AZ EGYESÍTŐ ELMÉLET


Egy MEK-ről letöltött olvasmány kapcsán


A hajón írott naplómat idézem:

A guglizás azt jelenti, hogy Google keresőbe beírtam a keresőszavakat, és amit találtam, azt megnéztem, letöltöttem, a mekezés pedig azt, hogy a MEK, a Magyar Elektronikus Könyvtár, állományában kerestem, s töltöttem le ami a tárgykörben található volt.
Így jutottam például egy rahedli újságcikkhez, a tórához, a világ teremtéstörténetei gyűjteményéhez, tudományos értekezésekhez, három keleti bölcsességeket, tanmeséket tartalmazó könyvhöz, egyetemi szakdolgozathoz (említettem Pintér Ferencet, aki Proustról írt diplomamunkát), és egy érdekes munkához:

Ungvári Béla és az ő egyesítő elmélete...

Ez egy jópofa ipse lehet...
Ha minősíteni akarnám a tevékenységét, akkor az általa idézett kritikával értenék egyet: áltudós vagy inkább (jóindulatú - szerintem) dilettáns a pasi, ha szabad ilyet mondani olyanról, aki a tudományok szintézisén, az egyesítő elméleten dolgozik. Hogy mennyire lehet komolyan venni, annak illusztrálására álljon itt a "mű" copyrightja, a szerző tollából (illetve szövegszerkesztőjéből):
"Copyright (c) Ungvári Béla Az elmélet és a hozzá tartozó leírás a szerző szellemi tulajdonát képezi, amelyet a szerző az általa a hosszú távú életben maradás feladataihoz képest erkölcsi- és szellemi fogyatékosnak talált emberiség számára a fejlődésük érdekében felajánl, minden ellenszolgáltatás nélkül, ezért ez a műve módosítás nélkül szabadon terjeszthető, a hordozó kivételével anyagi ellenszolgáltatás nélkül, bármely médián, a szerző minden külön hozzájárulása és szerzői jogdíj fizetése nélkül, változatlan tartalommal, és a név feltüntetésével, valamint azzal a feltétellel, hogy az elkövetkezendőkben soha senki ne használja fel a pusztítás és pusztulás céljára az elméletből származó, és a hozzá kapcsolódó további elméleti és gyakorlati eredményeket."
Nos aki leír olyasmit, hogy az emberiség erkölcsi- és szellemi fogyatékos (még ha bizonyos komoly megszorításokkal van is némi igazságtartalma), és az ő műve alkalmas az ebbéli állapotból való kilábalásra, azt nem kell komolyan venni.
Ez az én véleményem.
Nyolc általánosa van, vezető beosztásban dolgozott, mint gépkocsivezető (ezt nem humorizálnám elő mert olcsó poén, és minek sértegetni valakit feleslegesen, de ezek az ő szavai, maga magáról) és e mellé óriási filozófiai, természettudományos érdeklődése van, autodidakta módon olvasott a témában, de azt hiszem tökéletesen elkallódott a pofa. Ha tanult volna, sokra vihette volna, de azt bizony nem szeretett (az általános iskolában nem olyasmit tanítottak, ami érdekelte volna), és most van egy tanulmánya, ami elég érdekes ahhoz, hogy el lehessen olvasni, és sok esetben ne lehessen (laikusként!) eldönteni, mennyire hihetünk neki. (És azt hiszem, ezért ágálnak annyira a tudomány képviselői az efféle maszek, mindent megváltó önjelölt próféták, self made zsenik gondolatai, és műveik ellen: a laikus közönség - ez bizony én vagyok - nem tudja, hogy hihet-e neki vagy se, ha vannak részigazságaik, akkor mennyire és hol hihetünk bennük, és ezért aztán ha valami tetszetős dolgot tálalnak elő, az könnyen beépülhet a köztudatba, hatalmas károkat okozva a tudományos gondolkodásnak. Nem akar mást tenni, mint összegezni mindazt, amit ma a világegyetemről tudni kellene úgy lazán, cuzammen, bizonyos idealista beütésekkel, megspékelve bizonyos ezoterikus állításokkal. Szép vállalás. És még szebb, hogy eldöntötte, hogy ő alkalmas erre. Az ő világában Isten léte megengedett, se nem tagadja, se nem állítja, de megengedi a létezését, de nem elsődleges teremtőként mely az anyag fölött uralkodik, azaz ő teremtette volna, hanem valamiféle első - anyagilag is létező - lényként, aki képes lények teremtésére (vagy valami ilyesmi, idézőjel nincs!)... ez azért valami új, nem?
Az is a bajom evvel az elmélettel, hogy nem bírom elviselni a kettős mércét.
Mert sajnos erősen jelen van, éspedig pont itt, Isten esetében érzem.
Ugyanis az elméletnek igazolni kell a tudomány eredményeit, tehát a tudománnyal szemben szigorú U. B., de ugyanakkor Isten létét megengedi, mindenféle bizonyíték nélkül. Teszi ezt úgy, hogy például megengedhetőnek tartja a találgatásokat Isten tartózkodási helyéről:
Legegyszerűbb, ha idézem:
"Végül van itt még egy fontos kérdés: ha az elméletből az következik, hogy Isten létezik, illetve nagyon valószínű a létezése, valamint az is következik az elméletből, hogy Isten is anyagból van, akkor viszont ebből az is következik, hogy Istennek dimenziója (kiterjedése) van, és helyet foglal el a térben. És hol az a hely? Ezt persze nem tudom - de néhány tippem azért van az Isten és a lelkek számára elméletileg rendelkezésre álló helyekről.
Ebben az elméletben Isten és a lelkek tartózkodási helyeként az éteri világ szerepel. (Itt ne a "klasszikus" éterre tessék gondolni, U. B. az alábbi meghatározást adja: "Most pedig az elmélet vonatkozásában egy fontos kérdés következik: az, hogy mi az éter? Kiskorúak és fizikusok kedvéért leírom: az éter a fizikában nem más, mint az elektromágneses hullámok feltételezett terjedési közege.(aki egy "tudományos" vagy mondjuk így: komolynak szánt munkában másokat sérteget, arról mit lehet mondani? ÉN) És hogy valami újat is mondjak azoknak, akik ezt már eddig is tudták: ebben az elméletben az éter szerepe egy "kicsivel" tovább bővül - nemcsak hogy az elektromágneses hullámok feltételezett hordozó közege, hanem minden általunk eddig ismert anyagi formációnak is ez a legkisebb építőköve, tehát alapvetően minden ebből az éteri alapanyagból épül fel a mi világunkban. Ami meghökkentő lehet azoknak, akik ezt a "valami"-t eddig "semmi"-nek gondolták.
Az, hogy milyen az éter, már egy másik kérdés, és meg is próbálok rá felelni később, hogy szerintem milyen, és milyen tulajdonságai lehetnek." - 7. old.)
Egyéb lehetőségek:
Az elektromágneses rezgéseknek a gammasugárzás feletti része.
A fénysebesség feletti részecskék és terek (elvileg megengedett) világa.
A többdimenziós terek elméletéből a másik hat dimenzió.
Isten egy olyan hatalmas élőlény, hogy a Mi Univerzumunk a testének egy darabja (sejtje vagy szerve). Tehát Isten ott van a szemünk előtt - azért nem vesszük észre...
Mindezeken felül nagyon valószínű, hogy vannak még olyan lehetőségek és helyek, amelyeket eddig még fel sem fedeztünk."
Én nem Isten léte ellen vagyok, hanem az efféle idealista-materialista-ezoterikus zagyik ellen. Az ezoteriából az elméletébe beépítette a Jin-Jangot, mint a világ legkisebb építőkövének, az éternek (szerinte), két alkotórészét.
(No comment.)
Ide megint csak kívánkozik egy gondolat a részemről:
Nem tudom, ki mindenki gondolkodott ilyesmiken, de én biztosan. Szóval amikor az általánosban annyi tudást már összeszedtem a világról, hogy kialakulhasson bennem az elképzelés, akkor viharos gyorsasággal be is következett és megfogalmaztam magamban azt, ami az "ezoteria alapelve", ahogyan azt Hermesz Triszmegisztosz megfogalmazza a Tabula smaragdina második pontjában: "miként fent, úgy lent". Tehát hamar kipattant az én fejemből is a gondolat: mi van, ha a naprendszer csak egy atom, a galaxis egy molekula, az univerzum egy sejt egy gigantikus szervezetben, és mi van, ha az engem felépítő atomok mind-mind egy-egy naprendszer, csak eléggé mütyürkék... Lehet, hogy ez valamiféle "genetikus" kérdésfelvetés? Ezért szeretném tudni, hogy más is így volt-e ezzel?
Azért ide másolom, mert nem hosszú, és hátha el akar valaki gondolkodni rajta:

TABULA SMARAGDINA

1. Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
2. Az, ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, ami lenn van. Így érted meg az egyetlen csodát.
3. És ahogy minden dolog az Egytől származott, az Egy gondolatból: úgy, elfogadva azt, lett minden teremtett dolog.
4. Apja a Nap, anyja a Hold; a szél hordozta méhében; dajkája a föld.
5. Ez a világ első anyagának forrása.
6. Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.
7. Válaszd el a földet a tűztől, a durvát a finomtól, gyengéden, hozzáértéssel.
8. A földről az égbe száll, aztán pedig a földre, befogadja a magasabb és az alacsonyabb erőket. Így éred el a világ legnagyobb dicsőségét. Ettől kezdve menekül előled minden sötétség.
9. Ez a nagy erő erejének ereje: mert minden légneműt legyőz és minden szilárdat áthat.
10. Így teremtették a világot.
11. Annak, ami ezt a módszert követi, eredménye csodálatos lesz.
12. Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ tudásának három része birtokomban van.
13. Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.
Hermész Triszmegisztosz, (Idézetgyűjtemény Hamvas Béla gyűjtéséből - Őskor és Kelet)

Menjünk tovább, mert most nem az ezoteriáról beszélünk.
Nos, amikor U. B. az elméletének az állításait ismerteti (nem axiómáit, az már előbb lefektettetett) az alábbi eszmefuttatást, pardon, állítást írja az időről:
"... 3. Az idő az anyagban történő, illetve az anyaggal kapcsolatos változások mértékegysége. Az idő nem egy megfogható tárgy, hanem fogalom, és lévén hogy valaminek - az anyagnak - a tulajdonsága, önálló létezőként nem állja meg a helyét..." (20. old)
Nos erről én nem tudom eldönteni, hogy mennyire tudományos, és mennyire igaz, mert számomra ez majdnem pont megfelelő meghatározás lenne, érthető, és bizonyos fokig "helyére tenné" a dolgokat. Tehát ez azt is jelenti, hogy amíg nem volt anyag, nem volt idő se, bár az elmélet szerint (1. axióma) az anyag az elsődleges, öröktől fogva létező, és örökké tart, tehát ez az idő öröklétét is magával hozza... Azt hiszem ez a megfogalmazása az időnek inkább Kanthoz áll közelebb, mint a tudományhoz. És azt állítja U. B., hogy a tér is az anyag tulajdonsága, hiszen anyag nélkül nem értelmezhető a tér fogalma. És ez is többé-kevésbé értelmes, elfogadható állításnak hangzik...
Viszont! A fenti idézet három ponttal van lezárva, ami azt jelenti, hogy van folytatása. Hát kérem, ami itt jön, az nekem kissé meredek, már ami a stílusát illeti. Mert ha ez egy "tudományos" munka, még ha a vázlat szó szerepel is a címben, akkor nincs helye benne efféle "magyarázatoknak", mert illik az olvasóról annyit feltételezni, hogy felfoghassa: mi az, hogy valami valaminek a tulajdonsága...
Szóval az idő fogalommeghatározása a következőképpen folytatódik:
"... Ezért az anyagtól nem lehet elvonatkoztatni, ugyanúgy ahogyan az embernek lehet mosolya, de mosoly ember nélkül - vagy tágabb értelemben véve élőlény nélkül - már nem lehetséges. Az ember tud hahotázni, de a hahota már nem tud emberezni, (ÜTEMES TAPS! - beszúrás tőlem) , tehát a birtokos és a birtok nem cserélhető fel egymással. A tárgynak lehet tulajdonsága, de a tulajdonságnak már nem lehet tárgya - a dolog csak egy irányban működik."
Ez persze jópofa, meg jóindulatú is, csak nem érzem helyénvalónak egy, az alábbi címet viselő műben:
Az egyesítő elmélet természetfilozófiai vázlata. Írta és szerkesztette: Ungvári Béla.
Azért ideteszem a szerző lábjegyzetét is, amit ehhez a tárgy és az ő tulajdonságához írt, hátha valaki még mindig nem érti miről van szó:
"Ilyen felcserélt képességnek egyetlen helyen van létjogosultsága - az absztrakt mesében, amint ez Lewis Carroll-nak Alice csodaországban című mesekönyvében elő is fordul. "Legelőbb a farka hegye tűnt el s utoljára a vigyorgása. De ez még azután is látszott egy darabig, amikor a Fakutya már sehol se volt. »Nahát - gondolta Alice -, kutyát már láttam vigyorgás nélkül, de vigyorgást kutya nélkül most láttam legelőször. Ilyet még életemben nem pipáltam.«".
Idézem még a következő mondatát is, mert valahol elfogadhatónak érzem (csak nem tudom, hogy elfogadható-e a tudomány szempontjából, mert azért mégis csak az az elsődleges szempont):
"... Amennyiben az anyagban soha nem történne semmilyen változás, úgy az idő fogalma értelmét és létjogosultságát vesztené."

Október 19. kedd, úton. Folytatom az elmélkedésem, mert másról nem érdemes beszélni, megyünk, viszonylag normális időben.
Ugyanis valamit muszáj még elmondanom, bár nem akartam többet foglalkozni vele. U. B. idéz "egy róla szóló kritikát". Így kezdi:
"Még egy idézet a munka vége felé: ez a kritika nem az elméletet bírálja, hanem az elméletet készítő személyt - de azért elgondolkodtató." (111. oldal)
És ezután elmélkedések, majd az idézet, azaz a kritika. Ezzel kapcsolatban van egy észrevételem:
A szerző nagyon kényes a copyrightokra, elő is írja, hogy művéből hogyan kell idézni, és a PTK a mérvadó, meg minden... Oké, ez az ő dolga, helyes... Az egyesítő elméletben alkalmazza is ezeket a szabályokat, idézőjel, forrás megjelölés (bár oldalszámokat sose közöl) stb., ahogyan azt kell. Kivéve egyetlen egyet: a róla szóló kritika esetében ettől eltekint. Nem tudjuk ki írta, nem tudjuk hol jelent meg, nem tudjuk... szóval azt se tudjuk, hogy mennyire kozmetikázott.
Ugyanis e kritika szól a "Szakemberről", az "áltudósokról" a módszereikről, szól a szofizmusról (bebizonyítom amit akarsz és annak az ellenkezőjét is), de semmit a műről (bár ezt U.B. is leírta), de semmit a szerzőről, szóval egy nagy általánosság, és ebből az az érzésem, hogy bizony ez erősen megcenzúrázott, meghúzott "idézet".
Egyébként ennek a műnek a hangvétele egy picit "keserédes", ami semmi esetre se jó jelző egy tudományos munkára, azokra inkább a száraz, nehezen emészthető jelzőket lehet aggatni. Ezt én nem érzem száraznak, olvasmányos, érdekes is, de az egészet áthatja az "én, a tehetséges, a zseni, megalkottam nektek A MŰVET, és ingyen adom, hogy okuljatok, használjátok fel a FÖLD népeinek a javára...". Máshol meg azt olvasom, ez egy kezdetleges állapotban levő vázlat mindössze, én elkezdtem, ez nem maga a tökély, sőt, ez mindössze a KEZDET, ez az ELSŐ, mert ebben a műfajban még senki nem tett le az asztalra semmit, ez arra jó igazán, hogy kiindulópont legyen, és mások adjanak hozzá, és így egyre tökéletesebb lesz és ha senki se folytatja ezt a megkezdett munkát, úgy jaj az EMBERISÉGNEK... (A szerző olyasmi csapatmunkát képzel el a témában, mint ahogyan a LINUX kialakult és fejlődik.)
Erről ennyit.
Mert oldalakon keresztül tudnék idézni, és elmélkedni róla, de felesleges. Ami még idetartozik az az, hogy ha hazamegyek, akkor biztosan utánanézek a pasinak a neten, mit csinált, mit publikált azóta?
Na, jól vagyunk, most ígértem meg, hogy többet nem foglalkozom vele, aztán mégis, folytatom. Mert van az értekezésében egy idézet (tehát nem U. B. állítása), ami nagyon is érdekes.
Ez pedig jelesül a Darwini fejlődéselmélethez kapcsolódik. Mert az tény, hogy az iskolai tanulmányaink alapján azt tudtam, hogy ez az élőlények fejlődésének egyetlen, szentséges, megcáfolhatatlan, a tudomány által szentesített, kőkeményen megalapozott útja, és el is hittem, mert minden más idealista tévelygés, nem érdemes szót vesztegetni rá, és ne is halljunk róluk.
Most azonban az a véleményem, hogy ez a diktatórikus szocialista "megmondom neked mi a helyes, és ne gondolkozz, ez legyen neked elég" álláspont és tanítás csődje (az én esetemben, ami hitelvesztéssel is együtt járt mert kiderült, hogy nem mondtak igazat).
Tehát az idézet, ami neuralgikus pontja a darwinista törzsfejlődésnek, mert azt például tudom, hogy maga Darwin is azt írta a Fajok eredetében, hogy ezen a ponton tehetetlenül áll, az élőlények szemének kialakulásával nem tud mit kezdeni az általa felépített evolúciós elmélet:
"Hogy a véletlenre nem sokat bízhatunk, Ludwig (1959) egy példáján mutatjuk be: "Ha bárkit megkérdeznénk, hogy sikerülhet-e kockával egymás után negyvenszer hatost dobnunk, ha minden ember, aki a Földön eddig élt, naponta ezer negyvenes sorozatot dobna, a válasz rendszerint "igen" lenne. Pedig 1:18 arányban lefogadhatjuk, hogy ha egymillió Földön kétmilliárd ember egymilliárd év óta naponta 1000x40 kockadobást végezne, ezen 106x(2x109)x109x(365x103) sorozat között nincs negyven hatosból álló."
Ennek ellenére az evolúció során számos olyan struktúra létrejött, amelynek kialakulásához szükség volt az adott helyen negyven megfelelő lépésre. Példa erre a gerincesek, tintahalak és gyűrűsférgek (Alciope) szeme, vagy a halak, rákok (Euphausiacea) és tintahalak világítószerve. Az egyedfejlődés során e szervek nem különálló gének izolált hatásaként jönnek létre, hanem sejtekből, szövetekből és szervekből származó anyagok és ingerek komplex hatásai és kölcsönhatásai bonyolult hálózatának eredményeként. A gerincesek szemlencséje az embrionális szemkehely anyagának hatására alakul ki, ám csak azon a helyen, ahol a hám lencseképződésre alkalmas; ez a készség pedig a fejtől a test hátsó része felé haladva csökken. A kérdések tehát a következők: hogyan változik az evolúció során a kölcsönhatások azon komplexe, amelyeken keresztül a szervezet az örökítő anyag alapján magát felépíti? Hogyan épülnek fel és hogyan integrálódnak a régiekbe az új reakcióhálózatok? Hogyan keletkeznek új szabályzókörök? Ma még nem rendelkezünk sem biztos ismeretekkel, sem világos modellekkel, amelyek segítségével a fenti folyamatokat a klasszikus mutációk alapján értelmezhetnénk."
(forrás: Volker Storch - Ulrich Welsch: EVOLÚCIÓ)"
Tehát az a helyzet, hogy én nem tudom elhinni, hogy az evolúció többször is megcsinálta ezt a negyvenből negyvenszer hatos sorozatot, mert az evolúció a véletlen mutációk sorozata, ami a fejlődés folyamán előnyben részesíti a pozitív változást. Tehát olyan egyszerűen hihetetlen, hogy evolúciós úton a negyven szükséges mutáció pozitív volt, és ráadásul pontosan a szükségszerűek követték volna egymást, és ráadásul egyszerre. Nem beszélve arról, hogy a lehetséges mutációk száma nem valószínű, hogy csak hat lett volna, mert a példa arra vonatkozik...
És arról se beszélve, hogy a klasszikus Darwinizmus már a szekrényben porosodik, már régen nem úgy igaz, hogyan azt mi tanultuk, alakítgatni kellett rajta, pontosítani kellett, és ma már (amennyire én tudom) periodikus fejlődésekről beszélnek, tehát nem egyöntetű, folyamatos a lánc, mert ezt őslénytani leletek nem támasztják alá, hanem "mindig történt valami a Földön", és annak hatására új fajok (mutációk) jelentek meg. Gondolom ez hivatott felelni arra a kérdésre, hogy: akkor hol vannak az átmeneti lények kövületei. Mert azok bizony teljességgel hiányoznak. Nincs félhosszú nyakú ős-zsiráf lelet.
Az én alapvető bajom nem az egyedfejlődéssel van. Elhiszem, és elfogadom, mert a tudomány profitál és tanult belőle, (az ellesett evolúciós törvények alkalmazásával működik sok tanuló, önfejlesztő és szimulációs program), hanem azzal, hogy miért nem lehetett elmondani, hogy bizony vannak kételyek, vannak dolgok, amivel nem tudunk mit kezdeni (egyelőre, mondom én), de majdcsak lesz rá megoldás... Remélem, ez csak az én korosztályomban lehet probléma, ma nyilván nem úgy oktatnak (gondolom én, a kis naív...).
Akkor nyilván nem lenne akkora keletjük azoknak a könyveknek, "tanulmányoknak", írásoknak, amelyek támadólag, vagy alternatívaként lépnek fel a materializmus, a természettudományok ellen. Miért nem lehet ismerni az "ellenfél" álláspontját, hogy ne érjen váratlanul, ha találkozunk vele. Mert engem ezek a dolgok bizony sokkoltak és ma is ezt teszik, és hitelrontóan hatnak az addig egyedüli, dogmatikusan hitelesnek elfogadott, megtanultak esetében.