TENGERÉSZHUMOR:
ANEKDOTÁK ÉS SZTORIK: 1-10 |
Az alábbi anekdotát - és másokat - Pálhegyi Zoltántól kaptam Szegedről:
>Az egyik szereplő Donát Gyula, a szobrász. Hogy a füllentő festő ki volt, azt nem tudni.
A képzőművészek törzsasztalánál mindenki jól ismerte a füllentő festőt, aki fantasztikus történetekkel szórakoztatta kollegáit. Egyszer épp amerikai utazásáról beszélt.
- Amikor Hamburgból elindult a gőzős, egy ember a tengerbe ugrott. Mentőövet dobtak utána, de nem fogadta el, hanem csak úszott a hajó mellett. Másnapra már el is feledkeztünk róla, hát reggel, amikor kinézünk, látjuk ám, hogy még mindig ott úszik a hajó nyomában. Mit cifrázzam a dolgot, hét napig úszott a hajó mellett, végülis velünk egyszerre érkezett Amerikába.
Donát Gyula kicsit elmosolyodott.
- Mit mosolyogsz? - kérdezte az elbeszélő. - Talán nem hiszed?
- Hogyne hinném, - felelte Donát. - Azt nevetem, hogy milyen csodálatos véletlen. Az az úszó ember én voltam. |
Állítólag igaz történet (Pálhegyi Zoltán szerint, de az anyósom mint II. Világháborús viccet mesélte...
A második világháborúban Magyarország hadat üzen az USA-nak. Hazánk nagykövete bemegy a washingtoni külügyminisztériumba, átadja a hadüzenetet, majd a következő párbeszéd zajlik le:
Külügyminiszter: Mi az Önök államformája?
Nagykövet: Királyság.
K: És ki a királyuk?
N: Nincs királyunk, hanem kormányzónk van.
K: Ki a kormányzó?
N: Vitéz Horthy Miklóstengernagy.
K: És van Önöknek tengerük?
N: Az nincs.
K: Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?
N: Nincs.
K: Van valamilyen országgal szemben területi követelésük?
N: Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával...
K: Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek?
N: Nem, ők a szövetségeseink. |
Szeptember 8-án a japánok is letették a fegyvert, ezzel beköszöntött a világbéke. A nyílt tengeren már a béke első napján aknára futott két hajó és elsüllyedt. A hajókról egy-egy tengerész megmenekült, de csak egyetlen mentőcsónak maradt épen. Erre mind a ketten felkapaszkodtak. Amikor kifújták magukat ismerkedni kezdtek. Először a szovjet tengerész kérdezte meg: Ön angolszász?
Igen amerikai.
És Ön?
Én pedig orosz.
Erre barátságosan kezet ráztak, majd egymásnak hátat fordítva a vízbe ugrottak és ellenkező irányba elúsztak. |
| A sajtóterjesztés történetéből: "A középkorban megírtak egy-egy tájékoztatást, tárcát, humoreszket, és odaadták a kengyelfutónak, hogy továbbítsa az előfizető várúrnak. Ha azonban a várúrnak nem tetszettek a legújabb hírek, vagy a humoros cikk rosszkedvében találta, úgy elfogatta a lapterjesztő kengyelfutárt és arra kényszeríttette, hogy az összes írásokat megegye. Így aztán előfordult, hogy egy-egy tapasztaltabb kengyelfutárnak egész kollekció volt már a gyomrában, az előfizető gróf jóvoltából.
Ezután fogamzott meg egy tengerész agyában az az eljárás, hogy egy rumos üvegből kiigya a rumot, beletegye színes riportját a hajó süllyedéséről, és a híranyagot jól ledugaszolva a tengerbe hajítsa, a hajótulajdonosának címére. Az ilyen terjesztés esetében persze a palack nemegyszer cápák kezébe került, akik egyszerűen olvasatlanul lenyelték." |
|
TAKARÍTÁS 1
A pincér, nem ismerem, a neve is kiesett az emlékezetemből szép darab ember volt. 203 centi magas, és 160 kiló, rövid hajjal, és borzalmas bozontos, kusza hatalmas szakállal. A géptisztek kabinját takarította. A következő felszerelést hordta magával:
Két veder, partvis, lapát, tollseprő, felmosófa és rongy és egy hatalmas vekker. Kérdezték is sokan, minek az óra, de ő csak rejtélyesen mosolygott. Aztán fény derült a rejtélyre. Bemegy a takarítandó kabinba, elhelyezi az eszközeit, beállítja vekkert, és lefekszik szundítani egy kicsit az ágyba. Szól a csörgőóra, felcihelődik, átköltözik a másik kabinba, óra beállítva, lefekszik, csörög, felkel, át, beállít... és ez így megy, míg nem végzett minden kabinnal! |
Egy sztori a burmai legénységgel:
Megérkeztem a Wittsand nevű hűtűhajóra. A parancsnok német, a legénység burmai. A német harapós volt, hát a matrózok tartottak az új elsőtiszttől.
Megérkezett a kamion az anyagutánpótlással, ki kellett raknodni.
- Ezt a festéket vigye a raktár bal oldalához... - mondtam Tun Hlangnak, az egyik matróznak. Persze a jobb oldalra viszi.
- Tudja, melyik a bal oldal? - kérdeztem.
Tun Hlang ijedt arccal néz rám, és zavartan mondja:
- Amelyiket akarja, uram.! |
Áttételesen tengerészes:
Ha hosszú útról térsz haza, verd meg a feleséged. Te nem, de ő biztosan tudja, miért kapja!
(arab közmondás) |
TAKARÍTÁS 2
Ugyanez a pincér:
Takarítja a folyosót. Komótosan húzogatja a felmosórongyot. A hajón ugye feleségek vannak szám szerint öten, és persze mindegyiknek ekkor akad arra dolga. Az első átlépi, elmegy. Második átlépi, továbbsétál. A harmadik is ellibeg előtte, rá a frissen mosott linóleumra. Az utolsó megkérdi:
- Ugye nem baj Józsi, hogy összemászkáljuk a folyosót?
- Ugyan dehogy, kezét csókolom! Sőt! Az én kurva nénikémet! |
Tengerész angol:Mi ez:
IFGOODSUNHORSEOUTTRAIN?
Hajónaplókivonat...
A szakács, ki sajnos jellemzően nem beszéli az angolt, a következő szavakkal tette le a német parancsnok elé a reggelit:
- Kepten, plíz, mirror egg...
Állítólag megtörtént hajón, de ebben nem vagyok biztos, mert mintha pincéres sztoriként hallottam volna, és németül:
- Szakács milyen leves ez? - kérdi a parancsnok.
A pasi izzad, beszalad a kabinba, kiszótározza, és mutatja a papíron: Green wine salt. (Azaz zöld bor só)
Szótár:
if - ha, good - jó, sun - nap, horse - ló, out - ki, train - vonat
mirror - tükör, egg - tojás
green - zöld, wine - bor, salt - só. |
Horgonyt le... - 2
Trabzonnál, vagy Orán előtt, vagy a fene tudja már hol, horgonyzáshoz készülődött a hajó és legénysége. A manőver során túl közel sodródott a hajó a parthoz a sekély vízben. Végül megérkezett az utasítás:
- Horgonyt le!
A horgony nagy csörömpöléssel rántja maga után a láncot, de szinte azonnal meg is áll. Azon nyomban érdeklődik a captain, mi történt. A chief lenéz, majd nyugodtan közli:
- Most dől el - majd hozzáteszi, - a parton!
Üdv a tengerésztársaknak!
Akitől kaptam: Horváth Csaba |
|
