TENGERÉSZ ANEKDOTÁKKedves látogatóm, tőled is várok sztorikat, anekdotákat. Ha több újat kapok, akkor kapsz egy könyvet. A kapcsolat címszó alatt elküldheted. |
| Kedvcsináló oldal... |
| Az itt található anekdoták és sztorik csak kedvcsinálók, látogass el a humor oldalra, ott többet is találhatsz, ráadásul már 140 tengerészviccem is van! Kellemes mosolygást.
|
| Áttételesen tengerészes |
| Ha hosszú útról térsz haza, verd meg a feleséged. Te nem, de ő biztosan tudja, miért kapja! (arab közmondás)
|
| Horgonyt le... - 2 |
Trabzonnál, vagy Orán előtt, vagy a fene tudja már hol, horgonyzáshoz készülődött a hajó és legénysége. A manőver során túl közel sodródott a hajó a parthoz a sekély vízben. Végül megérkezett az utasítás:
- Horgonyt le!
A horgony nagy csörömpöléssel rántja maga után a láncot, de szinte azonnal meg is áll. Azon nyomban érdeklődik a captain, mi történt. A chief lenéz, majd nyugodtan közli:
- Most dől el - majd hozzáteszi, - a parton!
Üdv a tengerésztársaknak!
Beküldte: Horváth Csaba
|
|
Ma kaptam a képet:
Legalább fél órát röhögtem, megosztom veled is, ha veszed ezt a humort...
|
| Állítólag igaz történet |
(Pálhegyi Zoltán szerint, de az anyósom mint II. Világháborús viccet mesélte...
A második világháborúban Magyarország hadat üzen az USA-nak. Hazánk nagykövete bemegy a washingtoni külügyminisztériumba, átadja a hadüzenetet, majd a következő párbeszéd zajlik le:
Külügyminiszter: Mi az Önök államformája?
Nagykövet: Királyság.
K: És ki a királyuk?
N: Nincs királyunk, hanem kormányzónk van.
K: Ki a kormányzó?
N: Vitéz Horthy Miklóstengernagy.
K: És van Önöknek tengerük?
N: Az nincs.
K: Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?
N: Nincs.
K: Van valamilyen országgal szemben területi követelésük?
N: Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával...
K: Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek?
N: Nem, ők a szövetségeseink.
Beküldte: Pálhegyi Zoltán (Szeged)
|
Az egyik szereplő Donát Gyula, a szobrász. Hogy a füllentő festő ki volt, azt nem tudni.
A képzőművészek törzsasztalánál mindenki jól ismerte a füllentő festőt, aki fantasztikus történetekkel szórakoztatta kollegáit. Egyszer épp amerikai utazásáról beszélt.
- Amikor Hamburgból elindult a gőzős, egy ember a tengerbe ugrott. Mentőövet dobtak utána, de nem fogadta el, hanem csak úszott a hajó mellett. Másnapra már el is feledkeztünk róla, hát reggel, amikor kinézünk, látjuk ám, hogy még mindig ott úszik a hajó nyomában. Mit cifrázzam a dolgot, hét napig úszott a hajó mellett, végülis velünk egyszerre érkezett Amerikába.
Donát Gyula kicsit elmosolyodott.
- Mit mosolyogsz? - kérdezte az elbeszélő. - Talán nem hiszed?
- Hogyne hinném, - felelte Donát. - Azt nevetem, hogy milyen csodálatos véletlen. Az az úszó ember én voltam.
Beküldte: Pálhegyi Zoltán (Szeged)
|
|
| Sajátjaim: |
TAKARÍTÁS 1
A pincér, nem ismerem, a neve is kiesett az emlékezetemből szép darab ember volt. 203 centi magas, és 160 kiló, rövid hajjal, és borzalmas bozontos, kusza hatalmas szakállal. A géptisztek kabinját takarította. A következő felszerelést hordta magával:
Két veder, partvis, lapát, tollseprő, felmosófa és rongy és egy hatalmas vekker. Kérdezték is sokan, minek az óra, de ő csak rejtélyesen mosolygott. Aztán fény derült a rejtélyre. Bemegy a takarítandó kabinba, elhelyezi az eszközeit, beállítja vekkert, és lefekszik szundítani egy kicsit az ágyba. Szól a csörgőóra, felcihelődik, átköltözik a másik kabinba, óra beállítva, lefekszik, csörög, felkel, át, beállít... és ez így megy, míg nem végzett minden kabinnal!
|
Egy hajó SOS jelzést vett, amint a Csendes-óceánon navigált. Odamentek, és egy vitorlást találtak, az adta a vészjeleket. Amikor a fedélzetre vették a férfit, töprengeni kezdett, hogy csak szerszámokat, vizet, meg élelmet kérjen-e? A hajó parancsnoka ekkor elmondott egy anekdotát:
- Egyszer nagy árvíz volt valahol. Egy ház földszintjét elöntötte a víz. Odament egy evezős csónak, és felajánlotta a segítségét.
- Nem, köszönöm, a Jóisten vigyáz rám, majd csökken az ár - mondta a bajbajutott. De a víz nőtt. A férfi felmászott a tetőre. Egy motorcsónakos segítséget kínált.
- Nem, köszönöm -, mondta az emberünk - bízom az isteni gondviselésben, hogy lehúzódik az ár. De a víz tovább nőtt. A férfi felmászott a kéményre. Egy helikopter megjelent, és felajánlotta, hogy elviszi.
- Bízom a Jóistenben, elvonul az ár -, mondta. A víz újra nőtt, és az emberünk megfulladt. A mennybe érve felelősségre vonta a Jóistent.
- Hát hiába bíztam benned?
- De jóember, én küldtem érted egy csónakot, egy motorcsónakot, végül egy helikoptert. Mit tehettem volna még?
A vitorlázó elgondolkodott, és a hajón maradt.
|
|
Hajóorvos.hu 
GS-Poseidon
