| Gyengénlátóknak | Nyitó oldal | Irodalomkodásom | Naplóim | Történelmem | Tengerészkedésem | Aka, a falum | Szakácskodásom | Rádióm | Humor | Oldaltérkép | Kapcsolat |
HAJÓABLAK A NAGYVILÁGRAM/V CLAVIGO1998. január 11. - március 16. Január 10. Szombat. Délelőtt csomagoltam, este vendégek jöttek. Kálmán sokat mesélt izraeli útjáról. Főleg a biztonsági rendszabályok voltak érdekesek, amiken átestek a repülőtereken. Elintéztem az utolsó telefonokat. Taxit rendeltem vasárnap reggel háromnegyed négyre, és ágyba zuhantam. Szerencsére el tudtam aludni. Január 11. Vasárnap. Kelés hajnali négykor, telefonébresztésre, a taxi időben érkezett, s irány a Ferihegy 2 Encsike elpityeredett, szegény egyre nehezebben viseli az elmeneteleimet, pedig most csak bő két hónapról van szó, ha minden igaz (miatta írom így, mert nem tudja elviselni, ha valamit kijelentek, és nem a következőképpen: ha minden jól megy, akkor nagy a valószínűsége, hogy két hónap múlva, esetleg hazajöhetek.) Vártam, hogy a csomagjaimat majd szigorúan ellenőrzik, mert Izraelbe utazom. A biztonsági szolgálat szerint ez Frankfurt gondja. Kálmán is mondta, hogy bár Tel Avivba megy a csomag, az átszálló helyen kiadják, és újra ellenőrzik. Tehát igaza volt. Indulásra várva néha begazoltam, mert kétszer is - hogy tengerész kifejezéssel éljek -, black out, azaz teljes áramkimaradás volt a gépen. Lehet, hogy ennek tudtam be azt is, hogy úgy tűnt: a pilóta későn emelte fel a röpülőt... Frankfurtban egy jókora távgyaloglás után lerogytam az izraeli járat várójában. Vártam, hogy miféle különleges rendszabályok lesznek, de semmi érdekes. Egy átlagos biztonsági eljárás volt, mondjuk olyan, mintha kommunista országból jöttem volna. A táska és a kabát átment az átvilágító készüléken, engem fémdetektorral végignéztek, még a gatyámat se kellett letolni... Kellemes repülőutam volt. Milyen érdekes, ha az ember felülről nézi a földet! Amikor az Alpok felett repültünk, a magas lánchegység csúcsai közötti völgyek megmutatták, hogyan keletkezett valamikor hajdanán, a termőföld. A lezúduló víz lemosta a talajt, megállt a völgyekben és feltöltötte. Pontosan olyan volt, mint amikor a M/V Humber raktárában a cukrot lemosta a beömlő víz. Fentről simának tűnik a talaj, mint a megfolyt cukor felszíne. és ott vannak a falvak, a völgy közepén országút kanyarog. A hegyi folyók befagyva, opálos a felszínük. Nimród most nem tudna vadvízi - white water - túrát tenni! Végigrepültünk az Adria partjánál, azt hiszem Rijekát láttam is. Gyönyörű napsütéses időben szeltük át a Kelet-mediterrántt. Rodosz szigete élesen kirajzolódott a kék vízben, még a halászhajókat is ki tudtam venni! Amint közeledtünk a parthoz, úgy láttam, hogy a tenger fodrozódik, apró, fehértarajos hullámok borították. S mit ad Isten? Tel Avivban borús idő fogadott, a gépet egy kicsit megdobálta a fel-feltámadó szél. Mire az érkezési csarnokba értünk, már dörgött. villámlott, s hamarosan megeredt, mintha dézsából öntötték volna... Megérkeztem Izraelbe Az első, amit nagyon rossz néven vettem, az az volt, hogy hosszú sort kellett kivárnom, amíg az útlevélellenőrzésen átestem. Az is dühített, hogy még soha nem tolakodott ennyi ember elém. Egy francia házaspár volt a legszemtelenebb. (újabb rossz pont a franciáknak!) A férfi majdnem fellökött amint elém tolakodott, de a szó legszorosabb értelmében... Szóhoz se tudtam jutni! Legalább ötven percbe tellett, mire kijutottam a váróba. Egy pasas várt, magasra tartott egy táblát: Azt mondja, déltől vár, megkérte a vízumot is számomra, de erről a hivatalnokok persze semmit se tudtak. Nem volt különösebb baj, mert öt perc alatt megkaptam. A parkolóban egy bódénál veszekednie kellett, s tolakodott is egy sort, mire megkapta a parkolócéduláját, aztán kocsiba ültünk, és irány Haifa Welcome in Israel, mondta, s útközben be nem állt a szája. észre se vettem, s megtettük az utat a kikötővárosba. Mint egy vérbeli idegenvezető, magyarázott, lelkesedett, szimpatikus ember volt. Közben az ég egyre sötétebb lett, nagyokat villámlott. - A hajó még nincs a kikötőben! - mondta, és ezt egyáltalán nem bántam! Többszöri sikertelen próbálkozás után felhívta a Carmel Shipping Co.-t, s örömmel hallottam, hogy szállodába kell mennem, Clavigóék nem tudnak bejönni a kikötőbe. Lehet, hogy azok a fodrozódó hullámok, amiket hatezer méter magasból láttam, nem is olyan kicsik voltak? Haifa egy dombra épült, a tengerpartig húzódig a Carmel hegy - innen a Karmelita rend neve is (?) -, s a városban amit csak lehet, Carmelnek hívnak. Állítólag igen finom a Carmel nevű fehér bor is. (Lehet, hogy Jézus is azt itta? Később Carmel Merlot-ot is láttam). Fantasztikus érzés volt, hogy A Biblia földjén autózunk Sokat dolgozik a taxis az ügynökségnek, így többször hozott magyar tengerészeket a kikötőbe. Azt mondja, nem találkozott még egy olyan nemzettel, aminek az "átlagpolgára" annyit tudna a bibliai történetekből, mint a magyarok. Még az olaszok, spanyolok és a filippinek tájékozottak ennyire. Az amerikaiak seggfejek, ez volt a legenyhébb kifejezése rájuk... Mesélt Jeruzsálemről, Betlehemről, Názáretről, sorra vette a Krisztushoz kapcsolódó történeteket. Megbeszéltük, hogy "én" askenázi vagyok - az lennék, ha zsidó volnék -, mert a Földközi-tenger mellől származó zsidók a szefárdok, s a többiek az askenázik. Csodálkozott, hogy tudtam. Román mama és osztrák apa gyereke, beszéli is mindkét nyelvet, ezen kívül az olaszt és a spanyolt is, az itt kötelező három nyelven kívül: héber, arab és angol. így sofőröm hét nyelven beszélt. Elmondta, hogy volt Budapesten, ami egy "very beautiful city", azaz gyönyörű város. Evett gulyást, és halászlét, ami valami csodálatos volt. Témánál voltunk. Kérdeztem ismeri-e a mamaligát (puliszka, románul). Vigyorogva bólogatott, és sajnálkozva mondta, hogy csak az édesanyja csinált, a felesége - aki libanoni - nem tud. Aztán, hogy zsidó szívét megmelengessem, a sóletet dicsértem. Eleinte azt hittem, nem tudja miről beszélek, de kiderült, hogy szereti, csak túl nehéz kaja. Haifában elhozott a Shulamit Hotelba. - Tudja-e, honnan a neve? - kérdezte. - Heródes királynak táncolt egy bizonyos Shalome nevű hölgy. A királynak megtetszett a tánc, és amikor a nő befejezte, azt mondta, hogy egy kívánságát teljesíti. Na, tudja-e mit kért? - nézett rám. - Keresztelő Szent János fejét - mondtam, és elismerően bólintott. Ezután zsidó viccel traktált. Sajnos csak angolul érthető, és mindössze szójáték, de a barátom nagyot röhögött rajta, hogy ez aztán a jó vicc! Szóval: - Izraelben három nagy város van. Jeruzsálem, Tel Aviv és Haifa. Melyikben mit csinál a zsidó? - Haifában lakik, Tel Avivban játszik, Jeruzsálemben imádkozik. Angolul, hogy a szójáték érthető legyen: In Haifa stay, In Tel Aviv play, In Jerusalem pray. Valóban, marha jó vicc... Megmutatta a Morav bevásárlóközpontot, s megjegyezte, hogy a gyerekei szeretnek az ilyenekben hamburgert meg pizzát enni, de ő nem igazán kultiválja. - Szintetikus kaják, még végszükség eseten se megyek be szívesen... - súgtam meg a véleményemet. - Hát ez fantasztikus, ilyet még nem hallottam! Méghogy szintetikus étel! - hahotázott, és azt mondta, hogy ezt mindenkinek elmeséli! Jobb mint egy vicc! A három városnál biztosan kacagtatóbb! Aztán azzal traktált, hogy a kikötő mellett van egy irdatlan nagy épület. Az a világ legdrágább épülete. Gyémántüzem. A nyers gyémántot felvásárolják szerte a világon, majd feldolgozzák, csiszolják. A világ csiszolt gyémántjainak 70%-a itt készül! Nesze neked Amszterdam, holland - zsidó - gyémántcsiszolók. A haifai taxihiradó szerint évi hárommilliárd dollár a termelése. Hotel Shulamit Nem egy kimondott Hilton. A szobában hideg volt. Még jó, hogy van elektromos fűtés. Lepakoltam, majd első dolgom volt, hogy elmentem, a Morav bevásárlóközpontba. Az ajtóban egy security - de nem kopasz -, belenézett a kis táskámba. Látta, hogy nincs nálam bomba, beengedett. Kerestem egy számítástechnikai üzletet, s vettem a nyomtatóhoz tintakazettát. Megkerestem a polcon, megnéztem, 117 sékelbe került. Ma egy dollár 3,5 sékel. Ez harminckét dollár körüli ár, nem olcsó, mert otthon 4300 forint, azaz huszonkettő dollár. Viszem a pénztárhoz. A pasas beüti, aztán zavartan fordul hozzám: - Elnézést, uram, rosszul áraztuk, csak 72 sékelbe kerül (húsz dollár hatvan cent, azaz a nemzetközi ár)... Ezt hívják úgy, hogy becsületes kereskedő. ő volt az első, akivel "üzleti" kapcsolatba kerültem Izraelben. Ide kellett jönnöm, hogy ilyet lássak! Egyébként a pénzük neve "új sékel", mert régi teljesen inflálódott. Ha jól emlékszem, a hetvenes évek végén beszéltek tíz és százezrekben. Míg a bevásárlóközpontba mentem, esett az eső. Amikor visszaindultam, zuhogott a jég! A sofőröm szerint a Kálvária hegyen ma havazott! Akkor most mondja meg valaki, hol vagyok? Skandináviában, vagy a Közel-Keleten? Vacsora: Csontleves, húsgombóc kapri mártással, csirke provance-i módra sárga vajbabbal és szezámmagos rizzsel, káposztasaláta, kávétorta. (Az ügynökség fizet mindent...) Encsit felhívtam, röviden beszéltünk, inkább holnap is hívom a kártyával. Január 12. Hétfő, Haifa. Kellemes éjszaka után reggeli előtt a hallban tébláboltam, amikor telefonon kerestek. Kútba esett Názáret - Hello, chief! - köszöntött a tegnapi taxisofőr. - A kikötésről nem tudnak semmit, elmegyünk Názáretbe? - kérdezte. - Sajnos nem tudok. Tegnap teljesen elázott minden ruhám, és nem száradt meg - kellett szomorúan válaszolnom. - Jó, ha ki tudok menni a szállodából a megfázás veszélye nélkül, ha ma délelőtt bejön a hajó. - Tizenegykor hívja az ügynökséget - tette le a kagylót. A reggeli svédasztal volt. Csipegettem: edami és trappista sajtot, brinzát, kapros-, szezámmagos- és natúr túrókrémet, kétféle füstölt halat, kétféle tojássalátát, kávét és narancslevet ittam, s narancs, ananász és grapefruit szeletekkel fejeztem be. Egy kis papírboltban Reggeli után kimentem neszkávét venni, mert amit a szállodában adnak, az gyenge, és kevés. Két képeslapot is vásároltam. Amikor kiderült, hogy külföldi vagyok, a tulaj nem azt kérdezte, hogy hova való vagyok, hanem azt, hogy milyen nyelvet beszélek. - Magyar az anyanyelvem. - Köszönöm - mondta magyarul, s átvette a három sékelt, mert a képeslap itt se olcsó. Majd angolul folytatta: - Nézi a szállodában a magyar tévét? - kérdezte legnagyobb meglepetésemre. - Azt tudjuk fogni, aminek három kék hullám az emblémája. (Nem a logója, ahogy azt ma Magyarországon "művelten" mondani kell!) én nézem, bár nem értem. Tegnap is nagyon jó cigányzenét adtak. A zenei műsorokat mindig megnézem. Látja, itt a program... - mutatta a héber nyelvű újságot. - Az itteni magyarok nagyon szeretik! - mosolygott. A felesége megkérdezte, hogyan mondjuk, hogy kérem, tessék, és akcentus nélkül visszamondta. Hiába, a sémi népeknek kiváló a nyelvérzékük. - Majd kérje meg a portán, hogy állítsák be magának az adót - ajánlotta, amikor elpanaszoltam, hogy nálam nem jön. Carmel center Tizenegy órakor felhívtam az ügynököt. Sajnos nem tudnak a kikötésről, mondta, és ezt egyáltalán nem sajnáltam. Délután háromkor kellett újra hívnom. így más program nem lévén, nyakamba vettem a várost. Gyalogoltam egy nagyot. Csodálkoztam magamon, amikor nem a főutat követtem, hanem egy gyér forgalmú utcába mentem be, de a "tengerész-centrum ösztönöm" nem hagyott cserben. Egyenesen a városközpontba, illetve a Carmel hegyre vitt az út. Onnan lebandukolhattam volna az óvárosba, a tengerpartra, de nem tettem meg. Már fáradt a lábam, így beültem egy sörre, de előtte kisétáltam a Panoráma center nevű bevásárlóközpont kilátójához, és megtekintettem az M/V Clavigót. Ott áll a horgonyzóhelyen, többedmagával. Lefotóztam a kikötőt, és sajnáltam, hogy nincs itt a kamerám. (Biztosan tudom, ha elhoztam volna, akkor a reptérről egyenesen a hajóra mentem volna, s nem lett volna alkalmam városnézésre...) A sör kilenc sékel volt, a busz oda-vissza ugyanannyi, így pénz az ablakban, és edzettem egy kicsit, mert otthon már igen eltunyultam, ellustultam, szükség volt a mozgásra, a sétára. Laza délután Ebéd: tojássaláta, ha reggelről is maradt, jó volt. Teljesen vegyes zöldségleves, még olyan izé is volt benne, amit nem ismertem. Utána rántott csirkemell, citromkarikával és petrezselyemmel díszítve, főtt burgonya, párolt karotta - hogy Szabolcs fiam is értse: sárgarépa - és a reggel megmaradt zöldségekből saláta. Desszertnek friss gyümölcs: egy alma, egy mandarinn, és egy paradicsom. Ez utóbbi nem teljesen volt biztos, mindenesetre felhoztam a szobámba, és eltettem délutánra. A színe, formája paradicsom, de a szára nagyon gyanús! A kávét a szobámban szervíroztam, langymeleg csapvízből és neszkávéból. Kenyeret nem ettem, és mégis jóllaktam. Ebéd után egy kis pihenés direkt jót tett... Délután háromkor újra telefonáltam az ügynökségre. Este lehet, hogy behozzák a hajót, fél hét felé újra hívjam, volt az ukáz. Ezért egy kicsit belenéztem a fejembe, alvást színleltem, és mivel senki nem ébresztett fel, hogy horkolnék, valószínűleg egészen fél hétig csak úgy tettem, mintha aludnék. De hiába az ukáz, ha a hajó nem kötött ki. így ébredés után, félálmosnak látszva, hiába magyaráztam telefonon egy öreg zsidónak, hogy én vagyok az M/V Clavigo új első tisztje, őt ez a tény marhára nem érdekelte... Nem volt más hátra, hogy újra tárcsázzam a Carmel Shipping Co. számát, s ekkor nem is tévesztettem el. Megtudtam, hogy az éjszaka folyamán lehet, hogy bejön a hajó, de engem minek akkor, késő éjszaka felébreszteni - nahát, hogy milyen kedves, szimpatikus ez a zsidó fiatalember! - aludjak, s csak reggel megyünk be a kikötőbe. Össze is tegeződtünk, mert délelőtt megkérdezte a nevem, hogy ne kelljen chiefnek szólítani. Székely István vagyok, mutatkoztam be. Most így köszönt: - Hi, Székely -, azaz: Szevasz Székely. (így legfeljebb a fiamnak köszönnek az osztálytársai, ha olyanjuk van, de nem tettem szóvá...) Vacsora Ezentúl, ha valakinél a reggeli tojássaláta túléli az ebédet is, akkor azt este Nelson salátaként kell előételnek adni a kedves vendégnek, mint tették ma a Shulamit hotelben. (Ezt hívják házikosztnak: nincs maradék, tessék mindent szépen felzabálni!) Utána minestronét adtak, remélem a déli leves nem éli túl a mai vacsorát. Ezért tűnt délben olyan tökmindentbele levesnek. Miután a mellettem levő asztalhoz csirkemellet Wien módra hoztak, már tudtam, hogy így hívják étlapilag, amit délben ettem, ezért marhaszeletet kértem. Tuti, hogy mindenki kitalálta, mi volt a köret. Az! Főtt burgonya petrezselyemmel, és Vichy carrots. Azaz Szabolcs kedvenc, déli maradék sárgarépája. De azért nem olyan szegények ezek a népek, hogy ne tettek volna a tányérra két főtt, aszalt szilvának látszó, főtt, aszalt szilvát. Délben az összes salátát felzabáltuk, ezért kénytelenek voltak frisset hozni. Sok volt. Nem tudtam mind megenni. Ezért egy picit gonosz voltam: a maradékra rászórtam egy fél tartónyi fehér borsot. Ha ezt másnak feltálalják...! A desszert reggeliről maradt, de a hűtőben jól elállt. Gyümölcssalátát kaptam. Vacsora közben érkezett egy tipikus amerikai házaspár. ők is leültek, de előbb a férfi körbevideózta a helyiséget. Közben elismerően bólogatott. Kezében a kamerával. Gyönyörű, hullámzós, ingó-lengő felvételek lesznek. Lefilmezte a pincért, amint az asszonnyal beszélt. A pasas feltette a kérdést, hogy hozzon-e levest. - Yes, please - kérte a termetes hölgyike. - És rántott csirkétkét kér? - Miért, csirkeleves van? Azt hiszem, elég diszkréten röhögtem. Aztán az úr bállította a fényképezőgépét, és megkért, hogy fotózzam le őket. Lehet, hogy több dolguk már nincs is Haifában... Vacsora után telefon Enikőnek. "R" beszélgetést kértem, és ők vállalták. Minő rendes feleségem van! Azt mondja, hogy ne haragudjak, de nem tudja idejét, mikor aludt ilyen jól! Senki se horkolt a szobában (kapna is, ha másként lenne...!), kényelmesen elfért (ahol én elférek kényelmesen, ott nyilvánvaló, hogy ő se lóg le az ágyról), és szeret. Én is. Esti séta Haifában A beszélgetés után séta... Nagyváros, jó közlekedéssel, jó tájékoztatással. Háromnyelvű feliratok igazítnak útba: héber, arab és angol. és minden táblán rajta: tartsuk tisztán városunkat. Igaz, az üzleteken többnyire héber a felirat, a tulajdonos tetszésére van bízva, kiírja-e angolul? Azt hiszem, kevesebb az angol üzleti felirat, mint Pesten. és láss csudát: mégse akartam a Pierre Cardin üzletben venni a tintakazettát a nyomtatóhoz... Lehet, hogy csak én vagyok ilyen hallatlanul okos, ezt a külföldiről otthon nem tételezik "felfelé"... Először mérges voltam, mert a buszmegállókon csak héber feliratok vannak, így ki tudja, hogy melyik buszra kellene szállnom, ha akarnék? De aztán észrevettem, hogy bizony kétnyelvűek. Mindegyik hátulján ott az angol nyelvű felirat. De ebbe egy kis rufkót vittek: a buszmegállóban levő esővédő tetejére tették. Menetiránnyal szemben, hogy aki érkezik jól láthassa a hébert. A hátoldalán az angol. Tehát ha felmásznék a bódé tetejére, akkor rendesen el tudnám olvasni az angol szöveget is, mert azt lentről takarja a tető. De mit tegyek, ha a köszvényem nem engedi, hogy felkapaszkodjak? Nem ők a hibásak. Erről jutott az eszembe (és nem "jut eszembe", szép antimagyarul), hogy mit tartanak (magukról): ha egy zsidó eszes, akkor nagyon okos, de ha buta, akkor borzasztó seggfej. Ezeket a buszmegállós táblákat az utóbbiak találták ki. Ami kóser: mindenki beszéli az angolt (az arabot is, de erről nem tudok meggyőződni). Bárkihez fordulhatok, biztosan jó angolsággal válaszol. Tehát nem úgy, ahogy a született angolok teszik, mert azokat nehezen értem. Még a koldus is beszélte. Tartotta a markát, hiába mondtam, hogy nem értem. - Jó a dollár is - mondta kiváló angolsággal, mert nem tesz faji megkülönböztetést a pénzek között. A portán (jó, tudom, hogy recepció, de a portás a portán dolgozik, ha magyarul beszélünk...) üzenet várt az ügynöktől: holnap reggel 8-kor itt a taxi értem, bevisznek a hajóra. Január 13. Kedd. Haifa. Ahogy ígérték, reggel 7.30-kor ébresztett a taxis. Alig volt időm a reggelire, mert most is, vagy tíz percet imádkoztam a tusolónak, de nem sikerült vizet facsarnom belőle. Fürödni meg nem volt kedvem. Behajóztam Gyorsan beértünk, annak ellenére, hogy a kikötőkapunál igen éber volt a rendőr, és nem akart beengedni. A taxisom szerint itt se mindenki okos... Igyekeznünk kellett, mert a hajó tízkor indul, sürgetett a sofőr. A kikötőben már rendben ment minden. Egy csinos hölgy pillanatok alatt kiállította a partralépési engedélyt, és máris mehettem a hajóra. A rakodás éppen állt, mert elromlott a konténerdaru. Az első tiszt, Jan Zych már nagyon várt. Holland állampolgár, egyébként lengyel (valamikori) disszidens. Fél óránk volt az átadás-átvételre, s már ment is. Kicsit kelekótyának látszott, pattanásig feszült idegekkel. A parancsnok, Karel Stambera keresztet vetett, és a homlokára bökve mutatta, hogy Jan semmihez se értett. Karácsony előtt hazazavarta volna, de nem kapott embert. (Az az ember, akit nem kapott, az én voltam...) Volt tíz percünk, hogy egy kávét együtt megigyunk. Közben azt magyarázta, hogy mekkora tankereken szolgált eddig. Amikor Karel megszabadult tőle, nevetve mondta, hogy amikor behajózott, még ömlesztettáruszállító specialista volt. A rakodással fél egyre végeztek, és kettőkor indultunk. Irány Alexandria, álmaim városa! A szolgálatot 8+4 órában adjuk, azaz én fél kettőtől fél ötig vagyok délután, és este fél tíztől reggel fél hatig. így legalább van nyugodt bő hét órám az alvásra. Az embereket ennyi idő alatt nem lehet megismerni, de az biztos, hogy a parancsnokra mindenki csak jót mond, és eddig igazolja ezt. Abszolút nyugodt pasas. Prágában lakik, ötvenöt éves, és kevesebb jó foga van mint nekem gyerekem... A hajó majdnem olyan mint a M/V President volt, tehát az a nem szeretem fajta. De azt hiszem, jóval kevésbé lesz fizikailag fárasztó. Nincs raktártakarítás, a két matróz: Fejérváry Gyula és Gracza Károly mindent tudnak, ők intézik a rakodást. Nincs mit ellenőrizni, mert berakás előtt a zsidók nem adják meg a kontérek súlyát, csak a darabszámot, s rakják, ahogy akarják, csak a kirakási sorrendre ügyelnek. Dávid Pali a gépészünk, Békéscsabán lakik, immáron 15 éve. Előtte pesti, zuglói lakos volt. Tudja, hol van Jaminaország! A szakács, Tadek (Tadeusz Wardak) jó ember, nagyon tiszta, pedáns, halk szavú, csak a főzéssel áll egy kicsit hadilábon, de nem lehet mindenki tökéletes, mint pl.: éN. Délben bableves volt vaníliás pudinggal. Slussz... minek második fogás? Azzal csak dolog van, nem? Vacsorára hajszálvékonyra felszeletelte az oldalast, s megsütötte. ízre nem volt rossz, csak túl zsíros lett. Alig ettem. Indulás után azonnal leadtam az első szolgálatomat, a tenger gyenge volt, de döghullámok voltak, meg egy kicsi élő, majdnem rosszul lettem! Hiába no, a rövid hajó és magas híd kombinációt még most se szeretem! Január 14. Szerda. úton. éjszaka azzal fogadott a barba, hogy E-mail üzenetet kapott a fiától! A hídon levő Inmarsat-C komputert a tulajdonos bejelntette az Internetre. Majd alkalomadtán használom. Egész éjjel a komputerben barangoltam. Találtam egy jó kártyajátékot, sajnos csak Windows 95 alatt fut. Elég hosszú volt a szolgálat de letelt. Közben kimostam az ágyneműmet is... A kabinom sokkal jobb, mint a M/V Presidenten volt, van egy külön iroda is, igaz, hogy nem a kabinból nyílik. A szófa kényelmes, napközben eldőlésre is alkalmas, nem úgy mint a M/V Humberen volt, vagy a kis német hajón. Este nyolckor érkeztünk Alex elé. Horgonyt dobtunk. Nem tudni, meddig állunk. Tele a rakpart két böhöm nagy hajóval, és vagy hárman várnak előttünk is. A mai kaja nem volt rossz, ebédre krumplileves, és rizses húss, vacsora rántott löncshús krumplival és egy joghurt(?) Január 15. Csütörtök. Alexandria, horgonyon. éjszaka számítógéppel elkészítettem a rakodási tervet. Jó játék, az előző chief abszolút nem értett hozzá. Azt mondják, hogy a magyar tisztek (az öregek, mint én is vagyok) alig-alig értenek a gépekhez, és ezt elég rossz néven veszik a parancsnokok. Délelőtt, amíg aludtam, bejöttünk a belső kikötőbe. Karel egész délután morgolódott, hogy a sok léhűtő csak cigarettát akar. A M/V Humberen edzett lelkem ezen csak mosolyog. Vacsorakor jött egy telex a Marlowtól (a menedzser cég), és kikérték a parancsnok véleményét az előző első tisztről. Ha kérték, hát megkapták. Azt válaszolta, hogy nem alkalmas semmire, nem tud horgonyt dobni, nem ért a stabilitáshoz, nem tudja a hajót ki- és berakni, fogalma sincs semmiről (ezért is vagyok itt, mert könyörgött, hogy váltsák le). Pedig már meglenne a hajója, a M/V Dutch Sky, olyan, mint a miénk. Éjfélkor kezdtük a kikötést. Nem nagyon változnak, mert háromnegyed tizenegykor szóltak, hogy tíz perc múlva itt a pilot, s háromnegyed éjfélre meg is jött... Január 16. Péntek. Alexandria. A COSCO a hajóbérlő cég, vörös kínaiak, meg is látszik, hála Istennek, mert többet áll a hajó horgonyon, mint az konténeresnél szokásos. Az ügynökük, egy bizonyos Mohamed. fél éve jött el a Memphistől. így hallotta hírét kedvenc előző hajómnak, a M/V Humbernek. Valóban igaz a hír, hogy jobban dolgoznak, mint Haifában. Nem kell velük szórakozni, tudják a dolgukat, megy minden, mint a karikacsapás. A két matróz is érti a dolgát. úgy látom, kibírható lesz a két hónap. Ráadásul úgy indultunk el Alexandriából, hogy nem keltettek fel. Mindenki pihenjen annyit, amennyit lehet. Feleslegesen ne dolgozzon senki, ez a parancsnok jelszava. Most a két matróz is pihen. Vacsorára pizza volt, nem is rossz, bár más, mint amit én csinálok. Január 17. Szombat. úton. Késő délután elromlott az idő. Az iskenderuni öbölből fújt a szél, eléggé szeles zuga ez a Kelet-Földközi-tengernek. Lelassultunk, így csak éjfél után érünk Mersinbe. Január 18. Vasárnap. úton, Mersin. Hajnali négyre fejeztük be a kikötést. A parancsnok kettőkor kelt, és négykor elküldött aludni, majd korábban kezdek. Igaz, hogy nem volt dolgom, mert az ügynökséget várta, a kirakást csak reggel nyolckor kezdték. Fejérváry Gyula mondott egy viccet: Két kalóz találkozik - Hogy érzed magad? - kérdezi az egyik. - Nagyon jól - a válasz. - Hogy lehet, hiszen a fél lábad hiányzik! - Egy csatában ellőtték, de első osztályú falábat csináltak a fiúk, begyakoroltam, szinte nem is hiányzik. Mondom, jól vagyok. - De hát a fél kezed is hiányzik! - Persze, elvesztettem egy csetepatéban. De a fiúk csináltak egy fémkampót, begyakoroltam, és már jobban használom, mint más a kezét. Szóval remekül érzem magam... - De a fél szemed is hiányzik. - Az úgy történt, hogy láttam egy sirályt, felnéztem, és az a dög leszarta a szemem... - De attól nem kellett volna fél szemedre megvakulnod... - Akkor még nem gyakoroltam be a kampót... Karel megnyugodott Ugyanis mint már említettem, eddig nem volt egy nyugodt perce se, mert állandóan aggódott az előző chief miatt. Nemes egyszerűséggel "Admiral"-nak hívja. Délután egykor ébredtem, Karel kint volt Juszuffal, a Megaship emberével. Ebédelni mentek, na ez az, amit nemigen tehetek meg ezen a hajón. (Majd ha parancsnok leszek!) A rakodással délelőtt volt egy kis gond, ugyanis a konténereket a kikötő legkülönbözőbb részeiről kellett összeszedni, de délután már ment minden, mint a karikacsapás. Bejött a barba is, és hozott mindenkinek egy adag kebabot. Eltettem vacsorára, és akkor ettem meg. Ilyet még nem láttam, hogy hártyavékony tásztába göngyölték volna. Kaptunk hozzá salátát is, fenséges volt. Egy kicsit nyomás alatt volt, amikor visszajött. Időnként hóna alá kapta Juszufot, és elmondta, hogy az Admiral hazament, most már nyugi van, most kipihenheti magát, mert van egy új chefje. Ennek örömére mindig megbontott egy Efes sört, megkínált, és mindig beleivott az enyémbe is. Indulás után tudtuk, hogy merre kóborolt a hajón, mert mindenütt otthagyott egy-egy bontott doboz sört. Manőverezünk Annak ellenére, hogy a lába időnként meg-megrogyott, ötkor felhívta a pilotállomást, hogy elmegy egyedül. Igaz, hogy nem kapott engedélyt, így vártunk vagy fél órát, de aztán a pilot a partról nézte a manővert, de nem szállt fel. Látszik, hogy a vérében van a szakma, lazán, de tökéletesen megcsinálta, igaz, a helyzet nem is volt különösebben nehéz. Amint megfordult, átadta a hajót, hogy innen vigyem ki a kikötőből. - Elvégre megvan a parancsnoki papírod, István! Gyakorolj, mielőtt hajót kapsz - mondta. Istvánnak hív, az első pillanattól kezdve, és ez azt mutatta, hogy normális pasas. Indulás után bekaptam a vacsorát, majd felmentem, hogy leváltsam. Hajnali kettő óta volt fent. Elmagyarázta, hogy milyen táviratot adjak le, majd boldogan elvonult. - Most már nyugodtan alhatok! - vigyorgott a két szem fogával (mindkettő lötyög). Január 19. Hétfő. úton. Négyig voltam szolgálatban (hattól). Délután az én szolgálatom alatt érkeztünk meg Haifába. öt nap kellett hozzá, hogy megcsináljuk a három kikötős kanyart. Ha így megy, akkor még van legalább tizenkettő utam... Horgonydobás után beszélgettünk Karellal. Arról, hogy mikor hagyta abba a szocialista típusú hajózást, az én hajóimról, meg minden... Közben vártuk, hogy jelentkezzen az olajos bárka, mert veszünk 100 tonna gázolajat. Meddig tudnék belőle autózni! éjfélkor hívott a kikötő, hogy sikerült az éjszakai műszakba besuvasztani a hajót. Hát nem a legjobb hír, fent lehetek egész éjjel... Igaz nemcsak én, hanem a srácok is. Kapnak kötözési pénzt, így ők készítik elő a konténer kötözőanyagokat. Indulás után majd alszanak. Nem könnyű nekik se... Január 20. Kedd. Haifa. Egykor kezdtünk kirakni. Megkaptuk a menetrendet, a következő úton minden kikötő lesz, tehát Port Saidba is megyünk. Lev Tolsztoj Nem a nagy íróról van szó, hanem csak a róla elnevezett személyhajóról. Valamikor szovjet lobogó lengett az árbocán, ma ukrán. Ma kikötött. Nem érkezett messziről, csak a horgonyzóhelyről. Minden két héten egyszer kikötik, visznek a hajóra egy kis gázolajat, néhány zsák krumplit, aztán mehet vissza kikötő elé. A személyzet várja a következő kikötést, vagy azt, hogy megkapják a pénzüket. Ugyanis az ukrán társaság nem tud fizetni. Hat hónapja senki se kapott vasat se a legénységből. Nem volt szerencséje a hajóstársaságnak, mert amikor ideérkeztek turistákkal, bejött az ITF - a Nemzetközi Tengerész Szakszervezet - helyi képviselője, és letartóztatták a hajót. Valaki a legénységből panaszt emelt az elmaradt fizetés miatt, és ez lett a következménye. Amíg meg nem kapják a bérüket, a hajót lefoglalta a hatóság. Ez a szokásos nemzetközi eljárás, ha a tulajdonos nem fizet. Immár fél éve itt a hajó, mert az ukránok fizetésképtelenek. Kíváncsi vagyok, meddig látjuk a hajót Haifa előtt? Sakal Zuhogó esőben kezdték reggel a berakást. Soha nem gondoltam, hogy ennyi víz képes esni a földre. Délben előbújtam, és a barba azonnal ment Judithoz. Megnyugodtak a matrózok is, mert megjött a Sakal, és elnézést kért a múlt vasárnap miatt. Történt ugyanis, hogy a beszállásomkor Karcsi kiment a Free Shopba - ez hallgat a szépencsengő Sakal névre -, és vett némi cigarettát és italt. Vásárláskor nem adják ki, hanem indulás előtt fél órával behozzák a hajóra. (Hogy ne lehessen üzletelni vele - pedig lehet, ezt ma hajnalban tudtam meg). Tehát múlt kedden nem érkezett meg az árú. Szentségeltek, sopánkodtak, de mit lehetett tenni? Elmentünk cigi és pia nélkül. Ma délelőtt aztán Karcsi kiment, és nagy elnézéseket kértek tőle, s behozták a holmit. A barba egy kissé túlzottan elengedte magát. Délben kiment a szakáccsal, és fél ötkor kissé illuminált állapotban jött be. Illetve tántorgott. Ha még számba vesszük, hogy a járónál hanyatt esett, és egy kicsit összetörte a kezét, akkor elmondhatjuk, hogy sikeresen kiengedett. Csak azért jött be, hogy megnézze, hogyan áll a rakodás. Még fél óra kellett, hogy befejezzük. Azzal ment vissza Judit kocsmájába, hogy legfeljebb húsz percig marad. Naná, hogy háromnegyed hatkor Shai, az ügynök ment érte kocsival, s behozta, mert hatra vártuk a pilotot. Megjött, kihozta a hajót, az indulási telexet leadta háromszor, mert összevissza verte a billentyűket, aztán elment csicsikálni. Még az a jó, hogy ilyenkor állatira vigyorog, s nem agresszív. és ami a fő, ha mondok valamit, azt fel tudja dolgozni, és később is emlékszik rá... Január 21. Szerda. Haifa, úton. Eléggé hosszú szolgálatot adtam, mert tegnap déltől ma hajnali háromig voltam egyfolytában. úgy búcsúztunk a hídon Karellal, hogy viszlát Port Saidban. Ez itt így megy: egyik városból a másikba átalusszuk az utat... Haifában vettek három üveg Smirnoff vodkát, a szakács jócskán megkóstolta, s az lett az eredménye, hogy kinevezte vacsorakészítő mesternek Gyulát. Aki szintén megkóstolt legalább egy üveggel az imént említett italból. így estére körömpörkölt lesz. A vacsora fél hatkor van, s amikor háromnegyed háromkor lejöttem a hídról egy kávéra, még azzal küszködött, hogy szőrtelenítse a körmöket. Kérdeztem, minek kínlódott, miért nem használt depilátort? Elküldött a francba. Segítettem felvágni az anyagot, és nekiállt főzni. Január 22. Csütörtök. Port Said, horgonyon. Most fordult elő először, hogy a pihenőidőmben volt a kikötési manőver, így fél tizenegykor ébresztettek. A rakodással fél kettőkor végeztünk, s elmehettem pihenni, mert fél hatkor jönnék, s a barbának úgyis fent kell lennie fél négyig. Vettem egy papucsot, mert a hajón az a szokás, ha valaki bejön a deckről, az leveszi a cipőjét - szőnyegpadló van mindenütt. Tadek az alkusz A szakács kabinja olyan, mint egy bazár. Mindenütt vásárol, van szfinxfeje, réztányérja, hétágú gyertyatartója, vízipipája, bronz vázája... Ma is elemében volt. Négy árus rakta ki a bazárját kikötés után a fedélzeten. Egyik, aki trikót, gatyát, papucsot árult, a másik originált lopott műszaki cikkeket: kézi fúrógépeket, számológépet, elemlámpát, konyhai késkészletet, vekkert - aki volt otthon kínai piacon tudja, hogy milyen márkás cikkeket árulnak. Tadek nagy alkuba kezdett. Először késekre hajtott, aztán két réztányért megvett, de a később érkező bőrösnél is felpróbált egy övtáskát, megnézett egy retikült. Nem költött sokat, száz márkával megúszta. Két konténer kell a csomagjainak, majd ha hazamegy... Azt mondja, otthon mindent elad, mert a szomszédja keleti dísztárgyakat árul, s vevő a holmijaira. Legyen... Az ebédre már nem maradt elég ideje, így a pörköltet odakozmálta. Január 23. Péntek. úton, Alexandria. Tizenegykor kikötöttünk, és utána a barba elküldött pihenni. A rakodást jó sokáig elhúzták, éjfél előtt lettünk kész. Vártuk a pilotot, de csak nem érkezett meg. Mohamed, az ügynök jött helyette, és azzal örvendeztetett meg, hogy reggelnél előbb nem mehetünk. A kikötőt lezárták két okból is: az első a viharos idő, a másik, hogy a bejáratnál két hajó összeütközött. így nekünk békés éjszaka jutott, csak aludni nem lehetett, mert figyelni kellett rádión a Port Controlt, ha hívnak, indulhassunk. De ez csak reggel lehet legkorábban, ám ez nekem teljes éjszakai fentlétet jelent. Január 24. Szombat. Alexandria. Dühöng a vihar, így továbbra is a kikötőben állunk. Az összeütközött hajók biztonságban vannak, nem esett komoly kár. Kaptunk egy telexet, hogy Mersinbe nem megyünk, a következő kikötők: Alexandria - Haifa - Mersin - Haifa - Alexandria - Haifa. Amit ma csináltam, azért már érdemes volt lejönnöm. Végigkurkásztam a komputert, és kimásoltam egy csomó dolgot, főleg olyanokat, amire minden hajón szükség van. űrlapok, listák, jelentések, stb. Január 26. Hétfő. úton, Haifa. Rendben megérkeztünk. Kezdenek itt is olyanok lenni mint az arabok. A mooringman (aki kikötéskor a kötelet a parton bakra helyezi), cigit kunyerál, a vontatós is. éjszaka elrendeztem az első levelet, ma odaadtam a barbának, akinek így ki kellett mennie Judithoz. Azt mondja, a Carmelhez címzett levelek nem mindig érkeznek meg. Jól nézek akkor ki! Bombariadó Na nem olyan, mint a Móriczban, a fiam sulijában szokott lenni. Szokásos eljárás. Megjönnek a búvárok, aláírom a papírjukat, és lemerülnek, végignézik a hajót a víz alatt, nincs-e rajtunk bomba. Ezt itt minden kikötéskor megteszik, amióta arabok fel akartak robbantani egy hajót, és az izraeli hadsereg megtalálta, majd hatástalanította a fenékre szerelt pokolgépet ... érkezéskor megjött a shipi, behozta a cigarettát, és kaptunk egy-egy apró reklám elemlámpát. Legalább nem kell vennem, mert régóta fájt a fogam egyre. éjszaka a hídon jó szolgálatot tesz. Nini, szalámi! Este tízkor egy taxi állt meg a járónál. Biztos voltam benne, hogy a parancsnok jött meg. Behúzódtam a felépítmény mögé, hogy ne lássam, ha megint felbukik. De most egyenes tartással jött, csak a korlát szélét súrolta, mindkét oldalon. Kezében egy pohár whisky szódával - az ereje rég elment -, és megérdeklődte, hogy meddig maradhat kint. - Két hónapig nem tudtam kijárni Haifában, Pista! De még menetben is sokszor fent kellett lennem az Admirallal, mert teljesen megbízhatatlan volt - mondta, szélesen vigyorogva. Beszélgettünk, és egyszer váratlanul kihúzott a nadrágzsebéből egy apró csomagot. Nylonba volt csomagolva. Csodálkozva forgatja. - Vajon mi lehet? - vigyorgott. Belőle egy papírba tekert valami esett ki. Kibontotta, vagy negyed kiló szeletelt szalámi volt benne. Meghökkent, megvonta a vállát, aztán megkínált. Nem az igazi, de meg lehetett enni. Viszont a szalámi gonosz volt. Beletörött a barba foga... Szó szerint. Három, eléggé vézna metszőfoga már lötyögött, és egy szelet szalámi után mind a hármat kikotorta a szájából. Most csoda szépen mosolyog. Mint a vénasszonyok... és eltakarja száját, mint a szégyenlős bakfisok... Január 27. Kedd. úton, Mersin. Szokás szerint az Iskenderuni-öbölből erős szél fújt, így egy kicsit később érkeztünk, mint számítottuk. Azonnal elkezdtük a kirakást. A parancsnok éjfél körül ment el feküdni. Nem győzte kivárni, hogy Juszuf visszajöjjön a beígért kebabbal és rakival (ánizspálinka). Január 28. Szerda. Mersin, úton. én viszont azonnal magamba toltam, amint megérkezett. Hajnalban vettem észre, hogy egy táviratom jött Balogh Zsolttól. Encsike üzent, hogy András öcsém többször próbált már hívni, de nem sikerült. Otthon megbeszéltük, hogy a szombat déli élelmiszer magazinba csinál velem egy riportot, valószínűleg ezért keres. Megadtam a számot, de nem tudtam mit kitalálni, hogy mikor hívjon. Korai vendég éjjel háromkor kedves vendégünk volt: bejött a kikötőparancsnokságról egy szépen dekorált figura - nem beszélt angolul! - és ellenőrzést tartott. Karel kimondhatatlanul örült, hogy két órai alvás után felkelhetett. A török belekötött a Tűzvédelmi tervbe, mert nem volt rajta a Clavigo név. - Sebaj - mondta a barba -, két perc és ráírom. - Nem úgy van az captain! - ellenkezett. - Ezt hivatalos ellenőrnek kell egyeztetnie a hajó terveivel, és csak ő írhatja rá. Nem is bürokratikus eljárás. Elrendelte, hogy az összes mentőgyűrűt ki kell cserélni, mert a kapaszkodó kötelek foszladoznak (igaza van). Ezután a személyzeti listába kötött bele, mert a gépészünk nem matrózként van feltüntetve. Ugyanis a hajóokmányok szerint négy matróz kell a hajóra, és nekünk csak három van, a szakácsot is beleértve (minő borzalom!). A rakodás reggel tízre lett csak kész, pedig hajnali háromra ígérték. Délutánra elromlott az idő, természetesen mindig szemből jönnek a hullámok, akármerre is megyünk. Huszonnégy órája is szemből kaptuk, mostanra megfordult, hogy megint előlről jöhessen. Január 29. Csütörtök. úton, Haifa. Kimondott vihar lett hajnalra. Visszafogta a hajót, és csak délre érkeztünk. Egész délután a horgonyzóhelyen lityegtünk, a szél időnként viharossá fokozódott, egyszer őrült felhőszakadás is volt. ötkor kötöttünk ki. Parttól elfújó szél van, így állandóan "stigózunk", azaz a hajó előre-hátra csúszkál, hol eljön a rakparttól, hol nekiütődik, s időnként felemelkedik, majd lesüllyed, ahogy a hullámok jönnek. Nem biztonságos rakpart, ilyen rossz időben. Amennyi kötelet tudtunk, azt mind kiadtuk. Hátul öt, elől négy tartja hajót. Reméljük nem szakadnak el. Megpróbáltak rakodni, de a darus nem tudta megfogni a konténert jó negyed óráig. Akkor abbahagyták, és elmentek. Talán holnap reggel jobbra fordul az idő... Január 31. Szombat, úton. Megjavult az idő, szépen süt a nap, kellemes az utunk, holnap hajnalban érkezhetünk. FEBRUÁR Február 1. Vasárnap, úton, Alexandria. Hajnali kettőkor érkeztünk, a külső horgonyzóhelyen álltunk meg. Délután bejöttünk a belsőre. Azt tudtuk, hogy Alexandriában, és egész Egyiptomban dühöng a korrupció, de ilyennel még nem találkoztam: Az, hogy mindenkinek cigarettát kell adni, az megszokott. Kap a két pilot, a pilotcsónakok, a vontatósok, a katonaság, a rendőrség, a vám, az egészségügyiek, a darus, a munkavezető. ám ma, amikor bejöttünk a Port Control toronyból így búcsúzott a diszpécser: - Captain, ha van valami ajándék a számomra, adja a pilotnak. Az ajándékon természetesen legalább egy karton Marlborót kell érteni. Gudrun, a katona Elkezdtem valamit írni, a fenti címmel. Fogalmam sincs, milyen terjedelmű lesz, eddig tíz oldallal vagyok kész. Azt hiszem az alapötlet nagyon jó. Játszottam a komputeren, és akkor jutott az eszembe a téma. Egy kommandós egy Feladat teljesítésére indul, s váratlanul egy kisfiú kerül a közelébe. A katona már többször megkísérelte a Feladat végrehajtását, de eddig sikertelenül. Most a gyerek segítségével sikerül teljesíteni a küldetést. A poént nem lövöm le... Február 3. Kedd, úton, Haifa. Estére megérkeztünk. Azonnal kimentem telefonálni. Encsike már nagyon várta a hívásomat. Elmondtam, hogy nagyon jól érzem magam a hajón, ennek valóban szívből örült. Otthon minden rendben, Szabolcs egyedül adott be drámapályázatot, de mindenki "el volt ájulva", hogy milyen teljesítmény volt egy tizennégy és fél éves gyerektől! Február 4. Szerda, Haifa, úton, Este tizenegykor bekapcsoltam a Kossuth Rádiót. Szörnyű híreket mondott. Valamit hallottam már Haifában is... Háborús veszély Irak újra háborúra készül. Vegyi és biológiai fegyverekkel fenyegeti az Egyesült államokat és a szövetségeseit. Bill Clinton kijelentette, hogy van elég hatékony fegyvere, s nem vet be nukleáris fegyvert Irak ellen. Nagy nemzetközi diplomáciai akció kezdődött. Tony Blair tárgyalt Jelcinnel, mielőtt Clintonnal beszélne. Jézusom, mi lesz Izraelben? Ez az őrült vadállat, Szaddam Husszein első célpontja Izrael lesz! és ha vegyi, vagy biológiai fegyvert vet be, akkor nem tudom, hogy mi lesz velünk, ha akkor Haifában leszünk. Február 5. Csütörtök, úton, Alexandria. Jöttünk, megjöttünk, horgonyra álltunk. írom a könyvet. úgy látom, regény lesz belőle. Már harminc oldal körül járok. Február 8. Vasárnap, úton, Haifa. Hajnalban érkeztünk, 11-kor kikötöttünk. A barba kiment Judithoz, így tíztől folyamatosan fent voltam. Shai, az ügynök megadta a rakományt, 2000 tonnát veszünk fel. Megcsináltam a rakodási tervet, és beraktuk a hajót. Akkor derült ki, hogy hetven centit orra bukunk. A ballasztolás után! Kinyomtam a Fore Peak (orr) tankot, a kettest, a hármas szárnytankokat, és megtöltöttem a hatos magastankokat, és ezzel se tudtam kiegyenesíteni. Ez jellemző rájuk, hogy a megadott súlyok nem mérvadóak, illetve úgy rakják a hajót, ahogyan akarják. Február 9. Hétfő, Haifa, úton. Indulás előtt jött Shai, hogy baj van: a rakományszámláló komputere elromlott, így nem tudják megadni a konténerek elhelyezkedését. Amikor berakják a hajót, egy pasas a hajó mellett lebzsel, és beüti egy kis adatgyűjtő, hordozható komputerbe a konténer számát, és elhelyezkedését. Amint kész a berakás, ezt csatlakoztatják a nagy géphez, és azonnal ki tudják nyomtatni a rakodási adatokat. Kérdezzem meg a barbát, vállalja-e a papírok nélkül az indulást, mert egyébként csak délelőtt indulhatunk. Karelba alig lehetett lelket verni. Reggel hattól fent volt, délután alvás helyett Juditozott, háromnegyed éjfélkor elaludt. Háromszor nyomtam neki a riasztót, aztán tíz percig üvöltöttem a kabinajtóban, végül Shai bement, és lelket vert belé. Természetesen elvállalta az indulást, a stabilitás oké, mondta. Shai a kezébe nyomta a konténerek jegyzékét. Elindultunk. Javított GM: 39 cm... Biztonság kedvéért megcsináltam a stabilitási számítást. Kiderült, hogy nem kettőezer tonna, hanem 2803 van bennünk. Ehhez a rakománysúlyhoz szükség lenne azokra a tankokra is, amiket ki kellett üríteni, hogy ne legyünk annyira orra bukva. (A plusz súlyt előre rakhatták). Erre a barba azonnal felébredt, magához tért, és elkezdett "aggódni". Ugyanis a stabilitásunk igen gyenge lábakon állt. A javított GM 39 cm, a kötelező minimum: 37. Ez azt jelenti, hogy a stabilitás határán vagyunk. A szélnyomásra megengedett dőlésszög 12,3°, ha a dinamikus dőlés összeadódik a szélnyomással, felborulunk. Karel felhívta Shait, és úgy leteremtette, hogy csak hápogni tudott. Egyszerűen átvert a ravasz askenázi, valószínűleg egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy hat ember életét kockáztatja...Vagy másfél órán keresztül dühöngött a parancsnok, aztán elment aludni. Nem mondom, bennem volt, és van még most is a frász... Ha Isten segítségével megérkezünk Alexba, csak akkor tudunk mindketten megnyugodni. Zárójelben: ha Karel jobban odafigyel (mondjuk nem Juditoz), akkor indulás előtt észbe kaphatott volna, s akkor a Carmel viszi el a balhét, mert kirakhattunk volna vagy tíz konténert a fedélzetről a második sorból, s nincs semmi baj... Február 10. Kedd, úton, Alexandria. Isten segítségével szerencsésen megérkeztünk. Ugyanis ha elkapjuk a vihart, ami a kikötés után kitört, akkor nem tudom, mi történt volna a hajóval... Kiraktunk, beraktunk, és nem jöttünk el. Ugyanis a kikötőt lezárták a rossz idő miatt. így volt egy nyugodt éjszakánk. Beszélgettünk Karellal Mi másról, mint a kajákról? Nem volt még nálunk, de a magyar ételeket imádja. Amikor a paprikás krumpliról beszélt, elborult a tekintete, és csak úgy cuppogott. Sajnos nem tudok csinálni, mert leginkább az igazi jó magyar kolbászt hiányolja belőle, és azzal itt senki se szolgálhat. Ismeri a kolozsvári káposztát, és él-hal a jó magyar pörköltért. A halászlét is szereti. Elmeséltem, milyen krumplis tarhonyát tud csinálni Sári néni, és kijelentette, hogy szereti. - Ettél már? - kérdeztem csodálkozva. - Nem, de érzem az ízét a számban, ahogy elmondtad, csak jó lehet...! Azt hittem, a kocsonyával újat mondok, de kiderült, hogy a csehek is készítik... Arra gondoltam, meg kéne hívni, és megtanítanám ezekre a finomságokra, de mintegy megelőzendő, elmondta, hogy két hónapot lesz csak otthon, és fogsort kell csináltatnia - rá is fér! -, aztán ki kell mennie Lengyelországba, és különböző bizonyítványokat megszerezni - amiket a cseheknél nem kértek, de a Marlow megköveteli: tűzoltó, egészségügyi, túlélési járművezetői, biztonságtechnikai bizonyítványok. Hát, lesz vagy ezer dollár... Február 14. Szombat, úton, Alexandria. Megérkeztünk, kiraktak, beraktak, elmentünk... Nem jött üzenet Csabától... Hallgattam a 22.00 órás híreket a Kossuthon. Döbrentei Kornél kapta az idén a Balassi emlékkardot. A költő nevét viselő társaság ítéli oda minden évben annak, aki XIIV. századi poéta eszmeiségének folytatója. Február 16. Hétfő, úton, Mersin. Délután ötkor álltunk rakpart mellé. A Megaship helyett most új ügynökségünk van, a Barko Shipping Cpt. Barud volt az izmiri székhelyű Megaship helyi kirendeltségének vezetője, és most csinált egy új ügynökséget. A Cosco hajókat magával hozta, később biztosan dolgozik majd más társaságnak is. Ali neki dolgozik, de Juszuf helyett egy ismeretlen fiatalember, bizonyos Metim jött. Mivel Alitól nem vált meg, ezért érkezéskor megkaptuk az "ekmek"-et, a friss, ropogós török kenyeret, aminél nincs jobb sehol a világon. Mindenféle ócska, francia kenyér elbújhat mellette! Hamarosan megjött a kebabunk is, mert Ali egy igen lelkiismeretes fiatalember. Amíg a vizsgálat tartott Metim szerényen meghúzta magát. Utána figyelmesen hallgatta Cpt. Barud magyarázatát, s kijött hozzám beszélgetni a fedélzetre. Szegény nagyon be volt tojva, most végzett az Izmiri Tengerészeti Főiskolán tengeri szállítás szakon, mindent tud elméletben, de semmit nem látott még a gyakorlatban. Tele volt kérdésekkel, olyanokkal, amiért nem kellene aggódnia, de egyszer mindenki volt kezdő, és én mindig jóindulattal viseltettem irántuk. Talán azért is, mert én nem mertem kérdezni, bíztattam, hogy hozzám nyugodtan jöhet, ha valamire kíváncsi. Az első kérdése ez volt: - Az iskolában tanultuk, hogy a Sailing Reportban (indulási jelentés) be kell írnom a hajó merülését, de honnan a fenéből tudom majd? - én mondom meg, ha befejeztük a berakást - nyugtattam meg. Irtó lelkiismeretesen csinálta a dolgát, egész este kint didergett a raktár mellett (plusz tíz fok van, ami itt kemény télnek számít), pedig vagy egy órát kellett várni, mire az öt darab konténert a kikötő összeszedte! Középkori baksisrendszer Cpt. Barud - szimpatikus, negyven körüli férfi - mesélte, hogyan alapította az ügynökséget: - Százezer dollár kenőpénzt kellett kifizetnem, mire az összes hivatalos iratot be tudtam szerezni. Ez nálunk, Törökországban, teljesen legális, az élet minden területén ezt csinálják. Egy példa: a kikötőkapitányi beosztásért 100-120 ezer dollárt kell letenni az illetékes hivatalban. Ezért két évig harácsolhat. - De mit tud bezsebelni, és kitől? Barud efendi csak mosolygott. - Uram, bejön egy hajó, a kikötésért a nagyságtól függően 50-200 dollár baksist ad az ügynökség. Ezután a hajóról elviszik az okmányokat, ez megint ötven dollár. Persze csak akkor, ha minden rendben van. Ha valami hiányosság adódik, akkor 50-től akár 10 ezer dollárig is felmehet a kenőpénz, attól függően, mit kell elintézni. Ha nem fizetek, akkor a hajó nem mehet el... Aztán itt vannak az arab hajók. Régebben velük dolgoztam. Kicsik, és mindenféle papír nélkül járnak. A tiszteknek nincs semmi képesítő bizonyítványuk, még a parancsnoknak se. így aztán ezekért elég jelentős összegeket kell letennem. - De akkor miért szállítanak ezekkel a hajókkal? - kérdezte Karel teli szájjal nevetve, mert ezt nem lehet röhögés nélkül kibírni. - Nézze captain. Ha elszállítok egy tonna árut Tunéziába, az kb. negyven dollár tonnánként egy legális hajóval. Egy ilyen kis trabakuli elviszi 12-14 dollárét tonnáját! Hát persze, hogy ezt rakom meg, mert még így is megéri. Aztán ott van a Vámhivatal (Büyük Gümrük Müdürlügü a török neve). Egy vámhivatalnok kb. 50 ezer dollárnak megfelelő összegért kapja meg a hivatalt. Persze, hogy kemények, és szigorúak, ahol tudnak büntetnek, és persze minden elintézéséért baksis jár nekik is. Láttam is, amikor Ali elővett vagy fél kiló török pénzt, és kivette a vámosoknak járó baksist, amit azért kaptak, mert "minden oké". Szemléltető oktatást is kaptunk a rendszerről. A berakás az Istennek se akart haladni. öczan Barud mindenáron el akart küldeni minket éjfél előtt. Ugyanis éjfélkor van váltás a pilot állomáson (értünk ötven dollárt kap a pilot személyesen, amiért behoz!), a Kikötőkapitányságon is ekkor kezd az éjszakai műszak, és az új melósok is akkor érkeznek. - Ha nem akarok mindenkit újra megkenni, akkor éjfél előtt el kell a hajónak indulni! - magyarázta az ügynök. - így most elmegyek, és megkenem a konténereket összegyűjtő darust, hogy tizenegyre fejezze be a munkát. Kis idő múlva megjött az öt konténer. - Hatmillió lírát adtam, ez mindössze harminc dollár, és megcsinálták - dörzsölte a kezét elégedetten. - Pilot nem jön, így azonnal indulhatnak. - Kétszáz dollár, ha már itt ez a rendszer... - tartotta Karel a markát nevetve. Indulás után küldtem faxot a Rádióba, András öcsémnek. Február 17. Kedd, úton. Mentünk, 21.10-kor megérkeztünk, horgonyra álltunk. Az M/V Emili Borchard, egy német konténeres hajó megelőzött, negyed órával előttünk érkezett, így ők bementek, mi kint maradtunk. Egyébként ezzel a hajóval hol Alexandriában, hol Mersinben találkozunk. Csőtörés... Este néztem az izraeli híradót mert a Kossuth most nem fogható, és az iraki hírek mindenkit izgatnak. A belföldi hírekben mondták, hogy eltört egy olajvezeték, és több mint hetvenezer liter gázolaj ömlött a tengerbe. A hajón is éreztük a szagát, mert itt, Haifa mellett, Quishon kikötőjénél történt. Egy jó kétszáz milliméteres cső tört el. Mutatták, teljesen szét volt rohadva, egy jó méteres szakaszon teljesen szétrobbant a nyomástól. A szokásos képek következtek: habanyaggal tisztítják a vizet, olajos madarak, halak... Február 18. Szerda, Haifa. Este hatkor álltunk part mellé. Nem értettük, hogy mi történt, mert az M/V Borchard már egykor befejezte a berakást, és indulásra készen volt. Otthoni hívás Fél kettőkor csörgött a telefon. Bejelentkeztem, s a legnagyobb meglepetésemre egy hölgy magyarul szólt hozzám. - A Magyar Rádiótól beszélek, kapcsolom Takács Andrást. Megörültem, már azt hittem, hogy nem hív, de fél órával a beszélgetés előtt kapta meg a faxot, amit a Rádióba küldtem. Addig felhívtam a kikötőt, de nem tudtak semmit mondani a kikötésről. Nem értettem, hogy mi történt, mert a Borchard már régen indulásra kész, és csak nem jött ki... András újra hívott, és mintegy hat nyolc percet beszélgettünk. A hajóról, a kosztról, lévén a műsora élelmiszer Magazin. Március első szombatján kerül adásba. Természetesen faxot küldtem Kalicz Andrisnak, hogy mondja be az Ortmann Rádióba, adja hírül akit érdekelhet. Encsinek is üzentem, hogy hívjon fel. A kikötéskor természetesen nem az ügynök várt, hanem áron, a Layam Shipschandler embere. Na, ja! Ha üzletről van szó... Áron híre Még messze voltunk, amikor kiabálni kezdett: - Hallották mi történt a kikötőben? Hát honnan hallottuk volna. Amint kikötöttünk, a partról újságolta: - Azért volt a kikötő lezárva 13.00 órától, mert baleset történt. A M/V ZIM Adriához búvárok érkeztek. (A ZIM az Izraeli állami Hajózási Társaság, sok óriási konténeres hajója van, ez is ilyen.) A szokásos rutinellenőrzést tartották. A parancsnok aláírta a papírt, ám a beosztottaknak nem szólt. A gépészek nem tudtak a dologról, és miután a hajó turbinás, nem értették, miért áll a hajócsavar. Elindították. Az egyik búvár, amelyik távolabb volt, az megmenekült, de a társát szétaprította a propeller. A tv is mutatta a híradóban a hajót, akkor érkeztek, amikor a rendőrség elvitte megbilincselve a parancsnokot. Azt mondják a srácok, hogy még mosolygott is... Annyit tudni kell, hogy a turbinás hajóknál a hajócsavar állandóan jár, még akkor is ha ki van kötve. Útravaló az apámtól... Miután a barba indulásig fent volt, ezért felajánlottam, hogy nyolcig maradok. és milyen szerencse, hogy elvállaltam a hosszúra nyúlt szolgálatot. Reggel fél hét után öt perccel - otthon egy órával kevesebb van - , ha recsegve is, ha alig hallhatóan is, hallottam apa útravalóját amit a félévi bizonyítványok kapcsán írt! Kemény, viharos időnk van. Február 21. Szombat, Mersin, úton, Hajnalban behozott capt. Barud tizenkét kiló báránycombot, és tizenöt kiló faszenet. így jó párszor rendezhetünk ökörsütést, faszénen sütjük meg a pácolt husikát... Tizenöt dollár volt kilója, nem mondom, szép ár, még akkor is, ha kicsontozott combokat hoztak, felszeletelve. Szép az idő, megyünk Haifába. Február 23. Hétfő, Haifa, úton. Fél egykor nem akartam hinni a szememnek: Karel fehér ingben, nyakkendőben jött meg, szélesen vigyorgott, és kicsit se tántorgott. - Koncerten voltam, Pista! - mondta. - Juditot és három barátnőjét kísértem el, volt egy felesleges jegyük. A Haifai szimfonikusok játszottak, mit mondjak, csodálatos volt! Délben leváltottam, mert négykor indultunk, és manőver előtt elküldött aludni. Egy kicsit napoztam, igaz csak percekről volt szó, de akkor is, szép az idő. Február 24. Kedd, úton, Alexandria. éjfél után egészen jól jött a Kossuth. Reméljük, hogy megússza a világ egy újabb háború nélkül ezt a konfliktust is. (Nem az irakiak jóvoltából...!) Február 25. Szerda, úton. Gyönyörű napos időre ébredtem (fél egykor). Gyuszi sürgetett, amikor meglátott, hogy a papucsommal bíbelődöm. - Gyere, kihűl a rablóhús. Kint eszünk a pupán! Grill party Clavigo módra Nem úgy megy, mint más hajókon. Délben kezdtük, és este fejeztük be! Egész délután a pupán beszélgettünk. A barba, Pali és Gyuszi. Tadek kilógott a sorból, mert állandóan egy emelettel feljebb lebzselt, és napozott. Nem tudom, mi ütött Karcsiba, mert ő öntevékenyen egész délután festett. Karel le akarta állítani, de nem lehetett, hogy miért jött rá a munkamánia ki tudja...? Vacsora előtt egy üveg Carmel vörösbort bontottunk. Finom, mélytüzű. testes bor, az árán is meglátszott, húsz dollárba került egy palack. Judit ajándéka volt a hajónak. Karel csak nézett, amikor a koncert utáni kávézás és borozgatás közben átadta. Vacsorára bárányt sütöttünk faszénen. Pali bepácolta, majd csinált egy "kencét" - citromlé, cukor, ketchup, bors, olaj keverékét -, és ezzel kenegette Gyula a húsokat. Félretettem a diétámat, és jól belaktam. Tadeknak nem volt jó: azt mondta túl erős, és hozott magának egy szelet szalonnát, meg vagy három szelet felvágottat, s azt sütötte meg. A barbának kezd tele lenni a hócipője a szakáccsal, túl sok hóbortja van már. Kezdve onnan, hogy állandóan vásárol az egyiptomi bazárosoktól, és mindenkit azzal hülyít, hogy csak régiségeket vásárol, mert amit neki hoznak, azok mind antik darabok. Egész nap a köcsögjeit, rézkancsóit suvikszolja, szidolozza, a főzést hanyagolja. Ja, volt még sör, és kávé meg tea is. Február 26. Csütörtök, Haifa. Kikötés után Shai átadott egy levelet. Apa írt. Nem hittem, hogy megkapom, így kétszeres volt az örömöm. Enikő reménykedve kérdezte: - Tudtad ma reggel fogni a magyar rádiót? Nagyon sajnáltam, hogy nem hallgattam reggel a Kossuthot. Apa az útravalóban arról beszélt, hogy a múlt héten, valahol a Kelet-mediterránon, hallottam a hajnali jegyzetét... Felemelő érzés volt, még így visszaemlékezve is. Lekönyököltem a rádió elé, és a recsegés sípolás alatt felismertem a hangját, megfejtettem a mondatokat. Jól vannak, várnak haza. 16-án utazom, ha minden igaz. Február 28. Szombat, Port Said, úton. Hajnali egyre lettünk kész, csak reggel hatra ígérték a pilotot. Ez így jó, végre egy nyugodt éjszaka. Le is feküdtem háromkor, aztán fél ötkor felkeltem, mert nem tudtam elaludni. Hiába, megszoktam az éjszakázást. Hajnali ötkor megjött a karantén doktor (az eü. vizsgálat). Ha kicsit késnek, akkor már nem vagyunk itt... A cigijüket megkapták. MÁRCIUS Március 1. Vasárnap, Alexandria. Jöttünk, kiraktunk, elmentünk. Este pupabulit tartottunk, mititei-t is sütöttünk. Egy kicsit megfeküdte a gyomromat. Március 4. Szerda, Mersin. Délelőtt bejöttünk. Az hagyján, hogy én először voltam nappal itt, de Karel is a teljes hat hónap alatt csak az éjszakát töltötte part mellett! A térdem miatt meg vagyok egy kicsit ijedve. Egyre nagyobb az ömleny. Nem színeződött el, tehát nem véres (remélem) Mi lehet Ankarában? A hat órai hírekben, és előtte is állandóan Ankarából mutattak élő képeket, ahol egy teret elözönlött a tömeg, s hiába lőtték vízágyúval, nem sikerült a rendőrségnek feloszlatni. Később könnygázt és rohamrendőröket vetettek be, azok aztán szétoszlatták a tüntetőket. De nagyon sokáig tartott, még páncélozott járműveket is láttunk. A Kossuthon nem szóltak róla... Március 5. Csütörtök, úton, Haifa. érkezéskor bevittek, azonnal megüzentem Enikőnek, hogy este hívjon. Shai behozta a rakodási tervet, azonnal láttam, hogy orra akar megint buktatni. Kiszámoltam, másfél méterrel nagyobb lett volna az első merülés, mint a hátsó. átdolgoztam, odaadtam. Karel is belekotort egy kicsit, elvégre ő a parancsnok, övé az utolsó szó. Március 6. Péntek, úton. Egész napos menet. éjszaka stabilitási számítást csináltam. Minden rendben van. 9 nap múlva hazamehetek! Írom a könyvet Egy hoszabb kihagyás után újra nekiültem. Nem volt hajlandóságom hozzá, megakadtam, mert rájöttem, hogy alig ismerem a fegyvereket, s Gudrun ugyebár kommandós. De aztán rájöttem, hogyan hidalhatom át az egészet. Nem ez a lényeg! Nagyon vegyes érzelmekkel írom, nem tudom, milyen lesz, nem tudom mit szólnak majd hozzá. Azt tudom, hogy Szabolcsnak és Ninónak tetszene... Március 7. Szombat, úton, Alexandria. A legfontosabb: 8 napom van a hajón. Kikötés után lefeküdtem, és délután, amikor felkeltem, már hárman vártak rám. Mohammed a rakodási terv miatt, Mahmoud és egy fiatalember pedig komputer ügyben. Mahmoudnak segítség kellett az IMO veszélyes áruk programjával kapcsolatban, A fiatalember pedig különböző játékprogramokat hozott. Mára vártuk Dalia Ragabot (25 éves hölgy), az ügynökség tulajdonosát. Sajnos nem tudott bejönni, mert megfázott, és ágyban fekszik. Azt táviratozta, hogy majd legközelebb... Legközelebbre kebab partit ígért Mohammed. Megmutatják, hogy milyen finom az egyiptomi, magasan fölözi a törököt (szerintük). Mohammed Kettő is van belőlük. Azt hiszem ők ketten, és Mahmoud a három legrendesebb egyiptomi. Jópofák, fiatalok, sokat dolgoznak, számukra nincs szünnap (amíg Shait nem lehet elérni péntek délutántól vasánap reggelig, a sabbat szent dolog Izraelben). Mohammed (I) fiatal házas, mutatta a 11 hónapos kislánya fényképét. (Ha szakálla lenne a kis csajnak, kiköpött apja lenne!) Két hét múlva várják a kis Juszufot. Mohammed vakbuzgó muzulmán. Karel jókat vitatkozik vele, és állandóan ugratja. Persze, ezek mindig politikai viták, mi védjük Izraelt, szidjuk a muszlimokat. Mohammed pedig vitatkozik, érvel, és néha előbukik belőle a fanatikus mohamedán. (Ilyenkor valóban félelmetes!) Izraelt el kell pusztítani, a Próféta is megmondta, tehát ő, akár fegyverrel is elmenne harcolni. (A család se fontosabb ám, mint az "arab" ügy!) Persze biztosan veszi a lapot, mert vita közben állandóan vigyorog, de azért látni rajta, hogy az a fajta, akinek az észérvek semmit se számítanak, csak a Korán... Tadek búbánata... nagyon szomorú volt Tadek egész délután. árusok jöttek be, és "valódi" régiségeket raktak ki: ikonokat, templomi (pravoszláv) tárgyakat, volt egy templomi zászló is, tele voltak patinás kancsókkal, vázákkal, szobrokkal. és neki egy árva fillérje se maradt! Ezt a borzalmat! Még Karel is vett volna, egy női bronz szobrot, egy ikont, és egy valami edényt. Hát..., nem tudom. Az ikonokat szerintem horganyzott bádogra kapargatták, illetve csavarhúzóval vésték rá a motívumokat, mögötte papundeklinek tetsző anyagon randa "madonna" kesergett. Ha egy réz, vagy bronzedényt egy hétre beásnak a trágyadombba, akkor az rögvest ezer évet "öregszik". Nem akarom elhinni, hogy ezek a tárgyak érnének is valamit. Illetve tévedek. Ha lenne pénzem, akkor mondjuk tíz dollárt adnék egy ilyen tárgyért, és úgy mutogatnám: XXII. Ramzesz számomra hamisíttatta Musztafával, a szemfüles boltossal. Nargilé Azt hiszem, így hívják a vízipipát... Még Gyuszi is bevásárolt. Vett egy óriásit. Egy méter húsz centi magas (Gyula maximum egy ötven), három csutorája is van - nem Gyulának! -, és istentelenül "gyönyörű", szines, csillogó flitterekkel teleragasztott cső csatlakozik a szopókához. Dohányt is kapott hozzá, vagy három kilót... Egyébként ekkora méretű vízipipát a kávézókban, teázókban adnak a kedves vendégnek. Azt hiszem dőreség lenne azt hinni, hogy Tadeknak nincs vízipipája. Természetesn van. Gyula adott neki egy csomag dohányt, azóta az egész felépítmény dohányfüsttől büdös. Jó illata lenne, almával ízesített, de Tadek egy rakás faszenet tesz rá, és fújja egész nap. Emlékeimben úgy él, hogy a vízipipa akkor jó, ha a füstöt megszűri a víz. Sose láttam, hogy füstfelhőbe burkolóznának az igazhitűek egy-egy kávézó teraszán. Nem úgy Tadek. Olyan a kabinja, hogy nem lehet belátni. Az illata pedig, mint amikor egy almát szállító négyhuszonnégyes gőzmozdony kigyullad. Március 9. Hétfő, Haifa. Reggel kikötöttünk, felhívtam Encsit. Azt mondja, hogy jól sikerült a rádióműsor. Közben felhívta Miklós, az unokatestvére, hogy hallgatja-e, mert "benne vagyok a rádióban". Nagyon vár már haza, s mi tagadás, mennék is, akár tegnap. Gyula is azzal jött vissza a telefon után, hogy hallották a műsorban. Ilyen híressé tettem a hajót (és magunkat) Valami rossz hírt is kaphatott Gyula, mert estére úgy berúgott, hogy attól tartottunk, hogy kiesik a hajóból. De aztán kiderült, hogy nem működik a lába, ezért állt másfél órát a korlátnál, és nem merte elengedni... Március 10. Kedd, úton, Haifa . Hogy én milyen hülyeségeket tudok álmodni! Shmone Karellal vitatkoztam álmomban. Tőle tudom (a valóságban), hogy a "shmone" nyolcat jelent héberül. én meg állítottam, hogy nem, az tizenhét, mert nézze meg, itt van nálam a "walkie-talkie", és most is a 17-es csatornán van, és az előbb is azt mondták, hogy shmone, tehát azt jelenti, hogy 17... úgy volt, hogy horgonyra állunk, fél tizenegykor lassítottam, aztán éjfélig drifteltünk (gép nélkül hagytuk magunkat sodorni). Még 5 nap és... Március 11. Szerda, Alexandria, úton. Kiraktunk, beraktunk, délben elindultunk. Hajnalban sokat beszélgettem Mohammed II-vel. Elbúcsúztam tőlük, címet cseréltünk, egy képeslapot feltétlenül küldök nekik. Ha valaha visszajutok Alexandriaba, akkor feltétlenül megkeresem őket, és bevasalom rajtuk a beígért egyiptomi kebabot! Akkor kipróbálom a "sisát", ahogy itt a vízipipát hívják. Mohammed II nagy barátja ennek a fajta időtöltésnek. Délután grill party, de már nem maradt bárány, így rablóhúst csinálunk, meg sütöttünk pár virslit is.... újra elmondom: olyan virslit, mint otthon, sehol a világon nem kapni! Az itteni egy krémszerű, szójanudli... De az egyiptomi kenyér finom volt. Keletlen lepényt hoztak ajándékba Mohammedék, feltettem a faszén füstjére, egyszerűen fantasztikus! Március 13. Péntek, úton, Mersin. Röviddel éjfél után elhagytuk az Andreasz-fokot, Ciprus északkeleti csücskét. Befordultam északra, de olyan veszett dülöngélésbe kezdett a hajó, hogy vagy húsz fokot el kellett térnem az eredeti iránytól. Ennek nem lenne semmi jelentősége, ha nem jött volna egy olyan billenés, hogy minden lezúdult a földre a hídon. Sajnos a komputerem is! Remélem, nincs komolyabb baja... (Hát lett... és csak most, 2006. januárjában vettem észre, hogy nem véletlen baleset volt, hiszen SIZE="" COLOR="#FF0000">péntek 13-án történt!!!) Megyünk haza... Délután, amikor Karelt váltottam, a kabinjában volt, és két csomagot is készen láttam. - á, Pista, ez csak a látszat. Harminc éve mindig jó előre össze akarok csomagolni, és mindig a legutolsó pillanatra marad. Ezek a táskák még nincsenek készen... Délután telexet kaptunk Ciprusról: A jegyeket 16-ára telepítették. Március 14. Szombat, Mersin, úton. Hajnalban capt. Barud behozatott böreket, rétestésztába göngyölt fűszeres marhahúst. Igen finom volt. Tízkor indultunk, holnap reggel az utolsó haifai érkezés... Hál istennek, már csak 1 nap... Március 15. Vasárnap, úton, Haifa. Nem a legjobban alakulnak a dolgok... Egész nap azzal hitegettek, hogy bevisznek, és most, este tízkor is kint állunk horgonyon. Ugyanúgy, mint amikor érkeztem. A baj csak az, hogy ugyanúgy rossz idő van. Délután gale-warningot, azaz viharjelzést adott Haifa Rádió, negyven csomós délnyugati szelet. Attól fél Karel, hogy nem tudunk kikötni. Shai se tud semmit csinálni. A barba már egészen ideges, én még bírom. A váltók már a Shulamit hotelben vannak. Sokat nyavalygok a lábammal. A bal térdemen, ahol valamilyen ömleny keletkezett, most kezd keményedni, de a térdkalács nyomásra érzékeny. Ma este meg a jobb vádlim húzódik, azt hiszem az inak húzódtak meg. Várom az asszonyka telefonját, de nem hív. Pedig tudja, hogy itt vagyunk... Csak nekem volt kokárdám a hajón... Visszatekintés... Igazságtalan lennék, ha csak azt mondanám, hogy "nem volt rossz". Kimondottan jól éreztem magam, ez elsősorban Karelnak köszönhető, akitől sokat tanultam, főleg manőverezni. Másodsorban a srácoknak, mert semmi dolgom nem volt velük: mindenki értette a dolgát. Pali nyomába se jöhet a M/V President gépésze. Nem szabad megfeledkezni az ügynökségekről sem! Haifában a Carmeltől Shai normális pasas, egy affértől eltekintve nem volt vele semmi gond. Mersinben két ügynökség is volt, de az emberek majdnem ugyanazok. Velük: Alival, Juszuffal, később capt. Baruddal és Metimmel nagyon jól kijöttünk. Kellemes partnerek voltak, készségesek, és jól is csinálták a dolgukat. Na és a kebabok, amiket behoztak! Az alexandriai ügynökség volt a legjobb! Sose gondoltam, hogy ilyet mondok valaha, hogy arabok a legjobbak valamiben. A két Mohammed és Mahmoud valóban első osztályúan csinálták a dolgukat, ezen kívül készségesek, alkalmazkodóak, és emberileg se hagytak kívánni valót maguk után (a törökök is ilyenek voltak!) Március 16. Hétfő, Haifa. Szemétség: a M/V Schulau (német konténeres hajó, ugyanezt a környéket járja, és sokszor találkozunk) most érkezik, és lehet, hogy előttünk beviszik. Bár a kikötő minket is hívott, és állítólag 1:30-kor part mellé állunk... (írom 00:40-kor...) Ezután azt hiszem, csak otthon folytatom a Naplómat... Sosem látott időjárás... éjjel fél kettőkor kötöttünk ki. Hajnal négykor feljöttem a hídra, és olyat láttam, amit még soha: mintha sűrű köd borított volna mindent. Alig lehetett ellátni húsz méterre. De nem köd, hanem homok volt. A sivatagból fúj a szél, és az eget elborítja a homokfelhő. Egyszerűen fantasztikus. Délután a barométer 998 Hpa-ról 982-re esett. Azt hittem, hogy ennél alacsonyabb már nem lehet. Most 970 Hpa! Remélem, nem befolyásolja a repülőgépek indulását. Még az kellene, hogy késsünk! Beszéltem az asszonnyal. Kissé nehezen fogta fel, hogy az izraeli 18:50 és a magyar 17:50 azonos időpont. Mindenesetre megtudtam, hogy 21:20-kor leszek Pesten. Szabolcs bejutott az Országos Petőfi Szavalóverseny döntőjébe. Eddig írtam Haifán, most 08:00-van, ki kell kapcsolnom, és elcsomagolni a komputert. Március 17. Kedd. Bekapcsolás után látom, hogy a képernyővel valami komoly baj van, a leesés eredménye... Hazautazás A hazautazás eseménytelen volt, hacsak azt nem számolom, hogy Gyuszit teljesen szétkapták a haifai repülőtéren a biztonságiak. Kellett neki réz vízipipát venni, meg kancsókat, kőszobrokat... Engem békén hagytak. A biztonsági intézkedések itt valóban meg voltak, amit Frankfurtban hiányoltam: a biztonsági ellenőrzésnél alaposan kikérdeztek mindenkit, a csomagokra vonatkozólag. Az érdekelte őket, hogy a csomagok hogyan készültek, nincs-e valami küldemény nálam, aminek a gazdája nem utazik. Szekrényhátú biztonsági őrök cirkáltak, nem lehetett egy csomagot se őrizetlenül hagyni, azonnal jöttek, kérdezték, hogy kié. A szeméttárolókat minden öt percben szétkotorták, hogy nem rakott-e bele valaki egy bombát. Ami a lényeg: szerencsésen hazaértem. A Naplóban szereplő Gudrun a katona című kéziratból 2002-ben lett könyv. |