Honlapverzió
v11.00
A honlapon található minden anyag szerzõi jogvédelem alatt áll. Ezek felhasználása csak a szerzõ elõzetes engedélyével történhet.
© Székely István 1997-2022
 Az õstörténetünkrõl

Programajánló:

AZ ÉN TÖRTÉNELMEM

Esziszkü ben volaj szava,
iszia szava volaj theosz velé
iszia theosz volaj szava

Õstörténetünkrõl

Már jó ideje - ez éveket jelent - olvasok, elõadásokat hallgatok a magyar történelemrõl. És egyre inkább kezd kialakulni bennem az én történelmem, aminek nem sok köze van ahhoz, amit tanítanak, ami a "hivatalos", bár a Duna TV egyik adásában Zsoldos Attila történész, az MTA osztályvezetõje - ha jól emlékszem a beosztására -, azt mondta, hogy ma már nincs "hivatalos" és nem hivatalos történetírás, mindenki azt vall és mond, amit akar. Ez persze csak részben igaz, de jól hangzik. Mert ugye aminek a kutatására adnak pénzt, ami nyilvánosságot kap, és amit tanítanak, azt nyugodtan nevezhetjük "hivatalos" történetírásnak. A többiek meg mondjanak, publikáljanak amit akarnak, ha van rá pénzük...

Kezdjük a lehetõ legelején. Az õstörténetünkkel.

A finnugrista õstörténet számomra nem fogadható el.

A mai napig a finnugor õstörténet, a gyûjtögetõ, halászó õsmagyarok valahol az Ural lábánál...

Elsõként utalok Lukács Bélára. Mûvében, az Utazások térben, idõben és téridõben igen érdekes fejtegetést találunk a tudomány -> áltudomány kérdésérõl. Amikrõl többek között ír, az sokakat érdekel: a marsi csatornák (konklúzió: nincsenek, de igazán érdekes a levezetése, hogy meddig tekinthetõ tudományosnak, és melyik az az idõpont, ahonnan kezdve tudománytalan hinni bennük), Atlantisz létezése vagy nemléte (nem volt, de bemutatja, hogy 1960-ig tudományos - néprajzi, etnográfiai - érveket lehetett felhozni a létezése mellett, és addig, amíg ki nem mutatták az Atlanti-hátság létezését, érvek voltak mellette, mégpedig milyen érdekes: az amerikai nyelvek és a baszk nyelv jelentõsen hasonló szerkezete, tehát az atlantisziak Európába jöttek és a maradványnép a baszkok, meg Amerikába is átmentek, a maradvány népek a fehér amerikai bennszülött törzsek - ez jó kis érv lehet a baszkok atlantiszi eredetére, amit aztán nacionalista módon ki lehet(ne?) használni, mint 15 000 éves múlt és jelenlét az Ibériai félszigeten, amire nálunk is van példa [a magyarság Szíriuszi eredete, ne röhögj, hanem sírj, mert vannak akik ezt a marhaságot komolyan veszik] - meg fehér bennszülött törzsek Afrikában és Amerikában), idõutazás lehetõsége a téridõn keresztül, és ezek csak kiragadott témák.

Ami ebben az érdekes: az, ami tegnap tudományos volt, az mára áltudományossá válhat, ha nem veszi figyelembe a tudomány, a társtudományok haladását.

Dr. Kiszely István professzor egy elõadásában elmondja, hogy "... találtak Isfahánban egy ötödik századi hun-örmény szótárt és nyelvkönyvet. Ennek van egy hatodik századi másolata, a szerzetesek lemásolták Jerevánban és van egy kilencedik századi török fordítása. Egy barátom, Detre Csaba húsz évig dolgozott Iszfahánban ami hajdan Irán, azaz Perzsia fõvárosa volt. Csaba ... beült a pravoszláv könyvtárba és kiírta a hun-örmény szótárt. Benne van a teljes magyar nyelvtan, és benne van 2500 alapvetõ szavunk. Ebbõl két évvel ezelõtt Csomakõrösön megjelentettek néhány oldalt az õstörténeti napok keretében."

A finnugor nyelvelmélet tudományos lehet-e, ha 1861óta ismerjük az Iszfaháni kódexet?

Ezen a linken megtalálod a az Iszfaháni kódex hun nyelvi anyagát! (angolul) --- Itt magyarul Gyõzõdj meg magad is róla! A linken Dr. Detre Csaba által gyûjtött anyagot találod, hogy kinek a megfogalmazásában, az nem derül ki.

Amikor a kódex után kutattam, nem sok mindent találtam, de érdekes G. Bogár Edit: Nyelvrokonság és kontrasztív nyelvészet címû cikkében hogyan ír errõl a Nyelv, nemzet, identitás - A VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Debrecen, 2006. augusztus 22-26.) nyelvészeti elõadásai II. kötetben:
"Csak érdekességképpen említendõ, hogy egyes délibábos nyelvészek még hun nyelvemlékekre (!) is hivatkoznak: a www.varga.hu honlapon tulajdonosa, Varga Csaba filmes részletesen ismerteti a hun nyelvtant a Kr.u. 500 körül keletkezett, örmény nyelvû Iszfaháni kódex és a Kr.u. 700 körül keletkezett görög nyelvû Krétai kódex alapján, ugyanitt hun szövegeket is közöl. A nyelvtanban egyébként – várakozásunknak megfelelõen – gyakorlatilag egyetlen helyesen használt terminus technicus sincs, így például fonetika címszó alatt az ábécét ismerteti, a birtokos személyragokról szóló rész címe "birtokos helyzetû fõnév ragozása"; beszél egy d gyakorító képzõrõl, amely azonban fõnévhez járul és elvont fõnevet hoz létre, stb."
Felhívnám szíves figyelmedet, hogy G. Bogár Edit nem tesz mást, mint Varga Csabát "támadja és cikizi" (azt hiszem teljes joggal), de az, hogy Varga - illetve aki összefoglalta a kódex anyagát - nincs tisztában a modern és tudományos nyelvészettel, az nem az Iszfaháni kódex hibája. A cikk szerzõje semmi, de semmi érvvel nem rendelkezik a kódex tartalmi része ellen, csakis a közzététel tudományos voltát tudja kifogásolni. Éppen ezért nem értem, miért írja: "délibábos nyelvészek még hun nyelvemlékekre (!) is hivatkoznak", hiszen a nyelvemlék létét egy szóval se tagadhatja. Nem értem, egyáltalán nem értem... ha erre hivatkozik valaki, miért délibábos? Talán G. Bogár Edit megtehetné, hogy nyelvészetileg helyre tehetné, ha Varga Csaba már nem tudta.

Ha el akarod olvasni G. Bogár Edit cikkét, akkor a gugliban keress így rá: hunkong2006_2.pdf vagy VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus. Meg fogod találni a MEK letölthetõ anyagai között.

Azt mondhatod, hogy álljunk meg egy szóra! Nem nyelvészkedünk, hanem õshazát keresünk.

Igaz, de a nyelvészek vindikálják maguknak a jogot, hogy õk állapítsák meg az õshazánk helyét. De ha a kiindulópont hibás, azaz a finnugor nyelvcsalád alapján feltételezik a közös eredetet (mert ez kölcsönösen feltételezi egymást), akkor hibás alapokon nem lehet biztos felépítmény, így aztán bizonyítható õshazát sem találhatnak, csak bolyonganak Szibéria erdeiben, a tajgán, és vizsgálják a pollent, és feltételeznek, feltételeznek, feltételeznek... de abból még nem lesz õshaza.

A finnugor õstörténeti kutatásnak is gátat szabott Hideo Matsumoto japán tudós. Az õ eredményei alapján kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy a magyaroknak genetikailag semmi közük a finnekhez, az ugorokhoz...

De mielõtt erre sort kerítek, idézem Csúcs László "magvas" érvelését a Viszonyunk az alternatív nyelvrokonításhoz címû cikkében, hogy lássuk, hogyan viszonyul a nyelvész a társtudományokhoz: "Gyakran hivatkoznak az alternatív elméletek hívei a génkutatás eredményeire. A génkutatás természetesen nem bizonyította be, hogy nem vagyunk finnugor nép. Azért nem, mert a génkutatás eredményei csak azt mutatják meg, hogy egy-egy népességben bizonyos gének milyen arányban vannak meg. Ezek az eredmények különbözõképpen interpretálhatók. Azt azonban még senki sem tudta megmondani, hogy pontosan melyek lennének a "finnugor gének", és hogy ezeknek milyen arányban kellene meglenniük a magyarok között, hogy genetikailag finnugoroknak tarthassuk magunkat."
Itt szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy az áltudós az, aki nem vesz tudomást a tudomány fejlõdésérõl és a haladásról, hanem csökönyösen ragaszkodik az elavult teóriához, illetve az eredményekbõl tudománytalan következtetéseket von le, illetve képzettség hiányában nem képes helyesen értelmezni.

De azt hiszem az lesz a legegyszerûbb, ha megézzük, hogyan ír dr. Kiszely István antropológus professzor a honlapján, hiszen ebben a kérdésben õ a szakember, és nem Csúcs László: "Az alaki embertani vizsgálatokkal párhuzamosan egyre inkább elõtérbe kerülnek olyan etnikai meghatározásra is alkalmas fehérje, fõleg immunológiai (ellenanyag-) vizsgálatok, amelyek objektív módon alkalmasak arra, hogy az összetartozó embercsoportokat kimutassák és a különbözõket egymástól elválasszák. Egyik legjobb módszert Hideo Matsumoto osakai orvosprofesszor dolgozta ki az elmúlt évtizedben...

A jugorok (jugarok vagy sara-yükuk) szállásterülete
Kína mai Kanszu tartományában

... Magyarország is bekapcsolódott a nagy japán kutatás-hálóba, amelynek hozadékául Hideo Matsumoto és munkatársai arra a megállapításra jutottak - ezt nemzetközileg kötetekben és térképen is publikálták, - hogy az a marker-jelleg, amelynek legnyugatibb elterjedési területe a Kárpát-medencében a magyaroknál van, legkeletebbre Kelet-Turkesztánban a mai ujgurok és jugarok-lakta területen fordul elõ, de megtalálható Mongólia egyes délnyugati területein is. E két népesség között élettani, immunológiai rokonság áll fenn. Nem fordulnak elõ ezek a markerek a finneknél és az ugoroknál, de megtaláljuk a mai finnugor népeknél, ezzel a biológia kizárja a magyaroknak a finnekkel és az ugorokkal való közös õsiségét (bármiféle õsi kapcsolatát), ugyanakkor bizonyosságot nyer az a tény, hogy a magyarság átvonult, de csak átvonult azon a területen, ahol a mai finnugor népek élnek."

Számomra ez egyúttal azt is jelenti, hogy igazam van, amikor László Gyula professzornak hiszek, aki az Õstörténetünk címû kötetében egy írást szentel ennek a kérdésnek, és hihetõ magyarázatot is ad!

A finnugrista õshazaelmélet tudományos lehet-e ha tudjuk: genetikailag semmi közünk egymáshoz?

Most rajtad a sor, hogy eldöntsed, kinek hiszel, én Matsumo professzornak, és nem Csúcs Lászlónak.
Magyarán semmi közünk nincs genetikailag a finnekhez és ugorokhoz, ami két dolgot jelent:

1., Nem igaz a finnugor õstörténet
2. Egyszerûen, én a laikus, képtelen vagyok elhinni a finnugor nyelvcsaládhoz való tartozásunk se!

Azt is tudom, hogy akik a török "ágat" vallják, nem dolgoztak ki egy tudományosan elfogadható nyelvcsalád elméletet, amit szembe lehetne állítani a finnugorral. Ezt tudom, és éppen ezért fogalmaztam úgy, hogy "képtelen vagyok elhinni", és nem úgy, hogy "nem igaz".

(És egy zárójeles megjegyzés: minden tudomány el tudja magyarázni magát a laikus számára érthetõ módón, csak a finnuor nyelvcsaládot vallók nem. Ha valaki tud ajánlani érthetõ, népszerû tudományos mûvet, kérem értesítsen, mert eddig hiába kerestem nem találtam.)
Hál' Istennek a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket. Az új finn történelem tankönyvek így kezdõdnek: 'eddig az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika nincs.' Ennyi. Õszinték. Akkor került sor a nagy genetikai vizsgálat végére. Ez tiszta ügy, teljesen normális hozzáállás. Nyilván a fent említett tudományos vizsgálat hatására változtatták meg álláspontjukat, ahogyan az egy tudósok vezette közintézménytõl elvárható.

Kiszely szerint (Erdélyi Napló-esték - interneten olvasható) "... kétféle történelem van. Az egyik történelmet a történész írja. De hát a történésznek mindig szüksége van a vajas kenyerére egy kis szalámira, a történész mindig kiszolgálja az adott hatalmat. A másik oldalon van a nép, mi, akik az igaz történelmet írjuk, mert egymásnak adjuk át az ismereteket, a kódolt ismereteket a vasárnapi ebédeknél, a kukoricafosztásnál, a beszélgetéseknél. Mit tartottak a székelyek magukról? Csaba királyfi népe! Most végeztük el a nagy mitokondriális DNS vizsgálatot egymillió négyszázezer emberen. Kiderült: a székelyek Attila hunjainak az utódai. Rajta van a világhálón, el lehet olvasni! Csak amíg a finnek átírták a tankönyveiket, nekünk a Science és a Nature, azaz a világ legjelentõsebb tudományos folyóiratait leszedték a könyvtárpolcokról, nehogy megtudjunk belõle egyet, s mást. Nem én tettem a világhálóra a mitokondriális eredményeket, hogy a magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorokhoz, hogy genetikailag legközelebbi rokonaink a belsõ-ázsiai török népek. Nem én tettem a világhálóra, mert ha én teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszelyi István soviniszta, nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta vagy antiszemita vagyok. Ez a szlogen, ha az ember magyar akar lenni saját hazájában. A genetikai eredményeket az utrechti, a varsói rektor és a német akadémia elnöke tette a világhálóra tudatosan. Õrájuk nem lehet ráfogni, hogy fasiszták és antiszemiták."

Nézzük mit ír a Magyarország a XX. században címû mû V. kötetében (Felvilágosító tevékenység - Harc a tudománytalannak tartott nézetek ellen címû fejezetben):

"A magyar nyelv finnugor rokonságának elméletét szinte kezdettõl fogva támadták. A mozgatórugó kezdetben a magyarsághoz méltatlan "halzsíros atyafiság" elvetése, s egy elõkelõ rokonság iránti igény volt. Ez a törekvés szinte kezdettõl fogva, s mindmáig hatóan ideológiai töltetet is kapott: a finnugor nyelvrokonság ellenzõi a finnugor rokonításban a magyar nemzeti tudat megtörésének eszközét vélték látni."

Ugyanezt fogalmazza meg, csak más szavakkal Keresztes László - Csúcs Sándor: A magyar nyelv eredete címû értekezésében, valamint Csúcs Sándor: Viszonyunk az alternatív nyelvrokonításhoz címû cikkében (VI. Hungarológiai Kongresszus)

No, most az a kérdés, hogy kinek higgyek? Aki védi a mundér becsületét, és ezért beszél mellé, vagy Kiszely professzornak? Engedtessék meg, hogy Kiszelyt magasabb polcra helyezzem, mint azt, aki nem ismeri a vonatkozó történelmet, és azt hiszi, hogy a nemzet megtörését "vélik látni".

Tudnia kellene a szerzõknek hogy ez a Habsburgtól ered, hiszen Kiszely István professzor megtalálta és publikálta a Kriegsarchivumban (Katonai levéltárban) az 1821-es kancellária leiratát, amiben kérik az osztrák történészeket, hogy írjanak olyan történelmet a rebellis magyaroknak, amire nem lehetnek büszkék. Ez pedig annyit jelent, hogy tudjuk a megtörés szándékát, és nem "véljük látni"

Aztán itt van ez a jó kis tudományos meghatározás, mint a "halzsíros atyafiság"
Jó lenne ám ismerni Trefort Ágoston kijelentését, miszerint a finnugor rokonság kívánatosabb, mint az ázsiai, és a jövõben csak az kaphat állami támogatást, aki ezt vallja.

Hundorfer-Hunfalvy
Hundorfer-Hunfalvy Ezek szerint a "halzsíros atyafiságot" a politika erõltette a nemzetre, és nem a tudományos érvek súlya kényszerítette ki...

Hundorfer-Hunfalvi Pál szepességi német
, aki úgy nyelvészkedik, hogy közben töri a magyart, harcot indít Vámbéry Ármin ellen, aki azt vallotta, hogy a magyarok Ázsiából jöttek, és ezzel a helyes irányba vitték volna a történelemkutatást, ha a hatalom hagyta volna. Ennek ellenére Vámbéry 1860-ban megvásárolta Isztambulban a Tarih-i Üngürüszt ezt a török nyelvre lefordított krónikát, amiben sok fontos kérdésünkre választ kapunk. A kódexet 1861-ben az Akadémia könyvtárának ajándékozta, és Budenz azonnal megtiltotta a kötet kölcsönzését, ez volt a finnugrászok válasza Vámbéry önzetlen gesztusára.


Josef Budenz
Budenz, aki kiszolgálta a Habsburgokat...
A lefordítására és teljes közlésére csak 1982-ben kerülhetett sor Blaskovich József prágai turkológusnak köszönhetõen. E tilalom következtében Blaskovich Józsefnek és társainak szabályszerûen ki kellett lopniuk a kéziratról készített másolatokat az Akadémia könyvtárából.

A finnugrista õstörténet jó lehetett a szovjet politikusoknak is, mert hiszen e szerint mi is onnan származunk és a nagy, testvéri népek között vannak a rokonaink. De elmúlt a monarchia, elmúlt a szocialista diktatúra, hát mi tartja vissza a becsületes történészeket, hogy kimondják: amit tanítottunk nem állta ki az idõk próbáját, itt az ideje átírni az egész magyar õstörténelmet. Ehelyett kérem, megjelenik 2009-ben, az új történész generáció tollából ugyanaz a finnugrászkodó õstörténelem... érthetetlen!


Hallgassuk, mit mond Kiszely professzor az Erdélyi Napló-esték sorozat árpilisi meghívottjajént:

"Én huszonhét évet szolgáltam a 'Magyar' 'Tudományos' Akadémiát és 2000-ben otthagytam. Azt mondtam: nem óhajtok egy olyan testületben lenni, amely hazudik, reggel, éjjel, este. Nem óhajtok õstörténetben irányelveket és a Petõfi-ügyben hazugságokat mondani. Én olyat akarok tanítani, ami igaz. Az avarok után, ugyanabból a második türk törzsszövetségbõl bejön Árpád népe. Kiszakadunk a második türk törzsszövetségbõl a negyedik század legelején. Onnan bemegyünk Közép-Ázsiába, arra a területre, amelynek a nevét sem volt szabad kiejteni: Turán. Aki a turáni magyarságról beszélt, az már megint mindenféle -ista volt. Ugyanis Turánban a szobdok, a bahtriaiak, a horejzmiek, délrõl a perzsák megírták a kultúránkat, leírták öntözéses gazdálkodásunkat, leírták a kereskedelmünket, leírták a hangszereinket. Ezzel szemben a Monarchia történészeinek felfogásában nekünk ûzött, hajtott, gyûjtögetõ, halászó népnek kellett lenni!
Tolsztov szovjet akadémikus írt egy könyvet 1973-ban, "Az õsi Chorezm" címmel. Leírta a magyarok öntözéses gazdálkodását. Megjelent magyarul, de hamar betiltották, bezúzták, indexre tették (az én példányomat persze nem). Leírta, amit nem volt szabad, mert nekünk gyûjtögetõ, halászó népnek kellett lennünk..."

A finnugrász õstörténelemnek van egy érdekes hozadéka. Senkinek nem kell cáfolnia, hogy egy-egy szobatudós hova tette az õshazát helyileg, mert ezt megteszik õk maguk. Ahány elmélet, annyi cáfolata a korábbinak, és ha más nem, legalább ez megalapozott.
Ha lett volna õshazánk, ahonnan finnugor népekkel együtt származunk, akkor be kell tudniuk mutatni a következõket, mert ellenkezõ esetben nevetséges az egész:

  • a nyelv lehet, hogy nagy változáson megy át, de akkor vegyék elõ a zenét. A teljes népzenei kultúra nagyfokú hasonlóságát be kellene mutatniuk, márpedig eddig ez a legteljesebb kudarc.
  • a monda- és mesevilág nagyfokú azonossága is ismérve közös tõrõl származó népeknek. Ebben az esetben ugyanott vagyunk, ahol a népzenével. Nincs egy - még csak halvány vonalakban se - közös mese, mondai alakunk, mesetípus, semmi. Ugye senki se gondolja komolyan a finnugrászokon kívül, hogy Vejnemöjnen és Fehérlófia ugyanazon gyökerekre vezethetõk vissza?
  • ki kell tudni mutatni a népi emlékezetben a mély gyökereket. Még nagyobb kudarc. Mert semmire nem emlékszik a magyar, ami finn lenne, vagy finnugor, de a hun eredre igen.

  • Hadd legyek gonosz, és adok néhány érvet a finnugor és a belsõ-ázsiai õshaza elmélet érveibõl.
    Finnugor õshaza Belsõ-ázsiai õshaza
    Az utóbbi években Veres Péter többször is foglalkozott az uráli õshaza kérdésével. A nyugat-szibériai, Urál-környéki õshaza határait a régészeti és a legújabb palynológiai leletek alapján déli irányba, a ligetes sztyeppig bezárólag tágította ki. Az újabb palynológiai adatok tanúsága szerint a szil nem csak az Urálig terjedt, hanem a középholocén elejére esõ klimaoptimum idején mélyen behatolt Nyugat-Szibériába. Ennek ismeretében az Urál mindkét oldalának interzonális fekvésû, viszonylag homogén, mezolitikus és újkõkori régészeti mûveltségét egykori uráliak hagyatékának lehet tulajdonítani. Ezt megerõsítik az uráli nyelvek kapcsolatai a paleoázsiai (paleoszibériai) és nosztratikus nyelvekkel. Az uráli fanév-etimológiáknak (szibériai fák) vannak altaji megfelelõi, s Veres szerint e fanevek az uráli nyelvekben altaji szubsztrátumot képeznek. Ebbõl azt a következtetést vonta le, hogy az uráliak elõdei valószínûleg nem voltak õshonosak Észak-Eurázsiában, hanem a mezolitikum idõszakában esetleg délebbi vidékekrõl vándorolhattak oda.

    Ez tök tudományos, mert normális ember egy kukkot alig ért belõle...


    Szemacsien /(Sza-ma-Kien Kr.e. 145-90) a szerzõje a /Si-ki /(Történeti Feljegyzések) címû munkának, amely mû a kínaiakkal kapcsolatban álló népekrõl szól. Munkája 110. fejezetében írja le a hsziungnúkat (hunokat) és a nála jüecsi néven szereplõ onogurokat. Tõle megtudjuk, hogy a hsziungnúk "fõleg lovat, tehenet és juhot tartanak... földeik területekre vannak felosztva, s ezek különbözõ vezetõik ellenõrzése alatt állnak… Hosszú távú fegyvernek az íjat és a nyilat, közelharcra a kardot és a dárdát használják". Szemacsientõl megtudjuk, hogy a hunok bõrövvel összefogott kabátfélében (kazakban) járnak, lovagláshoz nadrágot és csizmát viselnek.


    A zenetudománynak nagy hagyományai vannak az uralisztikában. Kodály Zoltán kutatta és dolgozta fel fõleg a cseremisz népzenét, annak az õsi magyar népzenével azonos(?) vonásai miatt, majd nyomában a már említett gyûjtõutakon Vikár László és Bereczki Gábor jegyeztek le ezerszám a különbözõ finnugor népektõl népdalokat. Az elméleti irodalomból Szomjas-Schiffert György monográfiája, A finnugor zene vitája. 1-2. kötet (1976) említhetõ.

    Kevesebb a hagyománya a néptánckutatásnak, de az utóbbi évtizedekben itt is történt - Felföldi László érdemébõl - elõrelépés.

    Így írnak, ilyen "komoly" érveket hoznak fel a Magyarország a XX században címû történelmi munkában.

    A magyar zene kialakulásának útja sem lehetett más, mint a nyelvé, a népé. Amerre járt, amint nõtt a nép, zenéje velejárt, ami hatott a nyelvre, hatott a zenéjére is... Egyedül finn a nép rendelkezik gazdag zenei gyûjteményekkel zenéje azonban annyira távol áll a magyartól, hogy eddig lényeges egyezéseket kimutatni nem sikerült... A magyar népzene minden jelenségét, aminek sem az európai, sem a körülálló népek zenéjével kapcsolata nincs, keleti eredetûnek kell tartanunk... letörölhette az idõ a magyarság arcáról a keleti vonásokat, lelke mélyén, ahol a zene forrása fakad, ott él még egy darab õskelet... A magyarság ma legszélsõ idehajló ága a nagy ázsiai zenekultúra évezredes fájának, mely Kínától Közép-Ázsián át a Fekete-tengerig lakó különbözõ népek lelkében gyökerezik" (Kodály Zoltán).




    Akkor Kodály valahol hazudott, de vajh, hol? Tudod mit, én azt mondom, hogy a finnugrász az, aki jelen esetben szemérmetlenül átveri az olvasót, nem Kodály.



    Egy magyar és egy ujgur népdal. Van hasonlóság? Ne higgy neki, mert ez áltudományos, sarlatán, délibábos, álmodozó látásmód.


    Az uráli népekre vonatkozó embertani kutatások elsõsorban Lipták Pál nevéhez kötõdnek. A külföldön egyre erõteljesebben fejlõdõ tudomány az uráli népek kialakulásának kérdéséhez szolgáltathat fontos adatokat. A génkutatás még ennél is hátrányosabb helyzetben van a hazai kutatásban.


    Lásd a bekezdést: A finnugor õstörténeti kutatásnak is gátat szabott Hideo Matsumoto japán tudós. Az õ eredményei alapján kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy a magyaroknak genetikailag semmi közük a finnekhez, az ugorokhoz...

    És ugye utolsónak hagytam a nyelvet.

    Amit senki se tagad, hogy õseink, a nagyállattartó lovas nép, valamikor áthaladt olyan területen, ahol finnugor népek éltek. Innen van közös nyelvi, sõt genetikai emlék, mert kimutatható némi keveredés is, de közös eredet teljesen ki van zárva.

    Most nézzük, valójában honnan jöttünk, kik vagyunk?

    Az antropológia megmutatta a területet: Belsõ Ázsia. Jelesül a terület, ahogyan azt a katolikus lexikonban olvashatjuk az interneten (a rövidítéseket kiírtam, mást nem változtattam, pl. m.-ok = magyarok):
    "Az õshaza és a magyarok átmeneti szálláshelyei a honfoglalás elõtt. a) A magyarok õshazája, ahol a magyarokhoz hasonló alaktani (morfológiai) és élettani jellegû, nyelvû és kultúrájú emberek éltek vagy élnek, a mai Kelet-Turkesztán, "Ázsia Szíve" (Innermost Asia), pontosabban a Góbi sivatag É-i és Ny-i peremvidéke, a Dzsungár-medence és a Takla-makán peremvidéke. A Kr. e. 9-8. sz.: 16, 19 v. 24 törzsbõl megalakult a hun (hsziungnú) törzsszövetség, melynek tagjai között voltak török, altáji és iráni népek; s az a népcsoport is, melynek tagjai késõbb onogur néven a magyarok õseinek magját alkották. A hun törzsszövetség tagjai nagyállattartó lovas népek voltak; a kínai évkönyvek úgy emlékeztek meg róluk, mint akiktõl ínségük idején selyemért, porcelánért, aranyért, ezüstért, tusért és puskaporért lovakat, szarvasmarhát, birkát, búzát, árpát és rozsot vásároltak, és akik a megállapodásokat "saját betûikkel" falapokra vésték v. kutyabõrökre rótták. Ez a hun törzsszövetség Kr. u. 91: fölbomlott. Ekkor váltak ki belõlük a Ny-i hunok, akik elõbb a közép-ázsiai Csu folyó mentén éltek, majd a rómaiak Kr. u. 361 k. behívták õket a Magyar Alföldre, hogy a szarmatákat és a gepidákat féken tartsák. ->Attila nagykirály (az elsõ évezred egyik legnagyobb európai uralkodója) 453-i halála után a hunok a Csigle mezõre (Mezõség) vonultak és Erdélyt népesítették be; õk a ->székelyek elõdei. Ezután Belsõ-Ázsiában megalakult az elsõ türk törzsszövetség, amelybõl kivált a zsuan-zsuan nép, és a közép-ázsiai uar ("tarka lovú") néppel Kr. u. 568: egyesülve és utána 2 újabb hullámban, mint avarok elfoglalták a Kárpát-medencét. A magyarok õseinek Belsõ-Ázsiából való vándorlása a II. türk törzsszövetségbõl (->kabarok) kivált és Ny felé indult (a késõbbi onogur) néppel kezdõdik és 895/899-ig, Pannónia visszafoglalásáig tartott."
    Nézzük, mi a helyzet a zenei rokonsággal, ahogyan azt Kiszely professzor honlapján olvashatjuk: "A XX. században Szabolcsi Bence már egyértelmûen hirdeti, hogy "nem lehet véletlen, hogy ötfokú hangrendszerünk és a vele kapcsolatos szerkezeti elv végigvonul a török-mongol zenekultúra egész családján és Kína belsejéig nyomon követhetõ... Ázsia ugyanúgy siratja el halottait, mint a somogyi és gyergyói szegénylegény. Itt nem lehet szó véletlen egyezésrõl, sem közös külsõ hatásról, hanem csak közös, azonos emlékekrõl, melyek az utolsó másfélezer év folyamán alig változtak, alig homályosultak el. Ezek a másfélezer éve egymástól eltévedt dallamok nem különböznek egymástól jobban, mint valamely népdal változata. A magyarság egy õsrégi ázsiai mûveltség nyugatra vetett határtagja".

    A magyar népzene gyûjtésével egy idõben a finnek is kezdik népdalaikat gyûjteni. Ilmari Krohn 1893-1933 között adja ki a finn népdalok gyûjteményét, amelyben megállapítja, hogy "a magyar és finn népzene közt párhuzam nem vonható, mert a finn zene diatonikus, s régi dallamaik közt is csak pentachordot találni". Yrjö Wichmann finn néprajzkutató és felesége 1906-ban hegyi cseremisz dalokat gyûjt, Robert Lach osztrák kutató a cseremisz, a mordvin, a csuvas és a tatár dallamokat dolgozza fel, V.M. Vasziljev pedig 311 cseremisz népdalt ad ki. Ez volt az a kor, amikor kutatóinkra ráerõltették a finnugrizmus tanát, így népzene-kutatóink is e népeknél keresgélték a magyar zene eredetét - eredmény nélkül. Zenekutatóink ebben a korban vergõdtek a megélhetésük miatt rájuk erõltetett "kötelezõ ideológia" és a megismert valóság között, ezért többnyire nem foglaltak állást a magyar népzene eredete mellett.

    A Magyarországon Zeneakadémiát végzõ és magyar népzene-stúdiumot Kodály Zoltánnál hallgatott kínai Zhang Rei a Kína területén élõ török nyelvû nemzetiségek között dolgozott és a kínai Zenetudomány 1985/2-es számában a következõket írta: "Amennyiben a jogur népdalokat összevetjük a magyar népdalokkal, hasonlóságokat fedezünk fel hangnemben, szerkezetben és ritmusban. Az ottani és a velük összehasonlított magyar népdalok egy és ugyanazon dallamúak; olyan egyformák, hogy alig fedezhetünk fel különbséget köztük, még akkor sem, ha az egyes dallamszerkezetet felcserélnénk... Végtelen zenei értékek rejlenek még az elszórt jugar tanyavilágban és a hegyi legelõkön, de aligha lesz ember, akinek lesz ereje oda kijutni dacolva a természeti és emberi körülmények, a munkát nem egyszer lehetetlenné tevõ fordulataival". Az õ útmutatásai nyomán indult ki a jugarok lakta Katanszuba Kiszely István és Cey-Bert Gyula, akik több ízben a '80-as években jelentõs zenei anyagot gyûjtöttek, majd Kodály Sarolta és Kovács Imre költségén Magyarországra hozták az utolsó jugar énekesnõt, Yinxindzsíszt, akinek énekeit az MTA Zenetudományi Intézetben rögzítették. Az általa énekelt 73 jugar népdal, majd a 32 ballada szinte az egész magyar népzenevilágot "lefedi". Az anyagot tudományosan Csajághy György dolgozta fel. Az "ordoszi mongolok" zenéjét Lü Hongjiu összegezte, írván, hogy az ordoszi népzene sajátos hun gyökerekkel rendelkezik. A mongolok pentaton zenéje "törökös irányba" mutat, dallamaik ereszkedõ dallamvonalúak és gyakran parlando ritmusúak.

    A mese és mondavilággal azonos a helyzet:

    A magyar népmese olyan kincs a kutatók számára, melyet a mai napig nem aknáztunk ki. Gazdagsága, sokfélesége a világon egyedülálló, s teljes tisztaságában tükrözi az õsi tudás áthagyományozott egyetemességét. A nép sokkal igazabban tudta a történelmet, mint a krónikaírók. Hõsmeséink, tündérmeséink és varázsmeséink belsõ-ázsiai török eredetûek, amint ezt a legújabban kiadott török mesegyûjtemény is igazolja. Népmeséink hõsei, alakjai az európai mesék egyikéhez sem tartoznak, európai gondolkozással nem érthetõk meg. Sajátos szerepe volt õseinknél a ->turulnak (a magyar uralkodók jelképe) és a ->griffnek, melyek mondavilága belsõ-ázsiai mítoszokból táplálkozott. Nem valószínû, hogy egy keletrõl jött nép a belsõ-ázsiai hitvilágot "nyugaton" ismerte meg, ahol az ismeretlen volt.

    És a nyelv a katolikus lexikon szerint:

    A nyelvészet sokat foglalkozott a magyar nyelv jövevényszavaival, alapszavainkkal és nyelvtanunkkal annál kevesebbet. Áttörést jelentett 1994: Sára Péter (1926-) A magyar nyelv eredetérõl másképpen, magyar-török rokon szavak, szókapcsolatok. (2. bõv. kiad. Bp., 2001) c. kötete, és 2000: Marácz László munkái. Döntõ jelentõségû az 1860: elõkerült, 5. sz. Iszfaháni kódex (s annak 10. sz. tör. átírása), mely hun-örmény szótár és nyelvtan, szinte az egész magyar alapszókinccsel. ->Hunfalvy Pál és ->Vámbéry Ármin, a "finnugristák" és a "törökösök" vitája a mai napig tart; de a tények a "török tábor" tagjait igazolják.


    Ami "ellenem szól"

    Amit alább találsz, azt nem tudom (még?) beilleszteni az "Én történelmembe", de egy biztos, utánajárok!

    Mivel én nem vagyok történész, felhívom a figyelmet az alábbi elõadásra, ami szöges ellentétben áll azzal, amit én most gondolok az õstörténetünkkel kapcsolatban. És persze a hivatalos felfogással is merõben új, meglepõen merész, érdekes, és nem tudom, hova tegyem, egyelõre...
    Szabó István Mihály (Budapest): Vezérfonal a magyar és az uráli népek õstörténetének áttekintésére - (A szakirodalom kritikai összefoglalása)
    Elhangzott a Tizenhetedik Magyar Õstörténeti Találkozón 2003-ban, Budapesten.
    A szerzõ a Magyar Tudományos Akadémia tagja, mikrobiológus. Tehát nem történész, hanem természettudós, és kimondja azt, ami egy tudóstól elvárható, és nem mérlegeli, hogy hova illik, hova nem, mit fognak gondolni a történész kollégák, és azok akik a pénzt adják a kutatásokra, ami ugye egyes mai történészeink legfõbb vezérfonala az õstörténetünket illetõen.

    A találkozó anyaga letölthetõ a MEK-rõl, 05943.pdf
    Ez az elõadás szintén genetikai kutatásokra támaszkodik, és eszerint a legközelebbi rokonaink az ukránok, lengyelek és részben a horvátok, és az ugorokkal valamikor a Kárpát medencébõl rajzottunk ki, majd visszatértünk... de olvasd inkább el...

    De azt már meg nem állom, hogy ne idézzek egy lábjegyzetet, amiben vitatkozik Róna Tas Andrással:

    "*Róna-Tas András már többször, így a magyar rádióban is, nehezményezte, hogy mikrobiológus létemre a felsõ paleolitikum magyar õstörténeti problémáiba szólok. Mentségemre legyen mondva, hogy az õskõkori tömeges emlõsállat pusztulásokkal – amelyek az akkori vadász társadalmak súlyos válságát és akár interkontinentális népvándorlásait idézték elõ – ma számos mikrobiológiai laboratóriumban foglalkoznak. Mamuttetemekbõl, állati csontokból stb. kísérlik meg azokat a bakteriális vagy virális kórokozókat izolálni, melyek a felsõ paleolitikum idején számtalan emlõsfaj teljes és végleges kipusztulását idézhették elõ. Párhuzamosan azonban felmerült a kipusztulást elõsegítõ, vagy esetleg mégis ténylegesen elõidézhetõ "túlvadászás" kihatása vizsgálatának szükségessége is. Számomra ekkor derült fény arra, hogy a pleisztocénvégi Kelet-Európában élt vadászok, a nyelvész szakemberek tanúsága szerint uráli népek voltak, akiket a magyarok õseinek is tekinthetünk. Szoros összefüggés látszott felismerhetõnek ezen uráli népeknek Északkelet-Európából Északnyugat-Szibériába történt kivándorlása és az európai mamutállomány járványszerû kipusztulása között. Róna-Tas András rosszallásával kapcsolatban még csak annyit szükséges megjegyeznem, hogy valószínûtlen, miszerint egy turkológusnak több szakmai vonzata lenne az európai õskõkorhoz, mint egy mikrobiológusnak, különösen ha azt is számításba vesszük, hogy ebben az idõszakban, biztosan állítható, törökök aligha éltek Európában. Nélkülük pedig mit lehet ott egy turkológusnak kezdeni? Az õstörténetkutatás vitathatatlanul sokoldalú szakmai megközelítést igényel. Amikor nincsenek írott dokumentumok a vezetõ szerepet a természettudományok veszik át. Ennek ellenére komoly igyekezet tapasztalható a kutatás egyes szakterületeinek – akár még akcióképtelenség esetén is – egyoldalú kisajátítására. Ez érthetõ is, minthogy más szakterületek képviselõi gyakran (legalábbis úgy állítják be) csak kellemetlenkedhetnek. Ha például a felsõ paleolitikum törökmentes Európáját csakis turkológusok tanulmányozhatják, úgy számukra a nyugodt, hosszúlejáratú kutatási feltételek maximális lehetõségei biztosítottak. Amint azonban megjelenik valaki, aki más szakterületet képvisel és elfogadhatatlan "áltudományos" állításaival odáig merészkedik, hogy kijelenti, miszerint ez esetben itt nemcsak (vagy egyáltalán nem) a turkológusoké a világ, az akár még egzisztenciális veszélyt is jelenthet. Valljuk be, kinek kell ez?"

    Úgy gondolom, ez megfelelõ kedvcsináló a letöltéshez.

          websas.hu
    Hallgassa mindenki a gombapresszó podcastot élõben a Mixlr/mr4/-en minden pénteken 16:00-tól!

    Honnan érkeznek a látogatóim? Mérés kezdete: 2007. január 29.
    Locations of visitors to this page



    Az oldal frissítve: 2009.09.28.
    Itt az internetes blogom. Természetesen Hajóka konyhája a címe, és fõ témája a fõzés, de van egyéb is, ami a blogba való és a blogot bloggá teszi...

    Ez a másik blogom. Ennek Tengeri saláta a címe, és mindenfélérõl szól...

    Óra Katolikus és õsmagyar hónapnevek



    Egy barátom angol fordítást vállal. Õ fordítja a MATE honlapjának angol nyelvû részét. Itt a szakmai önéletrajza (pardon: CV)
    AJÁNLOTT OLDALAK
    Székely Szabolcs haikui (a Haiku.hu honlapon)
    Olcsó honlapok készítése!
    Linkajánló:  Limba.com  Navigare Magazin  Viribus Unitis, az Osztrák-Magyar monarchia hadihajója  Hajó.lap.hu  Mexikóikonyhal.lap.hu

    Ha szeretnél te is csatlakozni, kattints az ikonra