Üdvözöllek a humor oldalamon. Itt vicceket találsz és tengerész anekdotákat. Ha az oldalt frissítem, a vicceket mindig ide fogom tenni, a nyitó oldalra, hogy a visszatérő látogatónak ne kelljen keresgélni. A viccek után következnek az anekdoták. Ha valaki tud hasonló témájú viccet, anekdotát, örömmel venném, ha elküldené... A viccek oldalát most írom át, és meg kell, hogy találjam a megfelelő formátumot, így egyelőre csak azok vannak, amiket itt találsz. Jó szórakozást!

A viccek között találhatsz ismétléseket. Ennek két oka lehet: 1., Az én figyelmetlenségem, de ez ki van zárva. 2., A beküldő nem olvasta át az összes viccet a honlapon, de ez is ki van zárva. 3., A vicceknek vannak variációik, ami az evolúció kétségtelen bizonyítéka! Ezeket megpróbálom jelezni... 4., Jó mulatást mindenkinek! Ne feledjétek: Egy újszülöttnek minden vicc új

Most mutatóba pár vicc:

Miért nem lehet a tengervizet palackozni? - Mert dagálykor kilöki a dugót.

Mennek hajóval a roma matrózok. Hajótörést szenvednek, egy túlélő van. Meglát a roma egy szigetet, ahogy hánykolódik a vizen. Kiúszik hát a szigetre, ahogy kiér, körülnéz. - Hát ez a sziget idáig lakatlan volt. Eztán Lákátos lesz.

A luxushajó kapitánya bejelenti az utasoknak: - Hölgyeim és Uraim, van egy rossz és egy jó hírem. A jó az, hogy 11 Oscart nyerünk...

Egy matróz hajótörést szenved, és tíz éve egy lakatlan szigeten él. Egyik reggel meglát egy hajót, a sziget mellett. Gyorsan meggyújtja a jelzőtüzet, a hajón észre is veszik. Lehorgonyoznak, és egy csónak elindul a partra. Amikor kiköt, a hajótörött örömmel szalad hozzájuk. A csónakban ülő elsőtiszt átnyújt neki egy újságot, a következő szöveggel: - A kapitány úr azt javasolja, hogy olvassa el, mik történnek manapság a világban, aztán döntse el, hogy megmentsük-e?

TENGERÉSZ ANEKDOTÁK

Háborús anekdota

Szeptember 8-án a japánok is letették a fegyvert, ezzel beköszöntött a világbéke. A nyílt tengeren már a béke első napján aknára futott két hajó és elsüllyedt. A hajókról egy-egy tengerész megmenekült, de csak egyetlen mentőcsónak maradt épen. Erre mind a ketten felkapaszkodtak. Amikor kifújták magukat ismerkedni kezdtek. Először a szovjet tengerész kérdezte meg: Ön angolszász? Igen amerikai. És Ön? Én pedig orosz. Erre barátságosan kezet ráztak, majd egymásnak hátat fordítva a vízbe ugrottak és ellenkező irányba elúsztak. Beküldte: Pálhegyi Zoltán (Szeged)

Horgonyt le... - 2

Trabzonnál, vagy Orán előtt, vagy a fene tudja már hol, horgonyzáshoz készülődött a hajó és legénysége. A manőver során túl közel sodródott a hajó a parthoz a sekély vízben. Végül megérkezett az utasítás:    - Horgonyt le! A horgony nagy csörömpöléssel rántja maga után a láncot, de szinte azonnal meg is áll. Azon nyomban érdeklődik a captain, mi történt. A chief lenéz, majd nyugodtan közli:     - Most dől el - majd hozzáteszi, - a parton! Üdv a tengerésztársaknak! Beküldte: Horváth Csaba

Egy ritka tünemény

Ezt a történetet Marseille-ben kapta a hajó egy ship's chandlertől, nem sokkal később az 1999 augusztusi teljes napfogyatkozás után, ő egy norvég parancsnoktól, aki a kieli-csatában szerezte. Most közreadom: A hadihajó parancsnoka az elsőtisztnek: Holnap délelőtt 09:00-kor teljes napfogyatkozás lesz! Ez olyasmi, amit nem lehet minden nap látni, tehát sorakoztassa fel a legénységet kimenőruhában a fedélzeten, hogy láthassák ezt a jelenséget. Hogy megértsék, magam magyarázom el az okát. Eső esetén sajnos nem lehet tisztán észlelni. Ebben az esetben a legénység gyülekezzen a szalonban. Az elsőtiszt a másodiknak: A parancsnok utasítására holnap délelőtt kilenckor teljes napfogyatkozás lesz! Ha esni fog, nem láthatjuk tisztán a fedélzetről, még a kimenő ruhánkban se. Ebben az esetben a nap eltűnését a szalonban észleljük. Ez olyasmi, ami nem minden nap történik meg... A második tiszt a harmadiknak: A parancsnok utasítására kimenűben végignézzük, ahogy a nap eltűnik a szalonban, holnap délelűtt kilenckor. A captain megmondja, hogy esni fog-e vagy se? Ez egy nem mindennapos esemény lesz. A harmadik tiszt a fedélzetmesternek: Ha holnap délelőtt esni fog a szalonban, ami egy igen ritka esemény, a parancsnok kimenőruhájában reggel kilenckor eltűnik. A fedélzetmester a legénységnek: Holnap kilenckor a parancsnok eltűnik. Ez sajnos nem minden nap történik meg...

Hajótúrákon kérdezték a jól képzett utasok:

- A lift elvisz engem a hajó orrába? - A hajó miért csak akkor himbálózik, ha a tengeren vagyunk? - A hajó saját maga termeli meg a szükséges áramot? - Ha búvárkodni megyek, vizes leszek? - A személyzet is a hajón alszik? - A sziget körül tényleg víz van? - Honnan fogjuk felismerni a saját fényképünket? - Mit csinálnak a jégszobrokkal, miután azok elolvadtak? Beküldte: Sanyi

Állítólag igaz történet

(Pálhegyi Zoltán szerint, de az anyósom mint II. Világháborús viccet mesélte... A második világháborúban Magyarország hadat üzen az USA-nak. Hazánk nagykövete bemegy a washingtoni külügyminisztériumba, átadja a hadüzenetet, majd a következő párbeszéd zajlik le: Külügyminiszter: Mi az Önök államformája? Nagykövet: Királyság. K: És ki a királyuk? N: Nincs királyunk, hanem kormányzónk van. K: Ki a kormányzó? N: Vitéz Horthy Miklóstengernagy. K: És van Önöknek tengerük? N: Az nincs. K: Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük? N: Nincs. K: Van valamilyen országgal szemben területi követelésük? N: Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával... K: Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek? N: Nem, ők a szövetségeseink. Beküldte: Pálhegyi Zoltán (Szeged)

Az egyik szereplő Donát Gyula, a szobrász. Hogy a füllentő festő ki volt, azt nem tudni. A képzőművészek törzsasztalánál mindenki jól ismerte a füllentő festőt, aki fantasztikus történetekkel szórakoztatta kollegáit. Egyszer épp amerikai utazásáról beszélt. - Amikor Hamburgból elindult a gőzős, egy ember a tengerbe ugrott. Mentőövet dobtak utána, de nem fogadta el, hanem csak úszott a hajó mellett. Másnapra már el is feledkeztünk róla, hát reggel, amikor kinézünk, látjuk ám, hogy még mindig ott úszik a hajó nyomában. Mit cifrázzam a dolgot, hét napig úszott a hajó mellett, végülis velünk egyszerre érkezett Amerikába. Donát Gyula kicsit elmosolyodott. - Mit mosolyogsz? - kérdezte az elbeszélő. - Talán nem hiszed? - Hogyne hinném, - felelte Donát. - Azt nevetem, hogy milyen csodálatos véletlen. Az az úszó ember én voltam. Beküldte: Pálhegyi Zoltán (Szeged)

HORGONYT LE - 3

Velem történt meg, 1996 augusztusában horgonyon álltunk Karacsi előtt. Figyelek a hídon. Érkezik egy hajó, onnan tudom, hogy bejelentkezik a karacsi hatóságoknak: - Manora Pilot Control, this is x.y. (nem értettem a nevét)! 20 mérföldre vagyunk, van-e valamilyen információja a számomra? - Nincs, dobjon horgonyt, utána jelentkezzen újra. Eltelik vagy másfél óra, hallom a rádióból: - Karacsi, hét mérföldre vagyunk, most sincs semmi információ a kikötésről? - Nincs. Negyedóra múlván: - Karacsi, három mérföldre vagyok, most se tud semmi újat? - Nem. Tíz perc múlva: - Karacsi, most érkeztem a horgonyzóhelyre, most se tud semmit mondani? - De tudok! - Mit? - Let go port anchor! (Dobja le a bal horgonyt!)

Égből a tehén...

A Reuter tette közzé, hogy Japán partjainál kimentették egy halászhajó legénységét, akik hajójuk roncsaiba kapaszkodtak, majd rögtön azután, hogy a hatóságok a baleset okait vizsgálva kihallgatták őket, börtönbe is kerültek, és pszichológust rendeltek ki hozzájuk. Mind azt vallották ugyanis, hogy a tiszta, kék égből lezuhant egy tehén, beszakította a fedélzetet, és perceken belül elsüllyesztette a hajójukat. Több hétig tartották őket lakat alatt, míg végül a Szovjet Légierő vonakodva beismerő "vallomást tett" a japán hatóságoknak: egyik teherszállító gépük személyzete ellopott egy tehenet egy szibériai reptérről, bekényszerítették az állatot a csomagtérbe, és gyorsan hazaindultak a zsákmánnyal. Nem voltak azonban felkészülve az élő áru szállítására, fogalmuk sem volt, mit tegyenek a rémült tehénnel, amely vadul randalírozott a gép gyomrában, és már-már életveszélybe sodorta őket. Csak úgy kerülhették el a katasztrófát, hogy kilökték a gépből a tenger felett, mintegy 30 ezer láb magasból... Beküldte: Zsuzsi

Sajátjaim:

TAKARÍTÁS 1 A pincér, nem ismerem, a neve is kiesett az emlékezetemből szép darab ember volt. 203 centi magas, és 160 kiló, rövid hajjal, és borzalmas bozontos, kusza hatalmas szakállal. A géptisztek kabinját takarította. A következő felszerelést hordta magával: Két veder, partvis, lapát, tollseprő, felmosófa és rongy és egy hatalmas vekker. Kérdezték is sokan, minek az óra, de ő csak rejtélyesen mosolygott. Aztán fény derült a rejtélyre. Bemegy a takarítandó kabinba, elhelyezi az eszközeit, beállítja vekkert, és lefekszik szundítani egy kicsit az ágyba. Szól a csörgőóra, felcihelődik, átköltözik a másik kabinba, óra beállítva, lefekszik, csörög, felkel, át, beállít... és ez így megy, míg nem végzett minden kabinnal!

Egy sztori a burmai legénységgel:

Megérkeztem a Wittsand nevű hűtűhajóra. A parancsnok német, a legénység burmai. A német harapós volt, hát a matrózok tartottak az új  elsőtiszttől.     Megérkezett a kamion az anyagutánpótlással, ki kellett raknodni.    - Ezt a festéket vigye a raktár bal oldalához... - mondtam Tun Hlangnak, az egyik matróznak. Persze a jobb oldalra viszi.     - Tudja, melyik a bal oldal? - kérdeztem.     Tun Hlang ijedt arccal néz rám, és zavartan mondja:     - Amelyiket akarja, uram.!

Áttételesen tengerészes

Ha hosszú útról térsz haza, verd meg a feleséged. Te nem, de ő biztosan tudja, miért kapja! (arab közmondás)

TAKARÍTÁS 2

Ugyanez a pincér: Takarítja a folyosót. Komótosan húzogatja a felmosórongyot. A hajón ugye feleségek vannak szám szerint öten, és persze mindegyiknek ekkor akad arra dolga. Az első átlépi, elmegy. Második átlépi, továbbsétál. A harmadik is ellibeg előtte, rá a frissen mosott linóleumra. Az utolsó megkérdi: - Ugye nem baj Józsi, hogy összemászkáljuk a folyosót? - Ugyan dehogy, kezét csókolom! Sőt! Az én kurva nénikémet!

Tengerész angol:

Mi ez: IFGOODSUNHORSEOUTTRAIN? Hajónaplókivonat... A szakács, ki sajnos jellemzően nem beszéli az angolt, a következő szavakkal tette le a német parancsnok elé a reggelit: - Kepten, plíz, mirror egg... Állítólag megtörtént hajón, de ebben nem vagyok biztos, mert mintha pincéres sztoriként hallottam volna, és németül: - Szakács milyen leves ez? - kérdi a parancsnok. A pasi izzad, beszalad a kabinba, kiszótározza, és mutatja a papíron: Green wine salt. (Azaz zöld bor só) Szótár: if - ha, good - jó, sun - nap, horse - ló, out - ki, train - vonat mirror - tükör, egg - tojás green - zöld, wine - bor, salt - só.

S.O.S.

Egy hajó SOS jelzést vett, amint a Csendes-óceánon navigált. Odamentek, és egy vitorlást találtak, az adta a vészjeleket. Amikor a fedélzetre vették a férfit, töprengeni kezdett, hogy csak szerszámokat, vizet, meg élelmet kérjen-e? A hajó parancsnoka ekkor elmondott egy anekdotát:     - Egyszer nagy árvíz volt valahol. Egy ház földszintjét elöntötte a víz. Odament egy evezős csónak, és felajánlotta a segítségét.    - Nem, köszönöm, a Jóisten vigyáz rám, majd csökken az ár - mondta a bajbajutott. De a víz nőtt. A férfi felmászott a tetőre. Egy motorcsónakos segítséget kínált.    - Nem, köszönöm -, mondta az emberünk - bízom az isteni gondviselésben, hogy lehúzódik az ár. De a víz tovább nőtt. A férfi felmászott a kéményre. Egy helikopter megjelent, és felajánlotta, hogy elviszi.    - Bízom a Jóistenben, elvonul az ár -, mondta. A víz újra nőtt, és az emberünk megfulladt. A mennybe érve felelősségre vonta a Jóistent.    - Hát hiába bíztam benned?    - De jóember, én küldtem érted egy csónakot, egy motorcsónakot, végül egy helikoptert. Mit tehettem volna még? A vitorlázó elgondolkodott, és a hajón maradt.

Ali...

Alexandriában voltunk a Humberrel 1997 januárjában. A történet a kikötés után játszódik. Ehhez tudni kell, hogy amíg horgonyon álltunk, minden nap hívta a hajót egy bizonyos Ali az ügynökségtől. Mr. Ali, a Memphis embere, aki többször hívott minket, sok hasznos instrukcióval ellátott amíg horgonyon voltunk. De kikötéskor ide nem dugta volna, azt a mocskos képét... Kikötöttünk, én szépen elszortíroztam a bejövőket: az utazási ügynököt Zsoltra bíztam, mert ő is el akar menni Kairóba, tehát szervezze ő. Azt a gyönyörű, tarka nyakkendős "úriembert", aki a Memphistől jött, és Ali néven mutatkozott be, felvittem a barbához. A parancsnok kedvesen fogadta, és megérdeklődte, hogy mi van a manifeszttel (rakománybevallás a vám felé)? Ali csak nézett, mint a lőtt medve. Látszott, hogy fogalma sincs arról, mi az a manifeszt. Utána mondta neki a barba, hogy a raktárak nyitásához kell ő (mint a Memphis embere), a P&I képviselője, és a tulajdonos ügynöke. Erre ennek az Alinak igen kikerekedett a szeme a csodálkozástól. - Miért kellek én ehhez captain? - kérdezte. - Mert a hajótulajdonos így rendelkezett - közölte a barba, ellentmondást nem tűrő hangon. Ali megvonta a vállát, és beleegyezett. - És addig semmi papírt nem írok alá, amíg maga nem egyezik bele, mint ahogy a VHF-en keresztül említette - volt a következő kijelentés a parancsnok részéről. Ali még jobban csodálkozott. Amikor elment, megállapítottuk, hogy ez egy különlegesen barom, és buta ügynök, akinek abszolúte semmi fogalma sincs a dolgokról. Este egy újabb jóember a Memphistől. - Minek jött? - kérdezte a parancsnok -, hiszen a kollégájának mindent elmondtam - és megmutatta a névjegyet, amit Első Ali itt hagyott. - De parancsnok, ez az ember nem tőlünk jött, ez egy ship's chandler...! Hoppá! Most már értettük, miért nézett mindenre olyan hülyén!

     

Látogatóim száma: