Azt hiszem, egy kis késésben vagyok. Ugyanis ezt a speciális blogot (hogy internetes és hallatlanul modern kifejezéssel éljek az elavult, és valószínűleg senki által se értett "napló" szó helyett), harmincöt nappal előbb kellett volna elkezdenem. Ugyanis a fogyókúrába egészen pontosan augusztus 24-én vágtam bele.
Akkor írd és mondd 119,8 kg. voltam, de ha őszinte akarok lenni, akkor a hazajövetelem óta voltam már - óh, minő borzalom! - 124 kg!!! is. Itt volt az ideje, hogy elkezdjem... És ahogyan ez ilyenkor lenni szokott, minden "összejött". Egy frissen készült fényképen elnéztem a karom és kézfejem, tipikusan a kövér, párnás kéz és ujjak... Utáltam magam.
Eljutottam az agykontroll honlapra, és megláttam a 90 napos diéta leírását. Ott te is elolvashatod... És nagyon sok helyen utána nézhetsz. Az internet már csak ilyen!

Eddig (2006. október 2.-ig) lefogytam 109,7 kilóra. Amikor azt írom, hogy kerékpárra ülök, akkor mindig a Kolosy tértől kell a távolságokat feltenni a képzeletbeli térképre.

Amit itt találsz, az a napjaim múlása, a fogyókúra szempontjából.


Október 2. hétfő, tésztás nap. 109,7 kg. vagyok
Reggeli a szokásos gyümölcs. Egy őszibarack, egy fürt szőlő. Nem érdekel, hogy cukor diétára nem ajánlott, mert más édest nem eszem...
Délelőtt bringára ültem, és elmentem előbb az Eurocenterbe, vettem egy kis zsebrádiót, ami elszórakoztat a kerekezés közben. Utána a Kunigunda utcán végig, Aquincumnál át a vasút alatt, Békásmegyer mögött Budakalászra, majd a Cora mellett, át a felüljárón a Szentendrei úton a Lupa sziget felé, innen a Nánási út, majd az Auchan mögött az Árpád-híd HÉV megállójához. Itt "ebédeltem", megettem egy sajtos pizzát. Ebéd után haza. Ez 35 km. volt.
Azt azért el kell mondanom, hogy első nap 4 km-t, majd 3 nap múlva 6-ot, és lassan emeltem az adagot. Csütörtökre 16 km-re mentem fel, ezt megismételtem pénteken, és a mai "teljesítménytúrát" már akkor elhatároztam. Ezt csak hetente egyszer akarom letekerni...
Vacsorára tésztát főztem, ilyenkor egy fél kilós csomagot 4 alkalomra osztok be. Vajat olvasztottam volna, fokhagymát pirítottam volna benne, és össze akartam keverni spagettivel. De az asszony meghagyott vasárnapról csőtésztát és gombás lecsót, hát ezt ettem meg, nem számít igazán, hogy a gomba nem a mai napra "akkreditált" kaja. Napközben két üres tea, illetve ásványvíz.



Október 3. kedd, gyümölcs nap. 109,9 kg. vagyok
A franc egye meg, úgy látszik sok volt a tészta tegnap este... Mert muszáj megenni minden maradékot, semmit se dobunk ki, ettől is lehet ám hízni!
És ma bringa nem is igen lesz, hacsak délután nem, mert délelőtt dolog van. Ma megnéztem a súlykontroll oldalon a BMI-met, azaz a Body Mass Indexem (testtömeg index), ami megmutatja, hogy mennyire vagyok túlsúlyos. Nos a 4 kategória határán állok, ami szerint túlsúlyos vagyok (de két kiló után "lelépek" a valamennyire túlsúlyos kategóriába). Ja, a magasságom 179, ezzel mindenki leellenőrizheti, mennyire mondtam igazat!
Megnéztem a biológiai és a valóságos életkorom közötti különbséget is, és egy évvel vagyok fiatalabb biológiailag, mint valóságban, azt hiszem az nagyon jó, tekintve, hogy tengerész vagyok (remélem, hogy voltam...)!

Akkor: reggeli: 3 db. őszibarack, úgy nyolc óra körül, fél hétkor volt a kávé...
Ebéd: egy fürt szőlő, egy őszibarack és négy szem szilva.
Utána, mivel sikerült a dolgaimat délelőtt elintézni, kerékpár: kereken 16 kilométert hajtottam. Hallatlanul jól esett!
Uzsonna (1): 1 db. alma
Ilyenkor sok folyadékot kell bevinni a szervezetbe, és egy honlap azt vágta a fejemhez, hogy keveset iszom, nosza, vegyünk valamit. A kóla rozsdaoldó ízű, utálom, meg hízlal. Semmilyen édes üdítő nem lehet. Az ásványvizet szeretem. Hát logikus, hogy vettem (múlt szerdán) az Auchanban hat flakonnal. Amilyen kretén vagyok 2 málna, 2 citrom és 2 zöldalma ízűt. Hát ne tudd meg, milyen moslékok! Büntetésből mindet meg kell innom!!! Ma már csak egy alma, most bontottam meg, és egy citrom ízű van....
Vacsora: egy fürt szőlő, egy alma, 4-5 szem szilva és jó éjszakát annak, aki éhes!



Október 4. szerda, protein, vagy ahogyan jobban szeretem, húsnap, 108,2 kg. vagyok.
Ezt szeretem, amikor gyümölcs nap után a mérlegre állok! Mára terveztem, hogy reggel laborba megyek, ezért kelés után bringára kaptam, és be a Kapás utcába az SZTK-ba (nekem már csak ezen a néven érthető). Fél kilencre értem be, irdatlan sor állt, nem értem, mert ez idő tájban már alig szoktak lenni. Csak nem áremelés lesz holnaptól, és mindenki ma intézi el? Így aztán hazabicikliztem azzal, hogy holnap... De közben "megreggeliztem", mert indulás előtt két almát tettem a zsebembe. Legalább volt 6 km-es reggeli mozgás.
Dél körül hoztam ki az asszonyt a kórházból, és mivel ma hús-nap van, készítettem valami finomat. Az ebéd receptjét megnézheted: Karaj, sült csöves kukoricával és salátával.
Ebéd után, mivel a feleségem lepihent, bringára ültem, és 12 km.-el lettem gazdagabb...
Vacsora: két virsli két tojással, igaz, azt mondja a fáma, hogy tojást este akkor, ha délben is az volt, ha minden jól megy, lehet, hogy megúszom börtön nélkül is ezt a hallatlan kihágást!
Kíváncsi vagyok, mennyi leszek holnap?




Október 5. csütörtök, keményítő vagy zöldség nap, 107,9 kg. vagyok.
Ebben azért van egy kis csalás is, mert tegnap reggel nem hittem a mérlegnek, amikor 107, 5 kg.-ot mutatott, és felkerekítettem, ugyanis az a "normális", hogy több legyek a húsnap utáni reggel, mint a gyümölcsnap után...
Reggeli: egy fürt szőlő és egy starking alma. Most jó, mert harsogó és kemény, ha majd kásás lesz, nem lehet belém erőszakolni!
Ebéd: zöldbabfőzelék, ehhez csináltam némi pörköltszaftot...
Vacsora: maradék zöldségleves tegnapról, maradék főzelék ebédről, kevés maradék főtt krumpli tegnapról, egy paradicsom, ennyi.
Nem volt kerékpár, mert nem volt idő, sok dolog volt a neten...

Éhesen feküdtem le...



Október 6. péntek, szénhidrát, avagy tészta nap, 107,9 kg. vagyok.
Éhesen feküdtem, éhesen keltem, de remélhetőleg már tartósan 110 alá kerültem. Reggeli: egy alma, egy fürt szőlő, kávé is csak kilenc után. Délelőtt torna Encsivel, ő nem olyan ütődött mint én, meg tudja jegyezni a gyakorlatokat, így aztán vele együtt csináltam a gerinctornát, és nagyon jól esett!
Ebéd: pizza, vettem egy kész lapot (alig egy tenyérnyi), ketchup, friss paradicsom, zöldpaprika, fokhagyma, és kevés mozzarella került rá, só, bors és oregánó. Nem hinném, hogy máskor is ezt eszem, mert ez az előre elkészített lap ocsmány. Inkább gyúrok egy maroknyit magam a jövőben. Délután séta az asszonnyal: a Fenyőgyöngyétől felmentünk a Hármashatár hegyre. Csuda jól esett.
Élvezem ezt a fogyókúrát. Látom a hatását, ma alaposan össze kellett húznom a tréningnadrágom gatyamadzagját, különben leesett volna, hála Istennek! Az asszony csak szörnyülködött, hogy (meg dicsérgetett) hogy milyen kifejlett voltam még jó negyven napja! És ami a fő, nem kell keményen éhezni, koplalni, ritka az olyan (mint tegnap), amikor éhesen fekszem le...
Vacsora: fokhagymát pirítottam vajon, hozzá egy kevés maradék mártás szerdáról, finom, és elég volt (lehet, hogy egy picit sok is...?



Október 7. szombat, gyümölcs nap, 108,1 kg. vagyok.
Egy kicsit másként alakult a nap, mint gondoltam. A reggelivel nem volt semmi gond, azt simán a napnak megfelelően fogyasztottam: két őszibarackot és egy fürt szőlőt. A bajt az hozta, hogy ma volt a Magyar Hajózás Napja, és hivatalos voltam a neszmélyi rendezvényre, nemcsak mint magánember, hanem mint MATE webmester, és fotós. Így induláskor szépen beraktam a napi gyümölcsadagom a csomagtartóba, aztán gyia, nyomás a Duna parti kis faluba, ahol a magyar hajóskanzen van, immár tengerjáró hajó is, nemcsak folyamiak.
A programot nem írom, de azt igen, hogy a rendezvény végén a helyi polgármester meghívta a résztvevőket ebédre, és igencsak kitettek magukért a vendéglátók!
Ebéd: hideg "gyümölcs" volt az előétel, így egy fürt töpörtyű, némi hamvas sonka, meg kolbász, de volt töltött, meg göngyölt gyümölcs(ön hizlalt jószág húsa...), aztán sült földialma (elvégre így a krumpli is gyümölcs, nem igaz?) és tejfeles, mártásos húsok, de mivel én őszibaracknak ettem, nem is kérdeztem a nevét, különben is, kit érdekel, ki hogyan hívja az őszibarackot nem?
Szóval az ebéd ennyire illett be a diétába, amit azért elég keményen csinálok... :-((
Vacsora: mivel este meccset néztem, az pedig elvette az étvágyat, így aztán elég volt két körte...
A holnap reggeli mérlegelést át kéne ugrani, mert ugye ebben a fogyókúrában az a legszebb, hogy a gyümölcsnap után van mindig a "mélypont", persze a testsúlyban...



Október 8. vasárnap, húsnap, 108,9 kg. vagyok.
Na, mit mondtam, hogy a franc egye meg? De a könyvecske azt mondja, hogy nem szabad a napok sorrendjét felborígatni, ezért ma nem gyümölcsnapot tartok, hanem maradok a menetrendnél.
A reggeli két körte.
Tíz körül elmentem bringázni. Ki a Római végére, ez 11 km oda, ugyanannyi vissza, meg valahol összeszedtem még egyet, így összesen 23 kilométert tekertem. Jól esett. Ebéd: csirkeaprólék leves, de tészta nélkül, majd csirkecomb (1 db), salátával. Utána egyik pillanatról a másikra kiütődtem, kijött rajtam a nátha, megfáztam, agonizálok, nem tudom, hogyan tovább... Vacsora: ebédmaradék, és zuhanás ágyba. Lázas vagyok...



Október 9. hétfő, zöldség nap, 108,0 kg vagyok.
Elég rosszul aludtam, viszont reggelre viszonylag jól lettem. A jó közérzethez hozzájárult, hogy nem kerültem szombaton 110 fölé... Reggeli: egy őszibarack, egy körte. Sajnos bringa nem lesz ma (az asszonynak nem mondom, de valszeg a kerékpáron fáztam meg...
Délben rakott lecsót készítettem. Az ötlet onnan jött, hogy újabban a lecsót rizzsel eszem (előtte csak kenyérrel...), és a leve nem mindig fogyott el. Ha a rizzsel rétegezem a lecsót, akkor a leve felszívódik, és ízesebbé teszi a rizst. Hát ezt ebédeltem.
Délután séta az asszonnyal, felmentünk a Hármashatár hegyre.
Vacsora: déli maradék.



Október 10. kedd, tészta nap, 107,5 kg. vagyok.
Ami késik, nem múlik, újra "rekordsúlyom" van, nem emlékszem, mikor voltam ennyire "pehely...".
Semmi rendkívüli, semmi kihágás, ebéd egy pizza (pizzériabeli, de kicsi), vacsora fokhagymás vajas tészta.
Reménykedem, ami holnapot illeti!



Október 11. szerda, gyümölcsnap, 107,2 kg!
Na, mit mondtam? Ugyanaz, mint tegnap, nem emlékszem, mikor voltam ilyen sovánka...
Reggeli: 1 őszibarack, egy alma.
Tízórai: 1 banán.
Ebéd: 4 db. alma, csak éhes maradtam...
Most jön a kísértés, mert leugrunk vidékre, rokonokhoz, ott kell megállni és hősnek lenni, ami a nem evést illeti. Azaz jöhet szőlő, meg gyümölcs...
Sikerült! Csak szőlőt ettem tőkéről, meg körtét, meg hullott diót.
A kedves rokon csak állt és nézett, mert nem igazán értette, hogy mi ütött belém, hisz máskor olyan jókat szoktunk együtt zabálni... És megfenyegetett, ha lemegyek száz alá, akkor nekem befellegzett, mert az ember száz kilónál kezdődik (ebből az is következik, hogy ő is a 100-asok klubjának oszlopos tagja!)



Október 12. csütörtök, protein nap, 106,7 kg!!
Szép az élet, nem igaz? Most nem ártana, tartani ezt a szép lassú ütemet lefelé...
Reggeli: természetesen szőlő, amit kaptunk, meg alma, meg szilva, mind-mind bio, mert nekik mindenre van gondjuk, csak nem a permetezésre. Ne gondold azért, hogy csupa girnyó randaságot kaptunk!
Meglehetősen vártam az ebédet, mert ugye nem csoda, ha mindig ezt várom leginkább, mert ugye hús, sajt, tej... Szóval sütöttem két szelet tarját. Amikor félig megsült, kevés fehérbort öntöttem alá, tettem mellé apróra vágott fokhagymát, friss gyömbért, póréhagymát, pár szem szőlőt, pár szem szilvát, és készre rotyogtattam. A húst kivettem, a szaftot egy tálkába, citromfüvet adtam hozzá, és elturmixoltam. Ebbe mártogattam a falatokat, és uborka, zöldpaprika, paradicsom, póréból salátát készítettem, amit egy öntettel leöntöttem: juhtúró plusz tejfel, kevés fokhagymapor, só, bors...
Hiszed-e, hogy csuda finomat ettem?
Vacsora: egy pár virsli a maradék zöldsalátával.



Ez a diétám 50. napja! Október 13. péntek, zöldség nap, 107,4 kg. :-(
Na, végül is nem vészes... És ma zöldségnap van, kész a zöldbabfőzelék ebédre, vacsorára a cukkinis, padlizsános lecsó, amihez majd csak rizst kell készíteni. Megvan a kaja, mert temetőbe megyünk, és nem lesz idő főzőcskére. A zöldbabfőzelékhez készítettem sült pórét feltétnek.
A temetőből jövet felugrottunk Reményik Lacihoz, aki odaadta a CD-t, amit a klubdélutánon készített.
Viszont az utcán megláttuk a zöldséges kirakatát, és nem volt szabad kihagyni, mert ugye sokkal olcsóbb, mint a mi piacunk, és láttam spenótot. Ebből aztán finom levest készítettem!
- Hogy te miket ki nem találsz! - mondta az asszony, amikor elővezettem az ötletem.
- Nem az enyém, a lengyeleké - válaszoltam.
Az első tányérral bevittem neki.
- Ez sok lesz! - mondta aggódva, de nem érdekelt, letettem az asztalra. Kimentem, hogy a magamét kiszedjem, éppen szeltem rá a kemény tojást, amikor hallom:
- Isti, ez rettentően finom!
Na, azért! Ezután kiderült, hogy eltűnt a fényképezőgépem, nem tudtam lefotózni, így nem tudom a netre kitenni a receptet. A maradékot fagyasztóba tettem, ha megtalálom a fotómasinkámat, előveszem, és megeszem a levest, és le is fényképezem.



51. nap: október 14. szombat, tészta nap, 107,7 kg, :-).
Most nem vagyok a legboldogabb, ami a súlyom csökkenését illeti.
És a mai nap után nyilván még több leszek. Elhatároztam, hogy megjavítom a szekrényt az előszobában, mert esik szét. Ezért szerelési anyagért elbringáztam a Praktikerbe és haza, ez 7 kilométert hozzátesz a fogyáshoz.
Ebédre spagetti, pirítottam sok fokhagymát, kevés friss gyömbért, chilipaprikát, és a végén adtam hozzá friss citromfüvet és mentalevelet. Valami felséges kaja lett!
Vacsorára pizza. Magam gyúrtam tönkölybúza lisztből, annyit, hogy Encsinek legyen kenyér is.
- Szerinted tegyek alá sütőpapírt? - kérdeztem az asszonyt.
- Hát persze! - volt a válasz.
- Megolajozzam?
- Nem!
Elkészült.
A pizzához mindketten elfogyasztottuk a ráégett sütőpapírt is, ehető...



52. nap: október 15. vasárnap, gyümölcs nap, 107,9 kg, :-(.
Na, én nem ilyen lovat akartam! Ma hála Istennek gyümölcsnap, nem lesz semmiféle más, és abból is kevés...
Abban is reménykedem, hogy végre vécére is megyek, és akkor utána nyomás a mérlegre... :-).
Ha a fene fenét is eszik, a kilencvenedik nap végére 100 kiló alatt akarok lenni!
Volt kerékpár is, 15 kilométer a Nánási útig, meg voltam vásárolni a bevásárlóközpontban. Csak nagyon éhes vagyok, mert gyümölcsöt se sokat ettem.
Na, megyek iszom egy teát.
Mégis éhesen feküdtem le tíz után (ez nagyon korai fekvés), de aki alszik nem éhes...



53. nap: október 16. hétfő, fehérje nap, 106,6 kg. :-)!
Na, ez így már mindjárt más. Ezzel a fogyókúrával az a jó, de egyben a rossz is az, hogy jön a mai nap, a fehérje nap, amit alig várok, és ilyenkor aztán a kelleténél is jobban jól lakom.
Mint ma is...
Ebédre valami isteni csirkehusit készített az asszonykám, én meg a szokásos, és megunhatatlan zöldsalátát hozzá.
Mindez arra volt jó, hogy utána lelkifurdalásom legyen... Így aztán vacsorára nem is ettem meg a maradékot, hanem csak levest (és a benne főtt húst) ettem.
És mégis...



54. nap: október 17. kedd, keményítő nap, 107,4 kg.
Tulajdonképpen csak az vígasztal, hogy kevesebb vagyok, mint tegnapelőtt. De hát a franc, aki megeszi... Nem vagyok hajlandó koplalni, pedig akkor biztosan gyorsabban lemenne, de utána jön a jojó effektus! Így meg abban reménykedem, hogy ha lassan is, de biztosan megyek lefelé.
Ha már egyszer elkezdtem, akkor csinálni kell.
Azt is elárulom, hogy miért teszem ki ezt a "fogyi-blogot" a netre:
Nincs ebben semmi ördöngősség. ha kikürtölöm, közhírré teszem, akkor az olyan, mintha nyilvánosan megfogadom: emberek, figyeljetek ide! Én most le fogok fogyni, ezt akaraterővel végigviszem, megmutatom, hogy meg tudom tenni!
És ezzel rá is kényszerülök, hogy megtegyem, mert nem csinálhatok a számból s*gg*t... Mert az adott szó kötelez... Mert én nem engedhetem meg magamnak, hogy ujjal mutogassanak rám:
- Nem tartotta be a szavát...
Nem engedhetem meg, hogy azt mondják:
- Beszél össze-vissza...
Nem maradhatok hazugságban, mert annál komolyabb ember vagyok.
Nem is ebédeltem, csak négy körül borítottam magamba egy fél lábas lecsót és némi főtt burgonyát.



55. nap: október 18. szerda, tészta nap, 107,2 kg.
Na, ez a fogyás nem igen megy, de mit lehet tenni? Nem is igazán érdekel (mondom neked - kívül -, de belül esz a fene...)
Délelőtt hivatalos voltam a Külkereskedelmi Főiskolára, a Logisztikai és Szállítmányozási tanszékről hívtak meg, egy beszélgetésre. Én arra is mentem, és egészen "virgonc" voltam, amíg ki nem derült, hogy most tőlem egy "előadást" várnak, pedig én azt nem szeretek...
Amit sose tudtam magamról, hogy valójában élvezem az egészet.
A főiskolán ebédeltem, mivel tészta napom volt, ezért a bolognai spagettit választottam. Nem volt rossz, igaz, volt rajta némi hús is... Egyik vendéglátóm ideadta a mignonját, az alábbi kísérőszöveggel:
- Maga ma eheti, nekem zöldségnapom van...
Akkor ezért ette a tökfőzeléket!
Egy hete keresem a fényképezőgépem. Akkor kezdett a dolog izgatni, amikor a spenótlevesről nem tudtam fotót készíteni, és ezért nem is került ki a honlapra. Minden nap felforgattam a lakás egy részét. Tegnap már Encsit is befogtam.
Aztán eszembe jutott, hogy a kocsiban is lehet, és ott volt!
De későn találtam meg, mert már megettük a pizzát. Vegetáriánust készítettem, a sajttól eltekintve. Ami különlegessé tette, hogy almaszeleteket is tettem rá, amire darált diót szórtam.



56. nap: október 19. csütörtök, gyümölcsnap, 107,6 kg.
Na, most mit mondjak erre? Lehet, hogy az az időszak van, amikor az ember megáll a fogyásban, és tehet akármit, nem csökken a súlya, aztán később újra megindul? Nem tudom. Pedig nem mondhatom, hogy sokat ettem volna, majdhogynem éhesen álltam fel a vacsorától, de hogy közel se laktam jól az biztos... Na, mindegy, ma gyümölcsnap van...
Délután kimentem a békásmegyeri piacra, vettem almát, körtét és szilvát. Ez egyben 24 km. kerékpározást is jelentett. Nagyon finom gyümölcsöt kaptam.
Este éhesen feküdtem le.



Október 20. péntek, fehérje nap, 106,2 kg.
Ez megint vigyorra adna okot... de nem vigyorgok, hanem azon töröm a fejem, hogy mit egyek ebédre, mert reggelire ugye van pár szem szilvám...
Gyönyörűséges csirkecombokat vettem, és a szokásos zöldsaláta volt hozzá.
Vacsora virsli sajttal és maradék salátával.
Úgy érzem, holnap reggel már nem leszek 107 fölött...



Október 21. szombat, keményítőnap, 106,9 kg.
Ez azt is jelenti, hogy "leküzdöttem" a 107-et...
Babot ettem, már régen főztem. Most főzelék volt hagymával. Hát nem laktam annyira jól, hogy ne tudtam volna még enni...
Délután Praktikerben, Obiban és Bricostore-ban kerestünk fürdőszobai törülközőtartós radiátort, de nem kaptunk olyan méretet, amire szükségünk lett volna. Dunsztom nincs, hol keressem.
Elkészítettem a honlapom alkalmi fejlécét, 23-tól november 4-ig benne lesz a lyukas zászló az 1956-2006 felirattal.
Vacsora az ebédmaradék.



Október 22. vasárnap, tésztanap, 107,2 kg,
a franc, aki megeszi, mert már azt hittem, hogy nem megyek 107 fölé..
És akkor még itt van a mai nap, pizzát készítek, és este spagettit eszem majd!
A pizza kikerült a honlapomra, a kenyérrel egyetemben, amit a maradék tésztából készítettem.
Délután, amíg az asszonykám matekozott Attilával (informatikára jár a Műszakira, és analízist tanulnak), addig elmentem bringázni egyet. Körbetekertem az Óbuda szigetet, majd elmentem az Északi összekötő vasúti hídig, ott át Újpestre. A Városkapu metróállomáshoz közel, két srác mobilt rugdosott a földön, majd elmentek. A mobilt felvettem, teljesen jónak látszott. Elhoztam magammal, mert más nem biztos, hogy visszaadná a tulajdonosának.
Az Árpád hídon jöttem vissza Óbudára, húsz kilométert tekertem.
Este csengett a mobil, egy idős férfié volt, holnap jönnek érte.



Október 23. hétfő, gyümölcsnap, 107,5 kg.
Nem szólok egy szót se, hiszen tegnap este nem bírtam nézni, és mondván, tésztanapom van., a spagetti után, tíz körül lenyomtam két szelet kenyeret... Remélem nem nagy bűn (legfeljebb az, hogy ettem hozzá sajtot meg paradicsomot).



Október 24. kedd, protein nap, 107,8 kg.
No comment. Ha már a gyümölcsnap után is hízom, akkor valami baj van az egésszel... Húslevest késztettem pulykanyakból és egy szárnyból. Ebédre leves és főtt szárny és egy fél nyak volt. Vacsorára egy pár virsli két tojással.



Október 25. szerda, keményítő nap. 108 kg.
Ez egyszerűen hihetetlen! Akkor most elkezdtem hízni? De mitől? Reggel egy alma, délben babfőzelék, este egy alma, és rohadt éhes vagyok. Nem fogom bírni, ha most el kell kezdenem koplalni! Eddig az volt a jó, hogy fogyhattam, és nem éheztem. Az utolsó egy hét nagyon rossz volt.



Október 26. csütörtök, tészta nap. 107,2 kg.
Ha belegondolok, hogy szeptember 30-án voltam először 108 alatt (107,6), akkor a majd egy hónapot nem sorolhatom a fogyókúra sikeres heteihez. Akkor most jön majd a koplalás? Azt nem vagyok hajlandó megtenni. Most néztem utána, 24-én lett volna a víznap, na, majd vasárnap. Most már egészen biztos, hogy nem sikerül a diéta végére lemenni 100 kiló alá. Akkor pedig folytatom.
Na, majd meglátjuk.



Október 27. péntek, gyümölcsnap, 106,7 kg.
Eddig ok. A mai nap nem kellett sokat gondolkodni a menün. Alma almával, és szőlő almával, és desszertnek alma. Kicsit unom, de eszem, derekasan. Nem csodálkoznék, ha elkezdenék rügyezni, és tavasszal almavirágba borulni... Holnap viszont nem kell semmit enni, hát milyen könnyű így a bevásárlás, nem igaz?


Október 28. szombat, víznap, 106,1 kg.
És ezt még felfelé kerekítettem. Reggelire kávé volt, és egy pohár ásványvíz, tízórai keserű zöld tea, ebéd fél flakon ásványvíz, ozsonna egy korsó csapvíz, és sokat pisilek étkezések között, ez viszont kimondottan egészséges. Most még jól érzem magam, csak este fogok nyafogni az asszonynak. Érdekes, nap közben nem érzem (annyira) az éhséget, de este rossz.
De a holnap reggelre kell gondolni, amikor mérlegre állok, mert nem vagyok hajlandó elhinni, hogy nem 106 alatt leszek!
Ja, azt nem is mondtam, hogy mindenféle rég elfeledett nadrágokat hordok, és ingeket fedezek fel a szekrény mélyén, mert milyen igazam volt, amikor azt mondtam (10-15 éve...):
- Nem, kidobni, mert majd belefogyok!
És, lám! Csak a legjobb cuccaim nem találom, de arra az asszony megtalálta a választ: a fiaim elhordták, mert mire belefogyok, rég kimegy a divatból, és rájuk éppen jó volt, és ez igaz.
Bevásároltam a holnapi kajához.
A következőt találtam ki:
Vettem egy fél pulykamellet, vastag szeleteket vágtam, aztán jobbról is meg balról is bevágtam, hogy a vágások elmenjenek egymás felett, széthajtottam, kiklopfoltam, és így kaptam kisalföld nagyságú szeleteket. Sóztam, te borsozhatod, de én az asszony miatt nem tettem, de kakukkfüvet, és gyömbért szórtam rá. Egymásra fektettem egy tepsiben, fokhagymás tejet megsóztam, a húst meglocsoltam kis Worchester szósszal, és ráöntöttem a tejet, be a hűtőbe holnapig.
Na már most, a szeletekre vettem szeletelt füstölt sajtot, sonkát. Még nem tudom, de lehet, hogy kiötlök valami kulimájszt rá, össze fogom csavarni, fóliára, és mivel a pulyka száraz, ezért egy kevéske libahájat fektetek mellé, fóliába tekerem szorosan, tepsiben betolom a sütőbe, és jól meg fogom sütni. Kibontva megpirultatom, és magamnak friss zöldséget, uborkát, paprikát, paradicsomot adok hozzá, az asszony - s ha Szabolcs is hazajön ebédre -, valami köretet is kapnak.
Nem tudom, hogy mit szólsz hozzá, de én most rohadt éhes lettem, így bedörgölök egy negyed palack ásványvizet, aztán...


Október 29. vasárnap, fehérje nap, 104,7.
Na végre, hát újabb áttörés! Csak most nem kellene újra elindulni felfelé.
Ebédre jött Szabolcs, így aztán nem tettem a hús felét a mélyhűtőbe, hanem elkészítettem mindet, és hozzá margarinban sütött burgonyát adtam. (Én csak zöldséget ettem hozzá.) Nagyon finom lett! És mivel ebben a diétában még egy kis borocska is elmegy, hát ketten megittunk egy üveg egri vörösbort (azért se mondom, hogy cuve).
Este sült virsli volt, elmondhatom, hogy jól éltem.
Október 30. hétfő, keményítő nap, 104,6.
Hát ilyen se volt még, hogy hús nap után is fogytam! Ennek örömére (egy fürt szőlő és egy alma után) kimentem a békási piacra (23 kilométer bringával), vettem gyümöl-csöket, meg édes (fehér) hagymát, mert holnap ugye pizza lesz. Délben lecsó rizzsel, amit az asszony főzött. Vacsora pedig a maradék rizs egy kis főtt krumplival, de hogy ne legyen ízetlen kis libazsírt kevertem hozzá (amiben tegnap a virslit sütöttem!).
Október 31. kedd, tészta nap, 104,9.
Jaj de jó, hogy nem kerültem 105 fölé! Csak a mai nap sem kellene annyit enni, hogy holnap több legyek!
Körte volt a reggeli, és egész nap őrültek és bolondokháza, mert a laptopom tegnap vírusos lett, és próbálom rendbe hozni. Az lesz a megoldás, hogy áttérek Linux operációs rendszerre, és a Susét fogom használni. De minden nagyon időigényes, és sokat kell kérdezni a linux-kezdő levelezőlistán, még az a szerencse, hogy mindig van, aki segít.
Délre pizza. Begyúrtam a tésztát, de most tettem hozzá kevés krumplit is, és a szokás szerint a maradékból kenyeret főztem. Az asszonynak majd elcsurrant a nyála, amikor kivettem a gőzölgő, barna, ropogós héjú veknit a sütőből. És evett is belőle egy csücsköt azonnal, pedig a pizzát - margherita - is jól bedörgöltük. Ezen más nem volt, mint friss paradicsom, fehérhagyma karikák és sajt, meg oregánó.
Ja, a sót kifelejtettem a tésztából, amikor már megkelt akkor jutott eszembe, és utólag bedolgoztam egy keveset. Este három szelet zserbó, amit vendégségben dugtak a zsebembe, mert ott nem kértem semmit.


NOVEMBER

November 1. szerda, gyümölcsnap, 104,5!
Na, ez az! Most megint reménykedem, hogy mégis be tudom tartani az ígéretem, hogy a kúra végén 100 alatt lehetek!
A mai nap nem gond, csak az, hogy este már éhes leszek, de a reggeli mérlegelés erőt ad ahhoz, hogy elviseljem! Semmi bringa, semmi mozgás, csak laptop helyreállítás...
Este némi körte, meg alama, meg tea, meg ásványvíz, és remény a holnap reggeli mérlegelésben!
November 2. csütörtök, hús nap, 103,7 kg!!!
Hát ez az, amit az ember szeret a fogyókúrában! Mondták nekem, persze, meg olvastam is, hogy van egy időszak, amikor megáll a fogyás, és akkor nem szabad feladni, de utána újra beindul. Remélem, én átestem ezen az időszakon, csak a majdnem egy hónapot kissé hosszúnak tartom! De sebaj, ha most folytatódik, akkor van miért csinálni, és egy picinykét szenvedni (már amennyire szenvedés a gyümölcsnap estéje).
Akkor mára csirkeszárny lesz, milyen formában még nem tudom, megyek a netre körülnézni!
Nos, kérem, finom lett. Lisztbe forgattam, volt amihez kevés chilipaprikát (persze őröltet adtam), volt amihez borsot. Mindehhez zöldpaprika, paradicsom, uborka, hagyma, fokhagyma, petrezselyem zöldje volt a saláta. Finomat ettünk!
És estére tojásos virsli, hasonló salátával mint délben.
Attól tartok, hogy holnap reggel "meglesz a bőjtje..."



November 3. péntek, zöldségnap, 105,5 kiló.
Ma kitaláltam, hogy régen nem evett kaját készítek: paprikás krumplit. El is készült, meg is ettem, és most egy pöttyet jóllaktam... Nem hinném, hogy jól csinálom a dolgokat. Van egy alapvető baj: nem tudok kis adagokat főzni. Most, hogy nincsenek itthon a fiaink, alább kell hagyni, kisebb edényeket kell(ene) használni, meg minden...



November 4. szombat, szénhidrát nap, azaz jöhet a tészta... pedig 105,5 kiló vagyok.
És ma vendégeink voltak. Hétvezér tokányt kaptak, de nem teljesen: csak öt és fél vezér volt, mert baromfihús nem került bele, mivel a vendég nem eszi. Viszont gombát tettünk, ez visszanyomja hat vezérre...
A köret hozzá sztrapacska volt, mégpedig tejfölös és juhtúrós. Én csak ezt ettem, és este csak picinkét kurvultam el, amikor a mosogatáskor belenassoltam a tokányba.



November 5. vasárnap, gyümölcsnap, 105,3 kiló.
Na, ugye, hogy nem ettem sokat. És ma a gyümölcsnap se terhel túl...



November 6. hétfő, húsnap, 105,7 kiló.
Na, itt valami nem gömbölyű (hacsak én nem...). Gyümölcsnap után illik az embernek kevesebbnek lenni, mint előtte. Na, nem baj, mert főzni nem kell, van tokány, ahhoz készítettem finom salátát, estére sült virsli salátával.



November 7. kedd, keményítő nap, 105,6 kiló.
Ma megint kitaláltam egy fura kaját magamnak: eintopfot készítek, csak éppen hús és kolbász nélkül. Ha ezt egy német hallaná! Olyan, mintha halászlét főzne valaki sárgarépából... Na, akkor ne eintopfnak hívjuk, hanem, mondjuk, legyen a neve lencseleves csalamádéval. Így már jobban hangzik, nem?
És lengyelesen készítettem, mert abba nem tesznek rántást, nem ismerik a levesbe a pirított hagymát. Feltettem a lencsét, adtam hozzá kevés apróra vágott hagymát, két gerezd fokhagymát, vegetát, babérlevelet, borsot. Később kitaláltam, hogy a savanyításhoz nem ecetet használok, hanem volt itthon csalamádé, annak a levéből öntöttem hozzá, de a csalamádéból is tettem bele vagy 5-7 dekányit. Később burgonyát főztem bele. Keményítővel habartam, hát megmondom az őszintét, ezt a levest gyakran fogom készíteni, esetleg még kukoricát is teszek bele, vagy babot.
Ez utóbbi azért nem került bele, mert vacsorára tettem fel, de ötkor rájöttem, hogy ma kell mennem gasztroenterológiára a gyomrom miatt. Most nem fáj, nem kell begazolni, valamikor október elején fájt, akkor kaptam a beutalót, de időpont november 7.-re volt (röhej!). És ez még rosszabb lesz, ennyi politika engedtessék meg itt.
Na, hogy kompenzáljam a dolgokat:
A nyolcvanas évek elején Algériában infarktus gyanúval kivittem egy matrózt kórházba. Vizsgálatra két-három óra után be is jutottunk. Amikor eljöttünk, a doki a kezembe nyomott egy papírt:
- Csináltassák meg az EKG-t és majd jöjjön vissza.
A beutaló két hónappal későbbre szólt!



November 8. szerda, tészta nap, 105,5 kiló.
Azt hittem, ma reggel rosszabb lesz az eredmény. A dél egy barátomnál ért, akinek honlapot készítek, és megbeszéltük az elképzeléseit. Azt gondoltam, hogy böjtös nap lesz, de aztán főztünk egy nagy adag spagettit, pirítottam hozzá fokhagymát, és jól befaltuk.
- Így még sose ettem, nem gondoltam, hogy ilyen finom - mondta. Ezzel én is így voltam, amíg meg nem kóstoltam.
Vacsorára pizzát főztem, és most nem kenyeret készítettem a maradék tésztából, hanem kifliket. Azt nem próbáltam ki, mert ugye tésztanap ide, szénhidrát nap oda, zabálni azért nem kell.
Este felhívott a MATE alelnöke, meghalt egy kedves tengerész barátom. Másfél évig élvezhette a nyugdíját, holott egész hajózása alatt arról ábrándozott, milyen jó lesz itthon, a családdal és az unokákkal. Kitettem a gyászhírt az egyesület honlapjára (http://mateinfo.hu).

November 9. csütörtök, gyümölcsnap, 104,5 kiló.
A szokásos kajálás, almák és szőlők, és bejött hozzá a mandarin.



November 10. péntek, hús nap, 102,7 kg.
Megint sikerült beleveretni, már ami azt illeti, hogy mit főztem... Amikor a Humberen voltam, akkor M. L. elejtette egy dumaparti közben, hogy ők otthon készítenek mákos csirkét. Akkor most itt az ideje! Még tegnap kivettem a fagyasztóból két csirkecombot, meg maradék pulykát, azt ma elkészítettem, ahogyan az a receptjeim között olvasható is. Ez is olyan, amilyet a jövöben többször fogok alkotni.
Estére sült virsli volt, kevés savanyúsággal.

November 11. szombat, víznap, 103,2 kiló voltam reggel.
A víznap mára nem volt beütemezve, de mit lehet tenni, így alakult a napom. Reggel nem ettem még gyümölcsöt se, általában kilenc felé szoktam reggelizni, és később kiderült, hogy ma biztosan nem tudom megtartani a soron következő keményítő napot. Ugyanis negyed délben indultam itthonról a temetésre, le kellett mennünk Balatonfüredre, hát víznappal könnyebb az élet, ha nem tudod, hogy mikor és hol fogsz enni aznap.
Tehát: reggeli ebéd és vacsora: kávé, víz, tea, víz, és ásványvíz.
November 12. vasárnap, keményítő nap, 101,5 kiló vagyok.
Hát nem szép az élet? Hiszen amikor elkezdtem a fogyókúrát 119,7 voltam, ahhoz képest -18 kiló! Ha meg azt veszem, hogy nyáron voltam 122,5 is, akkor meg egyenesen szuper!
Ma megint azt készítem, amit vegetáriánus eintopfnak, vagy csalamádés lencselevesnek hívtam a recept-gyűjteményemben. Tegnap este beáztattam a lencsét...
Valamikor a nap folyamán eszembe jutott, hogy kellene szervezni egy tanköri találkozót. Aztán amikor elkezdtem utána számolni, kiderült, hogy idén van 25 éve, hogy megszereztük a közlekedésmérnöki diplománkat. Telefonkönyvet bújtam, interneten szörföltem, s végén meglett mindenki elérhetése.


November 13. hétfő, szénhidrát, azaz pizza nap, 102,3 kg.
Folytattam a nyomozást.
Hát mint fent látszik, kötelező menü van, így aztán a pizzát megfőztem, egy kis tepsivel, és azonmód meg is kóstoltuk. Felét az asszony, a másik felé én. Vacsora kifőtt tészta, vajas fokhagymával (ezt éppenséggel nem tudom megunni!)




November 14. kedd, gyümölcsnap, 102,6 kg.
Nem túl sok gyümölcsöt ettem. Leutaztunk Győrbe, ahol meglátogattuk Hartványi Tamást az egyetemen, és megbeszéltük a dolgainkat, és a szótáramat.


November 15. szerda, protein nap, 101,7 kg.
Azt hittem, hogy ma víznapot kell tartanom, mert a gasztroenterológián kezdtem, ahova éhgyomorra kellett mennem 9-re. Fél tízkor eljöttem, mert nem kerültem sorra, így a jövő szerdára kaptam az új időpontot, akkor majd kétnapi hideg élelemmel és könyvekkel felszerelkezve jövök, mert ha 10.00-re rendeltek, akkor talán fél egykor sor kerül rám is...
Szóval azért reggeliztem, aztán bementem a Külker Főiskolára, ahol logisztikai hallgatóknak beszéltem a hajótípusokról, a hajózási tapasztalataimról. Nagyon élveztem.
Este pöttyet bezabáltam, egy csomag (6 db.) virslit ettem meg tojással.



November 16. csütörtök, keményítő nap, 103,1 kg
Hát az igazság az, hogy tegnap este nem spóroltam a virslivel és a tojással. Ebédre maradék volt: vegetáriánus eintopf, meg főtt krumpli lecsóval.
Sokat honlapoztam, Mellesnek, a Maténak, Gusztinak, szóval volt dolog.
Este főtt krumpli és hozzá tejszínes pórémártás. Fincsike volt. Az asszonynak főztem 8 darab kiflit.
Ez egy történelmi dátum: a mai nappal megkezdtem a 90 napos diétám utolsó hetét. Ez azért is üdvös, mert az utolsó napon, jövő szerdán az öcsém születésnapját üljük a Mongolian Barbeque étteremben, és akkor mindenképpen protein napot tartok...



November 17. péntek, tésztanap, 103,5.
Mára kajaügyben nagy elhatározás volt: ebédre eszem egy kevés spagettit, majd a maradékot vacsorára. És mi történt? Úgy letoltam az egy csomag (negyed kilós) tésztát délben, ahogyan az meg vagyon írva a nagy könyvben! Ugyanazt a mártást készítettem hozzá, mint tegnap a krumplihoz, és nem tudtam vele betelni.
A receptje: vajon megdinsztelem a hagymát, kevés fokhagymát, és viszonylag sok, vastag karikára szelt póréhagymát adok hozzá. Sózom, megszórom fokhagymás borssal (ez valami csúcs fűszerkeverék), majd két kiskanál erős dijoni mustárt és két mokkáskanál édes pirospaprika krémet adtam hozzá. Elkevertem, mintegy másfél deci tejszínnel felforraltam, és zutty, a tésztára. Szóval annyira ízlett, hogy mindet befaltam :-).
Viszont büntetésből nem vacsoráztam, csak egy mandarint és egy almát ettem, és így azért bizakodva várom a reggeli mérlegelést.
Ma tartotta Reményik Laci a hatodik könyvének a bemutatóját, a Felvert por címűét. Szokás szerint a Hungarovox kiadó, Kaiser László adta ki, ma ott volt Szepes Erika is, aki beszélt a könyvről. Érdekesen beszélt, teljesen felkeltette a kíváncsiságom, amikor a mitológiai, a mese és a kötet mitikus elemeit emelte ki.



November 18. szombat, gyümölcsnap, 102,2 kg.
Na, mégsem vagyok több, mint tegnap, hiába laktam jól tésztával délben. Így van ez jól.
Öt alma, három mandarin és egy fürt szőlő volt a napi kaja adagom.
Attól tartok, hogy szerdára nem leszek száz alatt!
Napközben főztem. Délre húslevest, egy nagy pulykanyakból és egy pulykaszárnyból, jól bezöldségelve. Amikor a fiam hazajött, együtt evett az asszonnyal, én csak a szófán sóhajtoztam, de nem ettem. Este elkészítettem a holnapi vacsorát, az kimegy majd a receptjeim közé. Biztosan van valami hasonló étel, én még nem ettem. Azt találtam ki, hoyg készítek egy svédgombát, csak nem teszek bele virslit, hanem süttem két szép szelet tengeri halat, és a kihült svédgomba közé tettem, s be a hűtőbe.
Majd holnap este ugrik a majom a vízbe!



November 19. vasárnap, protein nap, 100,9 kg.
Halihó emberek! Millen karcsú vagyok? Szeretem az ilyen napokat, amikor ledől egy újabb súlyhatár, és most ugye ha nagyon akarom, akkor azt mondhatom, hogy 100 kiló vagyok... És ez annyiban igaz is, hogy van a 90 napos diéta pont hu oldal, ahol ha ezt beírom, akkor a grafikonon 100 kiló jelenik meg (mert nem értelmezi a tizedeseket), és ez most jó!
Hamarosan odamegyek, hogy pótoljam a lemaradásomat, mert elég régen vezettem már. Itt megnézheted a grafikonokat. Az én azonosítóm "hajoka", valahol középen vagyok, az eredményem "csak" jó, de ez nekem kiváló!
Nagyon csábít a lehetőség, ha ma víznapot tartanék, akkor a diéta végére 100 alatt lehetnék, de csak ezért nem tartok. Végül is három nap a világ...
Ennek örömére ma jól bekajáltam, készítettem tegnap este fincsi pulykanyak levest, a főtt húsból ma alkottam valamit: a húst szétnyomkodtam, mert jól megfőtt, hagymát csak karikára vágtam, megdinszteltem, paprika, curry és bors volt a fűszere, s jól összekevertem, és átsüttem. Hozzá paprika, paradicsom, uborka és fokhagyma volt a köret. Nem mondom, hogy éhes maradtam.
Este a tegnap elkészített svéd gombás sült halat ettem, hát ez is nagyon finom volt.
Délelőtt kerékpárra kaptam, és kitekertem a Margit-szigetre, azt körbejártam két és félszer, megtettem 17 kilométert. Kellemes volt, jól éreztem magam.
Amúgy itthon csak internet, kis programozás.
Ja, és még valami: Majd két hete kihirdettem a honlapomon, hogy aki a százezredik látogató lesz a honla-pomon, annak könyvcsomagot küldök a könyveimből. Délután 14 óra 16 perc 46 másodperckor érkezett meg! Vártam az í-mélt, de csak nem akart érkezni, aztán egyszer csak hívást jelzett a Skype. Bene Tamás volt, ő volt a szerencsés látogató. Pár szót beszéltünk, megkaptam a címét, azzal, hogy majd küldöm a könyvet.



November 20. hétfő, keményítő nap, 102,5 kg.
Azért nem kell elkeseredni, nem történt semmi, csak ettem tegnap, míg tennapelőtt nem. Passz.
Postázással telt a napom, számlákat küldtem, meg programozást tanultam, meg átírtam a honlapomat jelentősen.
Váltottunk pár í-mélt Bene Tamással, a könyvek küldése holnapra maradt.
Ebédre valami "moslékot" főztem: krumplit, zöldséget fűszerezve, majd bele tettem a tegnapi levesben főtt zöldségeket összeturmixolva, és készítettem egy vékony rántást a tegnapi szaft maradékán, hát valami felséges kaja lett!


November 21. kedd, tészta nap, 103,2 kg.
Na, ezért nem tészta napot tartok, hanem gyümölcsöt eszem csak. Holnap úgyis a barbequeba megyünk Attila és Andrást ünnepelni, hát akkor nem lehet fogyózni.



November 22. szerda, semmilyen nap, 103,0 kg.
Nos, kérem, elérkezett a 90 napos diéta vége. Nem tudtam 100 alá menni, de baj nincs. Azért meg vagyok magammal elégedve. Azt mondom én: mutassák meg nekem azt a politikai pártot (szerte a nagyvilágban), amelyik a kampányban ígért programját ennyire meg tudta valósítani! Itthon erre még vagy harmincnyolcezer évet kell várnunk!
A Mongol barbeque nem arra való, hogy az ember a fogyókúra alatt oda járjon. De azt mégse mondhatom a két öcsémnek, hogy nem köszöntelek fel titeket, így aztán ott voltam, derekasan álltam a sarat.
Az egésznek az volt a pikantériája, hogy délelőtt tízkor gyomortükrözésen voltam, ahol megállapították, hogy nincs baja (nagyobb) a gyomromnak, csak q*rvára üres, ami a kajadélután előtt nem hátrány...
A köszöntés jól sikerült, csak a fényképről maradtam le, amit az étteremtől ajándékba kapott az öcsém.


November 23. csütörtök, gyümölcsnap, 104,3 kg.
No lám, milyen eredményes volt a tegnapi étterem. Meg nekem a gyomrom üres, most meg tele van. Kissé másképp alakult az éjszakám is, mint amire számítottam: este korán (fél nyolckor) feküdtem le, hazaérve kissé kiütöttnek éreztem magam. Erre lefeküdtem, naná, hogy fél éjfélkor, amikor felriadtam, nem tudtam visszaaludni. Ezért fél egykor kávét főztem, majd honlapot javítottam, és háromkor lefeküdtem, akkor már el tudtam aludni.
A gyümölcsnap jól sikerült, a szokásoson kívül vettem egy - én kazsunak (caju) hívom - kakit, legalább is a ládájára ez volt írva. (Később tudtam meg, hogy a kaki nem caju!) Nagyon finom volt, és nem drága. Egy darab kevesebb, mint egy gombóc fagyi, mert én utálom az árakat a sörhöz hasonlítani, és attól egyenesen kiütést kapok, amikor a kultúra nagyjai a könyv vagy színházjegy (vagy akárminek) az árát a sörhöz hasonlítják. (Mert ugye a kérdés ez lenne ezek szerint: igyunk három-négy-hat sört, vagy menjünk színházba, moziba. És arra nem gondol senki, hogy aki lenyom ilyen mennyiségű pilzenit, annak meg se fordul a fejében, hogy színházba menjen...)



November 24. péntek, víznap, 102,5 kg.
Ezt szeretem, amikor üres gyomorral kel az ember, és rádöbben, hogy na, ma semmit se eszünk... Így aztán csak némi ásványvíz (mert az asszony szerint nem egészséges az én gyomromnak annyi buborékot befalni), két főzet (2,5 liter) tea, némi csapvíz és kávé volt, amit ma ettem.
Most nincs nagy kedvem kimenni, kapar a torkom, afféle "még nem fáztam meg, de már érzem..." állapotban leledzem.
Így aztán internet, honlap készítés, és tanulás (honlap írás) volt a program. Most egységesítem megjelenésben a honlapomat, a nyitó oldal (egyelőre) kész, most a receptek megjelenését javítom. A vegetáriánus eintopf elég elől van, és meg lehet nézni. Az a nagy baj, hogy a css-el csak most kezdek beszélő viszonyban lenni, pedig ha korábban, akkor mennyivel másabb honlapot tudtam volna készíteni!



November 25. szombat, protein nap, 100,4 kg.
Ez már újabb csúcs a "lejtőn"... Mára kagylólevest fogok készíteni (két hónapja fagy a fagyasztóban!), meg valami sültet... és...
Szóval elkészült, és siker, siker, és harmadszor is siker lett! Keveset készítettem, mert a kagyló viszonylag régi volt. Ugyanis az asszony nyáron vette (mirelit fél kilós csomag) vendégeknek, de valami miatt elmaradt az elkészítése. És tegnap fagyasztószekrényt olvasztottam, és ez elől egy csomag se tud elbújni. A címke szerint még (viszonylag) messze van a lejárta, hát nosza!
Hogy kell kagylólevest főzni?
Ez igazán egyszerű, ha van interneted. Márpedig nekünk van (nekem, és neked az olvasónak biztosan).
Körbejártam a neten, öt oldalt kinyomtattam, és memorizáltam, megkevertem, belenéztem a hűtőbe, és ma fél délben nekiláttam alkotni.
Na, itt a recept, mindenféle magyarázkodás nélkül, itt még a fotóját is megnézheted! És hogy milyen jól sikerült, az onnan is látszik, hogy az asszony szerint ne vendéglőbe hívjuk a barátainkat, hanem főzzek én nekik ilyen leveskét!
Utána csirkeszárny volt, meg paradicsom, salátahagyma, uborka, és fokhagyma...



December 28. csütörtök, ünnepnapok tömkelege után 104,5 kiló.
Elmondhatom, hogy viszonylag elégedett vagyok. A cél az, hogy ne legyek 105 fölött jnauár másodikán, mert akkor folytatom, azaz elkezdem a második 90 napos kúrát, aminek a végén (március vége, április eleje) már hajón leszek, (de a terveim még sose váltak be, így ki tudja, mit hoz a jövő?)

Remélem kellemes karácsonyod volt, és itt is

Boldog, sikerekben, fogyásokban gazdag Új évet kívánok
:-).



Január 1. hétfő, ünnepnapok tömkelege után és jaj, még nem ment le a mai nap se: 105,5 kiló.
Elmondhatom, hogy már nem vagyok viszonylag elégedett. Hiszen a kitűzött célt sikerült túlszárnyalniom. Na, mindegy, holnap elkezdem a második 90 napos kúrát, aminek a végén (március vége, április eleje) már hajón kéne lennem..., (de a terveim még sose váltak be, így ki tudja, mit hoz a jövő?)

A BUÉK még érvényes:

Boldog, sikerekben, fogyásokban gazdag Új évet kívánok



Január 3. kedd, Gyia, csapjunk a lovak közé... indul a hajó... 105,5-ről!
Mennyivel könnyebb a helyzetem, mint másoknak! A sok kezdő, fogadkozik, meg hajtogatja, hogy így, meg úgy...
Én rutinos versenyző vagyok, kérem alássan, sokszor sikeresen végig küzdöttem már többféle fogyókúrát.
Először 1986-ban, akkor 109-ről lementem 88 kilóra. Na, ez nem semmi!
Aztán 1996-ban 115-ről lementem 92-re!
És végül 2006-ban 124-ről lementem 103-ra.
A legjobban az 1986-os foygókúrámat szerettem, mert akkor nyáron nyaralni voltunk a velencei hegységben levő Pátka-Szűzváron.
Kora reggel bringára kaptam, és elkerekeztem Csákvárra kenyérért és friss tejért. Délben bekerekeztem Pátka faluba, és elhoztam a kocsmából az ebédet a családnak, amíg ettek, és elmentem egy hoszabb túrára: vagy a Velencei tavat kerültem meg, vagy betekertem Fehérvárra... Amikor visszaértem, a családdal lementünk fürödni a tóra, ott leúsztam vagy 2 kilométert, és este az országúton futtam, vagy 6-8 kilométert. Az, hogy most újra kezdem, annak köszönhető, hogy inkább nem vágnék neki a sikeres fogyókúra után induló "emelkedésnek" a hízókúrának, ami 5 évenként megtoldotta az átlagsúlyomat 5 kilóval!

Hát január 2-án reggel 105,5 voltam.
Ma már nincs módomban annyit bringázni, és lemenni a tóra, mert innen Óbudáról azért Pátka van vagy 80 kilométer, és télvíz idején elég hűs a víz, ha még lehet fürödni! És meg kell mondjam, a korom nekem valahogyan nem csökken, hanem időarányosan öregszem...
Ezért tegnap gyümölcsnapot tartottam, reggeli egy mangó, ebéd és vacsora: alma és mandarin.

Ma, 3-án reggel megmértem magam, és már csak 104,7-et mutatott az a fránya, tudod, kiről beszélek, ugye? Aki a talpad alatt vigyorog, és vidáman billegteti a 100 fölötti számait egy vékonyka stráf alatt, te meg ugrálsz rajta, és akkor próbálod leolvasni, amikor fent vagy, és legkevésbé nyomod a talpaddal...
Aholnapi viszlátásra...



Január vége, 27. szombat reggel: 104 kiló
Sajnos a fogyóm egyelőre dugába dőlt. Itt és most nem akarom részletezni, mert ugye ez nem blog a mindennapjaimról, elég legyen az hozzá, hogy túl vagyunk a családban egy rettenetes időszakon, amikor az ember a gyermeke életéért aggódik és retteg a borzalmasnak látszó jövőtől, akkor olyan semmiséggel nem tudtam foglalkozni, hogy mennyi a súlyom. Ilyenkor az ember csak vegetál.

Mostanra kiderült, hogy a tünetek szélsőségesen szerencsétlen egybeeséséről volt szó, és több baj együttesen produkálta a megtévesztő tüneteket.
Az persze igaz, hogy az előző blogbejegyzéshez viszonyítva kevesebb vagyok, de tudni kell, hoyg voltam már 101,9 is...
Azt hiszem, most már nyugodtan oda tudok megint figyelni a diétára.



Január 28-án, vasárnap reggel: 105,0.
Na, most kellene magyarázkodnom. Tessék:
Tegnap Startlap szerkesztők találkozója volt, miként az olvasható is a honlapomon, és ugye a svédasztalos ebéd... Hát nem tudtam lemondani róla. Jó, jó, tudom, nem indok, meg minden, de akkor is. Na, és erre jön a mai nap, amikor családi vacsora volt, és az asszony rántottcsirkét készített. De csak kettőt ettem meg (felsőcombot).



Január 29-én, hétfőn, a reggeli súlyom 105,7 kg.
Nyilvánvaló, hogy ma víznapot tartottam. És nemcsak estig! "Ki tudtam bírni..."



Január 30. kedd. 104,0
Ami ugye nem rossz. És ma húsnap jön.
És jött.
Virsli és tojás az ebéd, tojás és virsli a vacsora.



Január 31. szerda. 103,5
Akkor úgy látszik, minden rendben van? Ki tudja? Mert ma Szegedre fogunk menni, és utazáskor a legjobb víznapot tartani, de akkor borul minden, bár a súly csökken.
Azért ahogy elnézem ezt a naplómat, nem igen egyenletes a fogyás, meg minden. Nem lehet kőkeményen követendő példának állítani. De majd lesz ez jobb is!



Február 1. csütörtök, 101,7
Az a helyzet, hogy reggel, ébredés után mérem magam mindig, 101,7 voltam. Valójában nem szabadna ennyi lenni, ez túl sok csökkenés (lenne), de tegnap kissé felborult a dolog.
Reggel dolog volt, el kellett itthonról mennem, így a szokásos mandarin alma a reggeli. Délre hazajöttem, de nem volt alkalmam megfőzni a zöldségnapi kajám, mert rohanni kellett Szegedre, és más választásom nem volt, hogy megint gyümölcsöt, egy-egy banán, alma mandarin ettem. És vacsorára szintúgy. Persze ehettem volna kiflit, meg zsömlét, de hát azt ilyenkor nem szabad...
A baj az, hogy ma is el kell itthonról mennem, és nem lesz alkalmam főzni. És nem tudom, hogyan folytassam, mert most mindent elmondhatok, csak azt nem, hogy a 90 napos diétát csinálom!
Erre mondtam azt, hogy csodálom azokat, akik munkába járás mellett képesek fogyózni úgy, hogy speciális étrenden vannak.
Most az a végtelenül csábító lehetőség áll előttem, hogy vagy koplalás, vagy valami nem diétába illő kaja lesz, mert a környéken nincs egy normális étkezde, ahol enni lehetne.

Valid XHTML 1.0 Transitional