TENGERÉSZHUMOR:
ANEKDOTÁK ÉS SZTORIK:
11-20 |
Tatárbeafsteak.
Ez egy igaz tengerész történet. Ha azt mondod, hogy már hallottad, mint viccet, akkor ez előfordulhat, de tény: 1973-74-ben a Hévíz tengerjárón voltam, és ott történt meg az eset:
A kuksi (szakács) tatárbeafsteaket készített. Ez ugye nem kimondottan népi eledel kis hazánkban, és van aki így, van aki úgy szereti. Ezen azt értsd, hogy van aki (mint én is) szereti a saját ízlése szerint összekutyulni, és vannak, voltak a hajókon olyanok, akik a szakács által összedolgozva kérték az alkatrészeket.
Nos az egyik kezdő tengerész, neve nem érdekes, az viszont igen, hogy valahonnan nagyon, de nagyon faluból jött, turkál a tányéron, toszogatja az összedolgozott darálthús halmot, és halkan morog a bajsza alatt:
- F@szom az ilyen lusta szakácsba, nyersen adja a fasírtot...
|
Hajótúrákon kérdezték a jól képzett utasok:
- A lift elvisz engem a hajó orrába?
- A hajó miért csak akkor himbálózik, ha a tengeren vagyunk?
- A hajó saját maga termeli meg a szükséges áramot?
- Ha búvárkodni megyek, vizes leszek?
- A személyzet is a hajón alszik?
- A sziget körül tényleg víz van?
- Honnan fogjuk felismerni a saját fényképünket?
- Mit csinálnak a jégszobrokkal, miután azok elolvadtak?
Akitől kaptam: "Sanyi" |
HORGONYT LE - 3
Velem történt meg, 1996 augusztusában horgonyon álltunk Karacsi előtt.
Figyelek a hídon. Érkezik egy hajó, onnan tudom, hogy bejelentkezik a karacsi hatóságoknak:
- Manora Pilot Control, this is x.y. (nem értettem a nevét)! 20 mérföldre vagyunk, van-e valamilyen információja a számomra?
- Nincs, dobjon horgonyt, utána jelentkezzen újra.
Eltelik vagy másfél óra, hallom a rádióból:
- Karacsi, hét mérföldre vagyunk, most sincs semmi információ a kikötésről?
- Nincs.
Negyedóra múlván:
- Karacsi, három mérföldre vagyok, most se tud semmi újat?
- Nem.
Tíz perc múlva:
- Karacsi, most érkeztem a horgonyzóhelyre, most se tud semmit mondani?
- De tudok!
- Mit?
- Let go port anchor! (Dobja le a bal horgonyt!) |
SOS
Egy hajó SOS jelzést vett, amint a Csendes-óceánon navigált. Odamentek, és egy vitorlást találtak, az adta a vészjeleket. Amikor a fedélzetre vették a férfit, töprengeni kezdett, hogy csak szerszámokat, vizet, meg élelmet kérjen-e? A hajó parancsnoka ekkor elmondott egy anekdotát:
- Egyszer nagy árvíz volt valahol. Egy ház földszintjét elöntötte a víz. Odament egy evezős csónak, és felajánlotta a segítségét.
- Nem, köszönöm, a Jóisten vigyáz rám, majd csökken az ár - mondta a bajbajutott. De a víz nőtt. A férfi felmászott a tetőre. Egy motorcsónakos segítséget kínált.
- Nem, köszönöm -, mondta az emberünk - bízom az isteni gondviselésben, hogy lehúzódik az ár. De a víz tovább nőtt. A férfi felmászott a kéményre. Egy helikopter megjelent, és felajánlotta, hogy elviszi.
- Bízom a Jóistenben, elvonul az ár -, mondta. A víz újra nőtt, és az emberünk megfulladt. A mennybe érve felelősségre vonta a Jóistent.
- Hát hiába bíztam benned?
- De jóember, én küldtem érted egy csónakot, egy motorcsónakot, végül egy helikoptert. Mit tehettem volna még?
A vitorlázó elgondolkodott, és a hajón maradt. |
Égből a tehén...
A Reuter tette közzé, hogy Japán partjainál kimentették egy halászhajó legénységét, akik hajójuk roncsaiba kapaszkodtak, majd rögtön azután, hogy a hatóságok a baleset okait vizsgálva kihallgatták őket, börtönbe is kerültek, és pszichológust rendeltek ki hozzájuk. Mind azt vallották ugyanis, hogy a tiszta, kék égből lezuhant egy tehén, beszakította a fedélzetet, és perceken belül elsüllyesztette a hajójukat. Több hétig tartották őket lakat alatt, míg végül a Szovjet Légierő vonakodva beismerő "vallomást tett" a japán hatóságoknak: egyik teherszállító gépük személyzete ellopott egy tehenet egy szibériai reptérről, bekényszerítették az állatot a csomagtérbe, és gyorsan hazaindultak a zsákmánnyal. Nem voltak azonban felkészülve az élő áru szállítására, fogalmuk sem volt, mit tegyenek a rémült tehénnel, amely vadul randalírozott a gép gyomrában, és már-már életveszélybe sodorta őket. Csak úgy kerülhették el a katasztrófát, hogy kilökték a gépből a tenger felett, mintegy 30 ezer láb magasból...
Akitől kaptam: "Zsuzsi" |
|
Zalán Gyuri mesélte a Seaman's Fórumon:
Még '70 decemberében az m/s Debrecenen láttam, hogy a szalonban vagy a TV, vagy a rádió volt bedugva a konnektorba. Elektől kaptam egy elosztót, de Vadász (Isten nyugtassa szegényt) nem engedte, merthogy akkor csak a fele áram jut mindegyikre. Valamit hebegtem a párhuzamos kapcsolásról, de megkaptam:
- Maga ezt honnan tudhatná, hiszen csak most jött le ide, és ez az első hajója!...
... - Egyébként Vadásszal néhány hónap alatt egy különleges viszony alakult ki. Deck-boyként folyamatos cseszegetésben volt részem PM 5-ig, amikoris felfüggesztettünk minden perpatvart, és mentünk dobózni.
Én tartottam a sztromót a nadrágszíjánál fogva, hogy mélyebben hajolhasson a víz fölé, amikor kidobja a dobóhálót. Még az esti kártyázás is vidáman telt, de 08:00-kor ismét visszatértünk a régi kerékvágásba... |
Egy ritka tünemény
Ezt a történetet Marseille-ben kapta a hajó egy ship's chandlertől, nem sokkal később az 1999 augusztusi teljes napfogyatkozás után, ő egy norvég parancsnoktól, aki a kieli-csatában szerezte. Most közreadom:
A hadihajó parancsnoka az elsőtisztnek: Holnap délelőtt 09:00-kor teljes napfogyatkozás lesz! Ez olyasmi, amit nem lehet minden nap látni, tehát sorakoztassa fel a legénységet kimenőruhában a fedélzeten, hogy láthassák ezt a jelenséget. Hogy megértsék, magam magyarázom el az okát. Eső esetén sajnos nem lehet tisztán észlelni. Ebben az esetben a legénység gyülekezzen a szalonban.
Az elsőtiszt a másodiknak: A parancsnok utasítására holnap délelőtt kilenckor teljes napfogyatkozás lesz! Ha esni fog, nem láthatjuk tisztán a fedélzetről, még a kimenő ruhánkban se. Ebben az esetben a nap eltűnését a szalonban észleljük. Ez olyasmi, ami nem minden nap történik meg...
A második tiszt a harmadiknak: A parancsnok utasítására kimenűben végignézzük, ahogy a nap eltűnik a szalonban, holnap délelűtt kilenckor. A captain megmondja, hogy esni fog-e vagy se? Ez egy nem mindennapos esemény lesz.
A harmadik tiszt a fedélzetmesternek: Ha holnap délelőtt esni fog a szalonban, ami egy igen ritka esemény, a parancsnok kimenőruhájában reggel kilenckor eltűnik.
A fedélzetmester a legénységnek: Holnap kilenckor a parancsnok eltűnik. Ez sajnos nem minden nap történik meg... |
Ali...
Alexandriában voltunk a Humberrel 1997 januárjában. A történet a kikötés után játszódik. Ehhez tudni kell, hogy amíg horgonyon álltunk, minden nap hívta a hajót egy bizonyos Ali az ügynökségtől.
Mr. Ali, a Memphis embere, aki többször hívott minket, sok hasznos instrukcióval ellátott amíg horgonyon voltunk. De kikötéskor ide nem dugta volna, azt a mocskos képét... Kikötöttünk, én szépen elszortíroztam a bejövőket: az utazási ügynököt Zsoltra bíztam, mert ő is el akar menni Kairóba, tehát szervezze ő. Azt a gyönyörű, tarka nyakkendős "úriembert", aki a Memphistől jött, és Ali néven mutatkozott be, felvittem a barbához.
A parancsnok kedvesen fogadta, és megérdeklődte, hogy mi van a manifeszttel (rakománybevallás a vám felé)?
Ali csak nézett, mint a lőtt medve. Látszott, hogy fogalma sincs arról, mi az a manifeszt.
Utána mondta neki a barba, hogy a raktárak nyitásához kell ő (mint a Memphis embere), a P&I képviselője, és a tulajdonos ügynöke. Erre ennek az Alinak igen kikerekedett a szeme a csodálkozástól.
- Miért kellek én ehhez captain? - kérdezte.
- Mert a hajótulajdonos így rendelkezett - közölte a barba, ellentmondást nem tűrő hangon. Ali megvonta a vállát, és beleegyezett.
- És addig semmi papírt nem írok alá, amíg maga nem egyezik bele, mint ahogy a VHF-en keresztül említette - volt a következő kijelentés a parancsnok részéről.
Ali még jobban csodálkozott.
Amikor elment, megállapítottuk, hogy ez egy különlegesen barom, és buta ügynök, akinek abszolúte semmi fogalma sincs a dolgokról.
Este egy újabb jóember a Memphistől.
- Minek jött? - kérdezte a parancsnok -, hiszen a kollégájának mindent elmondtam - és megmutatta a névjegyet, amit Első Ali itt hagyott.
- De parancsnok, ez az ember nem tőlünk jött, ez egy ship's chandler...!
Hoppá!
Most már értettük, miért nézett mindenre olyan hülyén! |
|
