Szusi

149.számú recept

Hozzávalók:

Tengeri alga lapok,
2 csésze rizs,
tárkonyecet,
egy evőkanál cukor,
lazacfilé,
kaviár,
sprotni,
heringszeletek
kápia paprika,
kovászos uborka,
vasabi mustár,
szójamártás,
ecetes gyömbér,
könnyű, száraz rozébor

Elkészítése:

   Amit nem láthatsz, az az ecetes gyömbér, de mivel azt napokall előbb kell elkészíteni, ezért nálunk hiányzott az asztalról. Viszont az elkészítését megtalálod, ha rákattintasz a hozzávalóknál.

Ezt az ételt is először készítettem, és mivel nem számíthattam arra, hogy a maradék algalapot (nori) felhasználja valaki, ezért mind a tíz lapot meg akartam csinálni, de végül a rizs kevesebb lett, Ez a mennyiség, ami az asztalon van kilenc lapból készült.

A rizst hideg vízbe kell önteni, és feltenni főni. A vízbe beteszed a cukrot. Húsz percig főzöd, majd leveszed, és ekkor adod hozzá az ecetet. Az eredeti recept rizsecetet ír. Ez persze nincs otthon. Aki pótlást ajánl, azt írja, hogy fehérbor ecettel lehet helyettesíteni. Nos, az se volt, és tárkonyecetet tettem bele, hát mondhatom, igen kiváló lett így is. A rizst ekkor elkezded egy fakanállal keverni, egészen addig, amíg ki nem hűlt. Ekkor kezdhetsz el dolgozni.

Célszerű egy szusi csavaró bambuszrolót beszerezni, mert azzal valóban egyszerű a munka. A rolóra ráteszel egy lapot, és ráteszed a rizst. Én a másodiktól kezdve úgy csináltam, hogy a két széléig kihoztam a rizst, de alul kb két centit hagytam ki, és felül legalább hármat. A tájolást a feltekerés iránya jelenti.

Az is igaz, hogy a szusit nyers halból kell készíteni, de ahhoz friss hal kell, és a mirelithez nincs bizodalmam, hiába szedik kimondottan nekem szemenként a zöldborsót a reklám szerint, én a hyreket is figyelem, és tudom, amit tudok a multik lelkiismeretességéről... Ezért csak konzervet használtam. A riszre ment a lazacszelet, rá egy csík kovászos uborka és egy csík kápia paprika (jobb szeretem, mint a kaliforniait, de persze azt is tehetsz rá).Egy másikra kaviárt kentem, uborka és paprika jött rá. Vagy sprotnit fektettem a rizsre, és erre jött a zöldség. Variáld kedved szerint a rávalókat, csak arra ügyelj, hogy színben is mutassanak.

Amikor tekered, előtte vizezd meg a lap felső végét, és persze ügyelj, hogy az algalap is csavarodjon. A rolóval menni fog, ez biztos. A két szélső szusikarika volt az, amit "megkóstoltam", a többi már mehetett a tányérra. A kötelező mártogató a szójamártás (ehhez Kikkomant vegyél, az világosabb és hígabb, mint a német gyártmányú) és persze a vasabi mustár. Ezt zacskóban veheted por alakban (washabiként találod meg, de hogy miért írjuk mi is angolul, ez számomra rejtély, talán azért, mert akik elterjesztették, nem tudják a magyar nyelvtant). A vasabi porhoz adj egy kevés vizet, egy kávéskanál porhoz háromszoros vizet tettem, és ettől egy kicsit "latyakos" állagú lett, nem szilárd, de már nem is folyik. Szerintem ez jó, mert ebbe lehet mártogatni. Vigyázz, valóban erős, bár nem annyira, mint azt néhány helyen lehet olvasni. Aki szereti a cseresznyepaprikát, annak pikánsan kellemes, aki nem bírja, az azt hiszi, hogy ez: jaj de méregerős...

Ha úgy gondolod, hogy nem érthető, amit a tekeréséről írtam, akkor keress rá a neten, én is ott találtam használható rajzokat, fotókat, meg mindent. Amit itt elmondtam, vedd inkább a tapasztalataim átadásának. Ja, egy valóban nagyon fontos dolog: igazán éles kés kell a szeleteléséhez (a recés nem jó), ezért külön vettem egyet, mert az otthoniak, enyhén szólva...

Ha bort veszel hozzá, természetesen könnyű fehérbort igyál megfelelően behűtve, vagy ahogyan mi is tettük, száraz rozét.

Ez volt a 2008. október 3-i behajózás előtti magam készítette búcsúvacsorám (mert az asszonykám vagy háromszor is ünnepit főzött, amikor úgy tűnt, hogy na, most már igazán megyek, de mindig lefújták, és az utazás kitolódott).

JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK!